Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Újabb prédikációk

Lekció: 1Sám.30,1-26
Civakodó, irígy osztozódás, vagy testvéri szeretet
Textus: 1Sám.30,23-24.
(elhangzott Szamosardón 2007 szept.11.-én)

Kedves Testvérek!
Jó nékünk hallani bölcs szavakat. Előre mondom, ne az én bölcselkedéseimet keressétek, hanem tudjunk együtt gyönyörködni a mi Urunkban.Gyönyörködjél az Úrban, s megadja szíved kéréseit!

Nem lehetett könnyű az Úrban gyönyörködnie annak a hatszáz vitéznek, katonának,  sem Dávidnak,  akik egy felperzselt városhoz,  a saját városukhoz, Siklághoz megérkeznek miután Ákis király hazaküldi őket a filiszteus seregből, hiszen megbíz-hatatlanoknak mondják őket a fejedelmek,  - mi lesz,  ha majd a harc hevében ellenünk fordulnak ?! Harmadnapra hazaérnek. Valahogy mintha mi is is így jöttünk ide haza, ide Szamosardóra lelkészértekezlet alkalmával,s úgy örülünk, hogy mindent szépen felékesítve, rendben találunk, ahogyan mondja az Úristen drága Igéje, hogy mindenek ékesen és szép rendben történjenek. Hát ott akkor nem így volt. Felperzselve látták városukat. Füstölgő,üszkös romok. Jönnek a megfáradt katonák haza feleségeikhez,gyermekeiket simogat-ni, újra látni,. Nincsenek ők. Hol vannak ők? Üres helyük van. Milyen fájdalmas lehetett ez az állapot? És Dávidot ott akkor majdnem megkövezik az elkeseredett katonák, kik együtt úgy sírnak, hogy már sírni sincs tovább erejük. 
Lehet volt így a te életedben is,hogy valami csapás, kár, próbatétel következtében úgy sírtál,hogy már tovább sírni sem volt erőd.És némelykor elkeseredésünkben olyanokat mondtunk, amelyek miatt utána szégyenkeztünk.Milyen jó azonban, hogy az Ige arról beszél, hogy Dávid megerősítette magát az Úrban,az Ő Istenében. Lehet így is átélni a nehéz órákat,a súlyos perceket. Föl lehet tekinteni az Istenre, mint ahogy korábban Mózes is föltekintett és imádkozott amikor szintén őt is majdnem megkövezték, amikor Refidimbe jutva nem volt víz. Isten megmutatta a kiutat. Elneve-zik a helyet Masszának és Méribának, mert így szóltak ott ak-kor: "Vajon köztünk van-é az Úr, vagy nincsen?- 
Lehet,hogy a te életedben is voltak nagyon nagy próbatételek, lehet, feltetted már te is ezt a kérdést, - vajon köztünk van-é az Úr vagy nincsen? -, vajon köztünk van-é a mi családunkban, ahol békétlenség, nyomorúság, betegség van?! Vajon köztünk van-é gyülekezetünkben, ahol nincs meg az a békesség amely után várnánk? Itt Erdélyben vajon köztünk van-é az Úr, vagy nincsen? Nagybányai egyházmegyénkben, köztünk van-é az Úr, vagy nincsen? 
Azonban Isten nem hagy bennünket bizonytalanságban. És ez a drága evangélium, ahogyan ott az ÚrIsten majd küldi az amálekiták ellen Józsuét, mert harca lesz azzal a néppel, amely már ott akkora gyengéket, a gyermekeket, asszonyokat hátulról megtámadta. Isten népének a seregét fosztogatta. Elindulnak, és győznek míg Mózes keze az ég felé volt terjesztve. Ha meglankad a kéz, az imádkozó kéz, vesztésre állnak. De jön Áron és Húr és tartják e drága kezet, és győznek az amálekiták felett.
Azért is mondom el ezt a régi történetet, mert jó nekünk ide visszakanyarodni és így jobban értjük meg azt, ahogyan Dávid megerősíti szívét az Úrban, mert megemlékezik arról, hogy az a harc amelyet vívniuk kell, ez nem az ő harcuk, ez nem az ő bosszújuk, ez az Isten harca. A bosszúálló Istennek a harca, Aki az ítéletét elhozza egy olyan nép felé akik nem ismernek sem Istent sem embert. 
