Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Prédikációk

2004 január - IMAHETI IGEHIRDETÉS

Lecsillapított nyugtalanság

Alapige: János 14,27b.

Kedves testvéreim ! Ezen az estén olyan tanácsot hallottunk hitünk elkezdőjétől és bevégezőjétől, Krisztus Urunktól, amire jól tesszük ha odafigyelünk. Ha pedig Ő mondja, nyilván oka van rá. Tudja a mi Megváltónk, hogy bíztató szavaira nekünk is,mai tanítványainak is szükségünk van. Sok nyugtalansággal, aggodalommal, szorongással,ijedtséggel,némelykor pedig félénkséggel, egy-szer-egyszer pedig bátortalansággal sőt gyávasággal teli életünkbe gyógyítólag csendülnek bele szavai: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen !-
Idei imahetünk alkalmával hadd legyen sokunk drága megtapasztalása, hogy estéről-estére a Békesség Fejedelme, a mi áldott Orvosunk minden nyugtalanságot és félelmet kivesz, kiűz szívünkből, s helyébe - ahogyan tegnap is hallottuk -, az Ő békességét adja ! Nagy mélységből is szüntelenül Hozzá kiálthatunk, kitárva Előtte szívünk minden titkát, amint az énekköltő is mondja: "A bátorságom gyávaság, a bölcsességem kábaság, más nem segíthet, ha Te nem, fogadj be Istenem!-
Isten Igéjéből kiindulva szólni szeretnék ma hozzátok a következőkről:
- nyugtalanságaink, félelmeink okáról,
- a szorongástól, aggodalomtól való szabadulás útjáról,
- s végül a bizalommal teli, Istenre hagyatkozó boldog élet lehetőségéről.

I.

Általános emberi érzés a félelem. Leginkább az ismeretlen-től szoktunk megijedni, félni.
Azoknak a tanítványoknak is megtelt szívük félelemmel, a-kik arról hallottak, hogy Mesterük elmegy, nem lesz velük testi-leg egy bizonyos ideig, amíg újra eljön, és magához veszi őket. Most ezeknek, a Szentlélek ígéretét nyerő apostoloknak mondja Jézus: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!-
Legtöbbször a kiszolgáltatottság érzete okozhatja a félel-met. A rendezetlen családi- ,és életkörülmények között felnövő gyermek , a szociális létbizonytalanságba került felnőtt, s nem utolsósorban a betegségektől legyengült, s némelykor a magáraha-gyott, vagy magáramaradt özvegy és árva szorongató érzése ez. A bizonytalan holnap gondolata nemcsak az akkori tanítványok szí-vére nehezedett rá, nyugtalanítólag hat reánk is.
A háborgó tengeren Jézussal együttutazó, és mégis halálra-rémülő tanítványok félelme jól példázza, milyen hamar kétségbe-esik az ember. Ott van a Megtartó velük,látták már megannyi cso-dáit, s ennek ellenére így szólnak az általuk felköltött Mester-hez : "Uram, ments megminket, mert elveszünk !- (Mt.8,25.). Jézus válaszából -"Mit féltek, óh kicsinyhitűek ?- - kicsendül a ténymegállapítás: félelmük oka hitük meggyengülésében kere-sendő.
Ma sincsen ez másként! Némelykor megszállja az embert a fé-lelem, valóságos rabbá teszi, testében-lelkében megbetegedést i-dézhet elő. Viszont éppen ezt a félelmes szívű embert Isten a "ne félj!- -felszólítással megnyugtatja, lecsillapítja, bátor-ságot ad neki.Milyen sokatmondóak ezzel kapcsolatosan Pál apostol szavai :"Nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.- (2Tim.1,7.).
Az emberi félelmek kategóriájába sorolhatjuk a hatalmasoktól, erősektől, nagy poziciókban levőktől való túlzott félelmet is. Ennek szép ellenpéldáit láthatjuk Husz Jánosnak, Luther
Mártonnak , Kálvin Jánosnak és még sokaknak életében, akik - ha kellett- nem hajoltak meg földi hatalmasságok előtt, feladva a Bibliából megismert igazsságot.Tudták,elsődleges az Isten félel-me. Minden ebből indul ki, és ez alá rendelődik. Ezt tükrözi a 23. zsoltárban szereplő dávidi "nem félek-- hitvallástétel is. Ugyancsak erre utal a 112. zsoltár tanítása is : "Boldog ember az, aki féli az Urat, és az Ő parancsolataiban igen gyönyörkö-dik. ... Semmi rossz hírtől nem fél, szíve erős, az Úrban biza-kodó. Rendületlen az ő szíve, nem fél, míglen ellenségeire le-néz. (1.,7.,8.v.)
Végül, nyugtalanságaink, félelmeink okáról szólva arra a helytelen magatartásformára is felhívom figyelmeteket, amit kü-lönösen faluhelyen figyelhetünk meg, - de az élet bármely terü-letén jelentkezik-: többször nagyobb jelentőséget tulajdonítunk annak amit a szomszédok, ismerősök mondanak, költenek és tódíta-nak, mint annak, amit Isten Igéje mond. Pedig nem kellene ennek így lennie !!!