Így parancsolta volt meg Isten az 5Mózes 25.részének végén: "Megemlékezzél arról, amit az Amálek cselekedett rajtad az úton amikor Egyiptomból kijöttetek, hogy reádtámadt az úton, és megverte a seregnek utolsó részét, mind az erőteleneket akik hátul valának,amikor magad is fáradt és lankadt voltál,és nem félte az Istent.Mikor azért megnyugtat majd téged az Úr, a te Istened minden te köröskörül való ellenségedtől azon a földön ame-lyet az Úr a te Istened ád néked örökségül, hogy bírjad azt, TÖRÖLD EL AMÁLEK EMLÉKEZETÉT AZ ÉG ALÓL , EL NE FELEJTSD !!!-
És Dávidnak valami eszébe jut a maguk boldogtalansága, sírása-rívása közben,amikor már csak szárazon potyog a könny, de már nincs zokogásra, sírásra sem erő. Eszébe jut az Isten Igéje: "EL NE FELEJTSD!-. És boldog lesz ő ebben a boldogtalanságban. Ha az Úr Igéjére emlékezik éjjel és nappal, emlékezhet arra a dicsőséges győzelemre, az utána felépített oltárra , - JEHOVA-NISSZI-, " az Úr az én hadijelvényem-. Nem a magam bosszújával, nem a magam indulatával indulok harcba. Az Úr harcait kell vívnom! Most nem az elkeseredésnek van ideje,hanem a cselekvésnek, az engedelmességnek, mondja ezt az ÚrIsten, üzeni minékünk is!
Amikor mi sok minden miatt panaszkodunk, el vagyunk keseredve önmagunk felett, népünk romlása felett, családi problémák felett, most nem az elkeseredésnek van a helye, hanem az Úr Istenben való megerősödésnek és a cselekvésnek. A hittel való cselek-vésnek jön el az ideje.
A gonosz azonban, Amálek, ez a "rabló nép- - még a nevük is ezt jelenti -, jól időzíti a maga rablóhadjáratát. Akkor amikor nincsenek otthon az erősek, a férfiak, akkor hátba lehet támadni ezt a kicsinyke, filiszteusok országába szakadt népet. Sokszor ér bennünket úgymond ilyen hátbatámadás, de meg lehet erősödni az Úrban.És mégsem ez a hátbatámadás volt az igazi vesze-delem,mert ez áldott veszedelem lesz számukra. Megmutatták, hogy ott ahol újból fohászkodik az ember, ott ahol újból segítségül hívja az Úr nevét,és megkérdezi az Urat, ott Isten győzelmet ad. 
Dávid már tizenhat hónapja ott van a filiszteusok földjén, elhagyta hazáját. Saul király élete megérett az ítéletre, ő pedig távol van. Mintha távol lenne az Istentől is, mert nem olvashattuk már jó ideje, hogy megkérdezte volna az Urat. Kellett jöjjön egy nagy veszedelem, egy nagy baj, így mondom,egy áldott veszedelem, hogy újból megkérdezze az Urat. Sokszor így volt ez né-pünk életében, egyházunk életében is, hogy mi azt modtuk, hogy átkos veszedelem jött, Trianon, II.világháború, szegénység, nyomorúság, és most az Ige megtanít máshogy szólni minket: áldott veszedelmek jöttek, mert újból megtanultuk kérdezni az Urat. Mi a Te tanácsod?Hogy menjünk tovább? Hogy akarod,hogy éljünk,hogy ne legyünk vak vezetők?! 
Dávid nem indul el rögtön. Üljetek le most! Várjatok! Megkérdezzük előbb az Urat. Ha mi Dávid helyében lettünk volna, mi okoskodó lelkipásztorok, vagy mondjam én így főleg magamról, mint ahogy Pál is mondja, bűnösök között első vagyok én,INDULJUNK, UTÁNUK!! Nem. Dávid azonban megkérdezé az Urat. 
Erre valók nekünk is ezek az áldott találkozások, lelkészértekezletek,a gyülekezet közösségével való találkozások, hogy mi is megtanuljuk megkérdezni az Urat. Hogy ne fejetlenül, hanem a test feje által, Jézus Krisztus által tanácsoltatva haladjunk előre és szolgáljunk az Ő nevében.
És ezután Isten, ahogyan röviden válaszol néki, és bíztatja, monda néki "üldözzed, mert bizonyosan utoléred és szabadulást szerzesz-, nincs számonkérés, hogy jól van Dávid, most bezzeg imádkozol! Bátorít bennünket is az Ige.Istenünk elfelejti a hitet-lenségnek, az nengedetlenségnek az esztendeit .Ha Hozzá jövünk bűnbánattal, töredelemmel,ha tiszta szívvel kérdezzük Őt,így szól: indulj, üldözzed az ellenséget, szabadulást szerzesz! Nem mond-ja meg, hogy hogyan. Isten csak azt mondja,indulj,és bízz a szavamban. Továbbra is, folytonosan Istenre kell figyelni.
Úgy örül az én lelkem, hogy dús, tömött padokat,padsorokat látok.Mert nemcsak vasárnap figyelünk az ÚrIstenre, hétköznapokon is figyeljünk, hogy megértsük azt a hogyant. S akkor Isten oda-hoz egy amálekita rabszolgát, akiben gazdája már nem tudott sem-mi hasznot látni, mert megbetegedett. Félretették, semmire nem jó. És Dávid könyörületességet gyakorol.Mekkora krisztusi cselekedet!Krisztus Urunk előképe ebben is,Aki még a nyomorúság-ba jutott ellenségen is, ha kell, könyörül és könyörög érte. Az Őt odaszegezőkért is imádkozik. 
Tanulhatunk Dávidtól irgalmasságot, tanulhatunk könyörületes-séget gyakorolni. És ebben mutatkozik majd meg Isten vezetése. Miközben a szegényen, a nyomorulton megtanulunk könyörülni, Is-ten vezet bennünket.Így akarja vezetni a mi egyházmegyénket is. Azt mondják, hogy ez a vidék különösen Erdély, Románia többi vi-dékeihez viszonyítva szegényesebb, kisebb az életszínvonal. Kö-nyörülni a szegényen! - Ott van nekünk is feladatunk, küldeté-sünk. Olvassuk, halljuk az Újszövetségből,Jakab leveléből: "Aki tudna jót cselekedni, és nem cselekszi, bűne az annak-.
Dávid teszi azt, ami a dolga. Isten pedig bölccsé teszi, értelmet ad számára, megmutatja neki a szabadítás útjának mikéntjét, hogy miként haladhat majd előre. Te csak indulj el az Istennek való engedelmeskedés útján, Isten megmutatja a hogyant.Vezet az Ő Igéjével, s megmutatja azt is, hogy ott,abban a helyzetben ho-gyan, miként cselekedjél. Tinektek is, presbitérium tagjai, ne-künk is lelkipásztoroknak,tinektek is gyülekezeti tagok!Csak en-gedelmeskedjünk az ÚrIstennek, és Ő alkalmakat szerez, előre el-készíti a jócselekedetek alakalmait, hogy azokkal éljünk,s azok-ban járjunk. Csak észrevegyük ezeket! Nem elmenni mellette! Sok-szor ez a bűnünk, hogy nem vesszük észre ezeket az alkalmakat. Elmegyünk az alkalmak mellett. "Most nincs időm! Most nem érek rá!- És kimarad életünkből annyi lehetősége annak, hogy Isten tanácsa szerint haladjunk tovább.
Visszaérnek. Leverik a seregeket. Visszakapnak mindent.Még fölötte is: zsákmányt szereznek. És a győzelemittasok, az a négyszáz katona, azt mondják, hogy itt van a Dávid zsákmánya. Hogy tudnak dicsekedni!Mintha magunkat hallanánk. Akár egy-egy gyülekezeti megvalósítás alkalmával, akár egy lelkipásztor, akár egy presbiter,akár egy édesanya,egy nagymama, sokszor talán így kez-dünk a dicsekedésbe: "Ez a mi zsákmányunk, ezt mi szereztük. Az imádkozó Dávid azonban helyre tudja tenni a dolgokat.El kell fogadnunk Istennek ezt a helyretevő,bennünket is helyretevő munká-ját. Engedjünk Neki! Ez nem a mi zsákmányunk! Ha Isten nem őrzött volna, ha Isten nem adta volna a kezünkbe őket, ha Isten nem adta volna vissza, semmink nem lenne. Mid van ember amit ne kaptál volna? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel vele? 
Hogy sajnálják az ottmaradt kettőszáztól?! Dávid könyörületes ott is. Nem hagyja, hogy az elernyedtek, a fáradtak, talán egy megáradt patakon keresztülméve, azoknak egy részük belefullad-jon, vagy a csatában elvesszenek. Ők most még erőtelenek a harc-ra. Pihenjenek, maradjanak, őrizzék a holmikat!
És jön a nagyobb veszedelem! Nem Siklág felperzselése volt a nagy veszedelem, nem az volt! Nem az volt Dávid életében a leg-nagyobb veszedelem, hogy annyiszor Saul megpróbálta őt ölni dár-dáját utána hajítva, nem az volt, ez volt az igazi nagy veszede-lem,amikor Isten győzelmet adott nekik,és majdnem belülről "föl falják egymást-. A gyülekezet békessége,annak a kis csoportnak, csapatnak,a jövendő király csapatának békessége odalett. Amikor nem tudnak megegyezni,mert valami kicsi dolgot felfújnak,a büsz-keség, az önérzetesség lesz úrrá rajtuk. Civódnak.