II.

Kedves testvéreim! E mai estén mindnyájan tanuljuk meg: az Istentől való félelem minden más félelmet eloszlat.Jézusunknak, a mi Szabadítónknak van hatalma arra, hogy a nyugtalanság és fé-lelem bénító hatása alól felszabadítson.Ezért hát "csillapodjál le az Úrban és várjad Őt, ne bosszankodjál arra, akinek útja szerencsés, se arra, aki álnok tanácsokat követ. Szűnj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet, ne bosszankodjál, csak rosz-szra vinne.-(Zsolt.37,7-8)
-"Hogy lenne mindez lehetséges az én éltemben is?- -kérde-zed.A válasz egyszerű:-"Minden nap hangolódj rá az Úr akaratára!Meglátod, majd Ő cselekszik benned és veled csodás dolgokat!-.
Jézus követőinek nincs miért félniök sem azoktól, akik a testet megölhetik (Mt.10,26.28.),sem azoktól a dolgoktól, amik-től a pogányok félnek, -mit együnk, mit igyunk- (Lk.12,29-32),
sem a szenvedéstől (Jel.2.10.), hanem minden gondjukat Őreá ve-tik, mert Őnéki gondja van reájuk.
Ez nem azt jelenti,hogy sohasem lesznek nehézségeid, de sem-mi miatt nem kell aggódnod, hanem a Filippi levél szerint imád-ságban minden alkalommal hálaadással tárhatod fel kívánságodat Isten előtt, és akkor Isten békessége, mely minden értelmet fe-lülhalad, meg fogja őrizni szívedet és gondolataidat a Krisztus Jézusban. (Fil.4,6-7.)
Ez a Krisztustól kapott békesség pedig magasan fölülemeli a lelket a földi viharok tombolásán.Alatta marad az élet sok nyug-talansága, bizonytalansága, lármája, aggodalma. Nem tudom, hogy mi lesz velem, merre visz az utam, milyen kellemes, vagy kelle-metlen meglepetéseket tartogat számomra az élet, - de egyet, a legfontosabbat tudom: azt, hogy mennyei Atyám gyermeke maradok, és az Ő láthatatlan keze tart és vezet még a halál sötétségén keresztül is. Ez a Krisztus békessége !
A félelmektől, aggodalmaktól való szabadulás útján van egy evangéliumi útszakasz, amit járjunk hűségesen végig ma is! Úgy, mint egykor a gyógyulásra váró, Jézus ruháját hátulról megérin-tő vérfolyásos asszony tette: " elébe borula, és elmonda Néki mindent igazán.- (Mk.5,33.). Ezt megteheted belső szobád csend-jében, de megtehetjük mindnyájan itt és most,az imaheti elcsen-desülés alkalmával. Sőt ,közös gondjainkat, bajainkat, problé-máinkat és kéréseinket is vihetjük elé.
Így lesz a szívettépő, fájó nyugtalanságból lecsillapított nyugtalanság.
Ha alvó lelkiismereted felébredt már, ha felismerted,bajodon ki segíthet át, nos, - költsd fel- Jézusodat, s Ő biztos révbe kormányozza életed hajóját.
Akkor Jézus fölkelt,és "megdorgálta a szeleket és a tengert, és lőn nagy csendesség-.(Mt.8,26.b.). Ezt a csendességet és bé-kességet ne tudná Ő a szívedben is megteremteni? Augustinus a "Vallomások- című könyvében erről így nyilatkozik: "Te, Iste-nünk, úgy teremtettél bennünket, hogy mi szüntelenül csak te-hozzád vágyunk. És a mi szívünk nem is nyugszik meg, míg csak Tebenned el nem pihen.-