Így is tudnám összefoglalni az Ige üzenetét egy rövid mondat-ban: CIVAKODÓ, IRÍGY OSZTOZÓDÁS, VAGY TESTVÉRI SZERETET.
És látja Dávid, hogy melyik az igazi út, melyik vezet jóra. És sokszor látjuk mi is, hogy hol van a baj,hogy ez irigy, civa-kodó osztozódás öl bennünket, s mégsem emeljük fel szavunkat ez ellen. Dávid azonban így szóla: "Ne cselekedjetek így!- Nem jó ezt így folytatni! Milyen jó ha adatott ilyen bölcs vezető, aki így tud szólani: "Ne cselekedjetek így!-- ti gonoszok, ti bitan-gok??!! Nem!! Dávid nem veszi át azt a stílust, azt a beszédmo-dort ahogyan ezek a felfújt, öntelt emberek szólnak. Dávid nem úgy beszél. Azokkal szemben is így nyilvánul meg, így szólítja meg őket: "Ne cselekedjetek így, atyámfiai!-
Sokszor ott hibázunk, hogy a testvérben,az atyafiban ellensé-get látunk. Csakhogy ő megbotlott,isteni vezetés hiányában van, de ő akkor is atyámfia,akkor is testvérem. Isten mellém állítot-ta. És Ő olyan hatalmas, ha ő haraggal van felém, összebékíthet ővele. Ez a legnagyobb áldás Istentő - ha lehet így mondanom.
Tanuljunk meg mi is így beszélni! Pál apostol leveleiben any-nyiszor testvéreinek szólítja meg az Úr Jézus Krisztusban, még akkor is ha fájdalommal kell szülje őket, még akkor is ha rossz híreket hall felőlük.Akkor is TESTVÉREK!Hogyne szeretné az édes-anya vagy nagyszülő azt aki sokszor nem enged a szónak?! Engedetlen gyermek, de az is az övé!
"Ne cselekedjetek így, atyámfiai azzal amit az Úr adott ne-künk! Ő oltalmazott minket és Ő adá kezünkbe a sereget, amely ellenünk jött vala.- Ez az Istenre-mutatás. Nem mi vagyunk a hősök. Itt van velünk a hős bajvívó, Aki vezetett minket, Aki győzelmet adott,oltalmazott,Aki megengedte,hogy akár erre a mai napra együtt lehessünk.Ő kipótolja a ti elvégezetlen munkátokat és sokszorosan megáldja. Ő oltalmazott, Ő vezetett, Ő adta a győzelmet.
És ilyen összeszólalkozást lecsillapítva gyönyörűséges pél-dát és útmutatást ad Dávid szája által a Szentlélek ÚrIsten: "...egyenlőképpen osztozzatok!- Ne csak azok részesüljenek a javak-ban, a zsákmányból, akik ott részt vettek a harcban, annak is része legyen aki a holminál maradott.Egyenlőképpen osztozzatok! Ó, nem kommunizmus ez, ez az Isten uralma. Ez az a bizonyos teo-krácia. Átkos népuralom, átkos demokrácia kezdette volna el ott a beindulását a dávidi királyság elkezdése előtt. Ehelyett Isten szeretet-uralma lesz úrrú rajtuk.
Olyan ismerősek ezek a szavak,melyeket mond itt Dávid,- egyen-lőképpen osztozzatok-, ezt látjuk megvalósulni az első keresz-tyén gyülekezet életében,kikről olvassuk,hogy szívük-lelkük egy vala. Ma is ez van számunkra példaként adva. Mindenük köz vala. Nem parancsszóra.Engedelmeskedve az Isten szavának.Megértették, hogy azzal amink van, mi az erősek kötelesek vagyunk a gyengéb-bek terhét hordoznunk. Egymás terhét hordozzátok, úgy töltsétek be a Krisztus törvényét! Ezt tanuljuk újra és újra,ha sikerül a lelkészértekezleteken is háromhavonta,de ezt tanulja a gyüleke-zet is minden alkalommal,amikor Igét hallgat,és ezt tanulhatjuk újra és újra amikor Bibliánk fölé hajlunk, amikor megtanulunk,
- talán tizenhat hónap után, mint Dávid -, megkérdezni az Urat. Nem tudom, a te életedben ez mennyi idő, hogy szoktad megkérdez-ni az Urat? De lehet visszatérni az Úrhoz, és újra kérdezni Őt tiszta szívből! Nem nekibőszülve elindulni.