Az ének szárnyán is száll a bíztatás:

"Csendesség, békesség, üdvösség vár,
Tekints csak Jézusra fel!
Csendesség, békesség, üdvösség vár,
Ha egyszer övé leszel! Az Övé!- (Hall.390.)

III.

Kedves testvérem! Mit áraszt a te lényed, megjelenésed, sza-vad? Békességet-e, vagy nyugtalanságot-e?
Reményik Sándor,-hiszem-, nem véletlenül fogalmazott így ver-sében:

"Nincs nyugalom, nincs nyugalom,- a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentől mégis békessége van.
Békesség Istentől.

Ami benned van, ami a szívedben van, az van a szádon is.
Hazamenve, családi környezetedbe megújult tanítványként,vagy újból tanítványként érkezve,bármi következzen, bármi legyen, te fogadd meg amit a költő így látott és értett meg:

"Nincs nyugalom, nincs nyugalom,- s ez a
Nyugtalanság , mint a járvány, ragad.
Te sugarazd szét békességedet
És szóval, kézfogással másnak add.
Az Isten békessége is ragad.
Békesség Istentől.-

Az Istenre hagyatkozó életben az Úr csodásan működik. Ha en-gedjük, hogy bensőnkben rendet rakjon, Ő a külső rendezettséget is megteremti.
Isten gyermekeinek nem az a dolga, hogy a körülményekre, ha-nem, hogy az Úrra nézzenek. Minden körülmény közepette, ahogyan azt Pál apostol a Thesszalonikaiaknak kívánja: "Maga a békesség Ura adjon nektek mindíg, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal !- (2.Thessz.3,16.)
Istennel való kapcsolatunk alapja a bizalom. Ez pedig az Ő szeretetéből táplálkozik minden nap. Lehet-e itt kérdéses éle-tünk folytatásának mikéntje? Akit az Úr nevén hívott,övének ne-vezett - mint Izráélt egykor (Ézs.43,1.)-, és elhitte az Isten-nek iránta való szeretetét, az János apostollal, a szeretett ta-nítvánnyal együtt vallja és hirdeti:
" A szeretetben nincsen félelem, sőt a teljes szeretet ki-űzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. Mi szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket! -
Kedves Testvéreim! Összegzésképpen hallgassuk meg ma esti Ígénket Ravasz László, hajdani nagy püspökünk fordításában
is: "Ne remegjen a ti szívetek és ne féljen.-. A nyugtalan, zűr-zavaros, polgárháborús viszonyok között élő ember ( az idevonat-kozó görög ige jelentésárnyalatai alpján) szíve csak remeghet. A mi szívünkben viszont nem lehet zűrzavarok miatti, remegő ál-lapot ha abban a Seregek Ura, a dicsőség királya (Zsolt.24,10.) az Úr.
Megfontolandó ugyanakkor az is, hogy amikor Jézus tanítvá-nyaitól való búcsúbeszédében mintegy rájuk testálja, rájuk hagy-ja, hogy ne féljenek, ebben az is benne van, hogy ne váljanak gyávákká.Veszélyes az olyan félénkség, amely gyávává deformálva a tanítványt,azt véglegesen Krisztusát tagadóvá, Krisztusát szé-gyenlővé teheti."A gyáváknak pedig és hitetleneknek része a tűz-zel és kénkővel égő tóban lesz.Aki győz,örökségül nyer mindent, és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.-(Jel.21,6-7.) Ámen.

****************************************************************

2007 június 2 - pünkösdvasárnap d.e.

Lekció: Ap.Csel.2,1-21
Textus: Efézus 2,19-22.

Kedves Testvéreim!
Hogyha figyelmesen hallgattátok a nagyheti igehirdetési soro-zatot, akkor már nem mondok újat azzal,hogy olyanoknak írja Pál apostol ezt a levelét, az efézusi levelet, akik azelőtt Isten népétől idegenek voltak. Pogányok voltak ők. Távoliak voltak de Krisztus által, Krisztusban közelvalókká lettek. Isten ezt az Ő Lelke által, a Szentlélekúristen által végezte ezt el bennük.
Ugyanez érvényes mireánk is, és ebben a második fejezet végi négy versben az apostol összefoglalja mindazt, amit az első két fejezetben elmondott.Ebben a kifejezésben, amit az alapige utol-só versében ad elénk egy megkezdett folyamatnak a tovább folyta-tódására késztet minket, hogy helyet adjunk Isten Lelke munkájá-nak a magunk életében is.
Kik nem ők? Hogyan ne gondolkazzanak magukról az efézusi ke-resztyének? Hogyan ne gondolkazzanak magukról a mai keresztyé-nek? Hogyan ne gondolkozz magadról te meg én? Immár nem vagytok jövevények és zsellérek.
Hogy felszisszenünk, és sokszor fájt,ha saját szülőföldünkön bozgoroknak neveztek minket. Fájt és fáj. Ugyanúgy nem kívánunk mi se más nemzetbélit sértegetni, bántani, mert tudjuk, hogy rossz. És akkor amikor Isten Igéjében arról hallunk, hogy maga az Úristen győz meg afelől, hogy nem vagytok ti jövevények, nem vagytok ti zsellérek, akkor egy olyan méltóságérzés lehet úrrá rajtunk, ami által helyesen tudunk élni. Megtaláljuk helyünket itt, e földi világban is, ebben a vándoréletben, s életünknek kicsinyke pontján, ott, ahová születtünk, ahol megtettük életün-ket, vagy - az idő sebekre tekintve mondom - leéltétek életetek-nek már nagy részét. És nem jövevényként, zsellérként, kitaszí-tottként, idegenként, távoliként tart számon az Úristen, hanem Isten nagy családjában, mint az Ő fiait, mint az Ő gyermekeit.
Hallottuk már a nagyhét folyamán sokszor ahogyan Pál apostol érzékelteti azokkal, akik a levelét majd olvassák, hogy úgy gon-doljanak az Istenre,a Jézus Krisztus Atyjára, mint Aki szeretet-tel keblére öleli őket. Mostmár nincsen elválasztó fal, nincsen közbevetett fal -ahogy hallottuk is egyik este - , amely még e levél írása alkalmával még mindig állt ott a jeruzsálemi temp-lom körül.Pogányok nem léphették azt túl, halálbüntetés várt ar-ra, megkövezték, meglincselték azt, aki pogányként átlépte azt a falat,azt a határt,hogy közeledjen a templomhoz.A templom kár-pitja nagypénteken kettészakadt. Nyitva az út Istenhez, az Atyá-hoz. Azóta már nincsen szükség közbenjáró papokra, közbenjáró papi imádságra, mert mindnyájan így lettünk papi néppé, királyi néppé, papi nemzetséggé.S az egyetlen közbenjáró Jézus Krisztus által mi is odajárulunk egyenesen a mi Atyánkhoz.
Amikor Jézus Krisztus minket imádkozni tanít, hogy együtt így kezdjük az imádságot - Mi Atyánk... - , akkor erre buzdít, erre tanít, és szabad nekünk már , - mint akár az ószövetségi papok is imádkoztak magukért meg a népért -, szabad egyen - egyenként is, együttesen is a mi Atyánkhoz könyörögnünk.
Nem vagytok hát jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek. Ebben a kifejezésben egy országnak a képe tárul e-lénk. Egy olyan országnak, ahol lebontattak a határok. Felemelő érzés volt számomra is, és egy páran hogyha már nyugatabbra men-tünk miután Románia csatlakozott az Európai Unióhoz, jó érzés volt útlevél nélkül akár a román-magyar határt is átlépni.De ez évezredek óta lelki értelemben igaz. Isten nagy családjában a szeretet határtalanul hadd tudjon működni.Akkor mondja Pál apos-tol ezeket a szavakat, amikor egy erős állam, a római birodalom a maga megszervezettségével,a maga katonai légióinak ide-oda pa-rancsolásával a császári rendet és fennhatóságot és tiszteletet megkövetelte, amikor a császárt is úgy kellett imádni és tisztelni, mint Istent. Nagy dolog volt, és nagy bátorság, hogy Pál apostol ilyet merjen leírni. Egy nagyon szigorú, egy nagyon is Istentelen, többistent imádó környezet dacára, ellenére : ti már polgártársai vagytok a szenteknek és cselédei az Istennek.