Isten vezet.Sőt,van egy ráadás is.Dávid megemlékezik azokról, akik barátai voltak, megemlékezik azokról,akik befogadták, akik-nek talán csűreikben mezőikben ott voltak katonái,és szedhettek és kaphattak. Nemcsak mezgérelhették a szőlőt, hanem tele kosár-ral szedhettek.Megemlékezik azokról a városokról,falvakról, aho-vá az amálekiták egy másik alkalommal, vagy lehet az azelőtt va-ló nap betörtek.Ugyanúgy szenvedtek azok is.Nemcsak az ő szenve-désükről emlékezik meg. Mert ha a te életedben a szenvedés isko-lájában Isten tanítani és vezetni fog,akkor meglátod majd mások életében is ugyanúgy a szenvedést.Érzékenyebb leszel erre,s meg-tanulsz abból amit Isten neked adott adni, hogy könyörülj raj-tuk. S boldog leszel, hiszen boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
Milyen szépen kezdődik Dávid királysága! Nem kell cselfogás, nem kell valamilyen politikai húzás, csak a szeretet munkája kell.
Mire vár a világ?Isten fiainak a megjelenésére.Sóvárogva vár-ja a világ Isten fiainak a megjelenését. A szeretet munkájának cselekvőire, engedelmes, istenfélő emberekre vár. Ránk vár a világ. Fehérek az aratásra a mezők. Emeljétek fel szemeiteket! Kevés a munkás. Kérjétek az aratásnak Urát, küldjön munkásokat az Ő aratásába. Minden gyülekezetre igaz ez, bizonyára így van itt is ez.Sok a munka,sok a feladat.S ahogyan a soron következő előadásban bizonyára hallani fogjuk, mennyi munka és mennyi fe-ladat hárult a mi nagybányai egyházmegyénkre,annak története er-ről fog beszélni. A nehéz napoké, s a kevésbé nehezeké, a nehéz éveké és a kevésbé próbateljes éveké. Sok a munka,de helyt kell állni, és Istenre figyelve végezni azt, ami a mi dolgunk, s ne legyen helye a kérkedésnek.Örüljünk annak, hogy más is részesül-het az ajándékokból!
Az Úr Jézus Krisztus, mi drága Megváltónk, Dávid Fia elmond egy példázatot. Elmondja a szőlőmunkások példázatát. Most nem fogom idézni szó szerint idézni végig, csak azt a pillanatot vetíteném elétek amikor odaállnak a Gazda elé, azok is akik az utolsó, tizenegyedik órában lettek megfogadva,akik hallhatták, hogy "menjetek el ti is a szőlőbe,s ami igazságos megkapjátok-. Ők is megkapják a tíz pénzüket. De aki reggeltől dolgozott, az is megkapta a tíz pénzét. S igazságtalanságnak tűnik mindez. Hát miért kaptak ők is ugyanannyit? Hát miért szereti őket is ugyanúgy az Isten? Mint Jónás Ninivében, nem értik az Isten könyörületességét. Csodáljuk az Istent, mert lehet, hogy életünk utolsó éveiben megszólított. Ő akkor is minden ajándékával el akar halmozni. Nemcsak akkor ha megszólító szavát már meghallottuk ifjúkorban. Örüljünk egymásnak, és ne zúgolódjunk egymás ellen! Ne azt mondjuk tehát: én ennyit dolgoztam, te meg csak annyit! Örüljünk, s egyenlőképpen osztozzunk!
Istennek ez az Igéje, ez az üzenete a ti számotokra is itt Szamosardón, s ami számunkra is, akik sokszor nem tudunk úgy egymásnak igazán örülni. De akkor, amikor jön egy-egy betegség, egy lelkipásztor-testvérünk próbatétel alatt van, kórházba kerül, vagy lehet, hogy majdnem kiveszi az ÚrIsten mi közülünk, a kkor megtanulunk imádkozni, az Urat kérni. S itt van ennek is az alkalma, mikor éppen lelkészértekezleti elnökünkért is szabad imádkoznunk.
Áldott veszedelmek ezek. Így fogadjuk el az ÚrIstentől, s figyeljünk Reá. Áldottak leszünk mi magunk is, s azok is, akik mellettünk élnek. Igazán áldott és békességes lesz egymás irányában való köszöntésünk, örömmel tudunk egymás elé menni, ahogyan odamennek Dávid elé. És Dávid szívében is csak öröm és békesség van. Mi is így köszöntsük egymást, s mi is így viszonyuljunk egymáshoz! Ha figyelünk Istenre, akkor Ő megadja, hogy áldássá is lehetünk az Ő kezében, Krisztus Urunk kegyelméből, az Ő segítségével. Úgy legyen, Ámen.