Van egy másik ország, van egy másik hatalom, és az a római bi-rodalomnál is nagyobb, Romániánál, Magyarországnál, Európai Uni-ónál is nagyobb, minden politikai pártok hatalmánál is nagyobb. Isten országa az a hatalom, melyre nézve mondja Jézus Krisztus, hogy nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.S amikor e-zeket leírja Pál apostol,akkor szemei előtt nyilván ott van pün-kösdnek az eseménye. Csodálatos, ahogyan Isten felhasználja azt az aratási ünnepi összegyülekezést amikor a világ négy égtája felől jönnek azok, akik már a zsidó nyelvüket is elfelejtették, de hagyományaikat tartják, jönnek egész Egyiptomból, még Líbiá-ból, Rómából, Mezopotámiából, messzi keletről is. Jönnek mellet-tük a prozelitusok, azok akik azelőtt pogányok voltak, és Isten népéhez csatlakoztak. És Isten fölhasználja ezt a nagy összegyü-lekezést, akkor tölti ki az Ő Lelkét tanítványaira.
Szélzúgás,tüzes nyelvek megjelenése,s a nagyobbik csoda, hogy ad nekik nyelvet, hogy szóljanak tüzesen, érthetően.Szeretetre, Istenhez való térésre tudja ez vinni azt a népet.
Nagy jelentősége volt, és nagy hordereje volt annak a pünkös-di prédikációnak. Megirigyelheti bármelyik lelkipásztor, bárme-lyik püspök: egy prédikációra 3000 ember térjen meg. Sokszor el-telik egy-egy lelkipásztornak 40-45-50 éves szolgálata, s akkor úgy végignéz, számolja akár kezein : vajon hányan ismerték meg Jézust, hányan jutottak közelebb Istenhez, míg én csak szóltam, prédikáltam és mondtam? S akkor egyetlenegy prédikációra három-ezren térjenek meg és keresztelkedjenek meg! Isten Lelkének mun-kája.Mostmár megérthetik: így vagyunk Isten nagy családjában,Is-ten királyi hatalma alatt vezéreltetve, az Ige és Szentlélek ál-tal vezetett gyermekei, és mint Isten nagy családjában, egymás-nak testvérei. Nem mehetünk haza akárhogyan!Ők majd hazamennek, és megalakulnak az első keresztyén gyülekezetek. Ezek által a névtelen zarándokok, pünkösd ünnepére,az aratás ünnepére feljöt-tek, kik oly sokban részesedtek, ezek által majd felépíti az Úristen az Anyaszentegyházat, akikben fel tudja építeni. - mert ők tanítva vannak!!!
Itt érkezünk el a lényeghez: amikor pünkösdről is úgy emlkéke-zünk meg, mint az Anyaszentegyház, az újszövetségi Egyház szüle-tésnapjáról,akkor tudjuk meg ma is,hogy a világból Isten minket is kihív, magáévá tesz, formál, alakít és épít. Éppen mondtam is tegnap a vallásórás gyermekeknek: mint ahogy ti tudjátok, hogy nektek mikor van a születésnapotok, s mondták is a gyerme-kek, "nekem is volt torta, én is elfújtam a gyertyát", s így me-séltek tovább az ő születésnapjukról, akkor vajon tudjátok-e, hogy az Egyháznak van-e születésnapja?! Persze! Szabad elgondol-kodnunk ezen, hogy így tudjunk örülni, hogy Isten az időknek kezdetétől fogva a mai napig és az örök időkig így a világból kihív bennünket.
Azt halljuk itt először múlt időben, és utána pedig egy ilyen folyamatos jelen időben szól - kicsit nehézkes a megfogalmazás-,
de mégiscsak így tudom elmondani, először azt mondja, "Ti már felépítettetek...", nehéz ki is mondani ezt a passzív igemódban elmondott Igét, azaz már fel van építve a ti életetek egy fundámentumra, egy alapra.

























































































Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 28, összesen: 106631

  • 2020. február 24., hétfő

    „Prédikálni nem tudok, ezért verseket írok, hogy megosszam az örömhírt másokkal” – mondja a 89. életévét töltő Zsófi néni. Az idős hölgy járókelőket, ...
  • 2020. február 24., hétfő

    Az Országos Református Cigánymisszió hagyományaihoz híven idén is megszervezi lelkésztovábbképzését, melyre ezúttal a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Be...
  • 2020. február 23., vasárnap

    Az anyák lelki egészsége, a baba és a mama táplálkozása a szülés után, gyermekbetegségek és az édesapák kérdései is szóba kerülnének abban a programba...
  • 2020. február 20., csütörtök

    Sokat beszélünk gyülekezetplántálásról, ugyanakkor hazánkban nagyon sok gyülekezet megújulásért kiált. A Vitamin konferencia ebben szeretne segítséget...
  • 2020. február 19., szerda

    Vágytam a jelenlétére, át is éltem, aztán valami hirtelen megváltozott. Bennem vagy körülöttem?
  • 2020. február 18., kedd

    Miklya Zsolt nem az a típus, aki előrefut, inkább hosszasan érleli magában a verseket, és megvárja, amíg a felszínre törnek. A Magyar Napló Kiadónál m...
  • 2020. február 17., hétfő

    Nincs is jobb a téli estéken, mint egy finom teával bekuckózni a szobába, elbújni egy jó könyvvel, gyújtani egy gyertyát, és élvezni, ha végre pihenni...
  • 2020. február 16., vasárnap

    Hitvallásaink fontosságáról, szerepéről és újrafordításáról beszélgettünk Fekete Károly tiszántúli református püspökkel.
  • 2020. február 13., csütörtök

    Biztos, hogy jól választottam? Mi, ugye, sosem fogunk elválni? Mi van, ha ijesztő felismeréseink támadnak a házasságban? Ezekről a kérdésekről is vall...
  • 2020. február 12., szerda

    „Szeretlek, de már nem vagyok szerelmes beléd.” Ez a bizonytalan állapot biztonságos kötődéssé alakulhat, ami egy életen át képes megtartani a kapcsol...