****************************************************************

Bosszúvágy nélkül

Alapige: 1 Thessz.5,15.

Kedves Testvéreim! Ezen a mai estén próbáljuk meg együtt a magunk türelmetlen vágyaitól heves szívünket Krisztusra irányítani! Csak az Ő lábainál tudunk feltöltekezni, újratanulni Tőle a szelídséget és alázatot, a munka terhének csendes, sőt örömteli hordozását. Eközben minduntalan rácsodálkozunk Istenünk hozzánk való hűségére és jóságára, s már Dáviddal együtt vallhatjuk. "Dicsérem az Urat, amíg élek, éneklek az én Istenemnek, amíg vagyok- (Zsolt.146,2.).
Alapigénkben olyan élethelyzetet tár elénk az apostol, amikor rosszakarók, gonoszságot cselekvők támadásainak van kitéve a keresztyén ember. Ilyenkor bizony nincs kedve az Isten-dicséretre, a víg éneklésre! Sok feszültséggel volt tele az akkori thesszalonikai gyülekezet élete, és így van ez a mai gyülekezetekben, a mai családok, a mai keresztyének életében is.
Mai Igénk tanítása nyomvonalán haladva Urunk három fontos üzenetben szól hozzánk:
- Isten védi a felebarátomat
- Isten oltalmaz engem
- Isten odarendel a felebarátom mellé

I.

Isten védi a felebarátomat. Isten hosszan tűr minden emberért. Ő igazságos Isten, Aki "igazságot szolgáltat az elnyomottaknak..., az árvát és özvegyet gyámolítja- (Zsolt.146,7.10.). Egyedüli ítélő Úr csak Ő maga, Aki viszont nem hagyja magára azt sem, kit látszólag mindenki elhagyott. Ha kell Ő maga siet segítségére népének (szabadulás Egyiptomból, manna és fürjek, stb.), ha kell angyalait állítja szolgálatba (pld. Jézus megkísértetése után), vagy még az állatokat is igénybe veheti (lásd Illés tápláltatása a Kérith patakjánál), de emberi eszközöket is felhasználhat (gondolhatunk akár Boázra Rúth esetében, vagy Pál apostolra és munkatársaira a jeruzsálemi szegények megsegítésekor, stb.).
Felgyorsuló világunkban azonban Isten felebarátunkat is oltalmazó szeretetéről mintha megfeledkeznénk. A gyors haszonszerzés és meggazdagodás érdekében Istenéről megfeledkező ember már rég megfeledkezett a felebarátjáról. A pénz szerelme, mely minden rossznak gyökere (1Tim.6,10.), már annyi emberi kapcsolat megmételyezőjévé lett. Vagy egyszerűen a kényelem, az önzés odáig is elhathat, hogy árvaházakba kerülnek gyermekek. Mit mondjunk a magukra hagyott, vagy beteg nagyszülőkre hagyott nyugaton dolgozók gyermekeiről? Mennyi kapcsolat elsatnyul, vagy éppen elmérgesedik a durva utcaerkölcsön, tévékultúrán felnőtt gyermekek háza-tájékán! Istennek terve van velük is. Akkor is igaz ez, ha csak a gonoszságnak és rosszaságnak megnyilvánulásait látjuk, érzzük, tapasztaljuk.
Kedves Testvérem! Ha úgy látod, mélypontra jutott valami miatt egy rokonod, barátod élete, és nem találod a helyes viszonyulási módot felé, csendesedj, várj, figyeld Isten akaratát. A felolvasott Igében elhangzott "Vigyázzatok!-- felszólításnak értelmében imádkozz Isten tanácsának felismeréséért. Tudd, a rosszat csak jóval győzheted meg!
Megbántottak, s megsértődtél? Isten nemcsak téged szeret, haragosodra, ellenségedre is kegyelmét szeretné árasztani.
Isten Igéjéből megtanultuk, - talán egy régi vallásóra aranymondásaként -, "A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot- (Róma13,10.), "A szeretet nem rója fel a gonoszt- (1Kor.13,5b.). Mennyit sikerült belőle gyakorlatba ültetni? Ha ezen a ponton megakadtál, sokan megakadtunk, s az emberek által meg nem szelidíthető, fékezhetetlen gonosz nyelvünk hamar szólt, akkor Krisztus bocsánatában részesültekként igyekezzünk egymásnak, fele-barátunknak is megbocsátani. Ezeket a nehéz élethelyzeteket átérezve, talán átélve is fogalmazódott meg Füle Lajos "Feledni is- című verse:

A megbocsátást régen ismerem,
de feledni is taníts, Istenem,
hogy mindazt, ami másra terhelő,
már soha többé ne hozzam elő.

Isten úgy akarja megoltalmazni gonosz számtól, gonosz szememtől, gonoszat kívánó szívemtől az én atyámfiát, hogy közben átformál, újjászül teljesen. Csak így lehet a gonoszért gonosszal nem fizetni. Csak így lehet egymás iránt és mindenki iránt mindenkor jóságot tanusítani. (Ravasz László ford.)

II.

Kedves Testvéreim! Az alapigében megfogalmazott "Vigyázzatok!- felszólítás már nem remegő, kétségbeesett embereknek szól. Szól azokhoz, akik a szüntelen imádkozásban nem feledkeznek meg a hálaadásról.
Így érkeztünk el Igénk második üzenetéhez. Mindenkor tudjam: Isten oltalmaz engem. Igaz ez akkor is, amikor rosszindulatú emberek vesznek körbe. Ahogyan Izráel őrizője nem szunnyad és nem alszik, úgy az én Jó Pásztorom, a maga nyájának juháról meg nem feledkezik. Eközben válik sokunk életében valósággá: a bizalommal teljes istenfélelem megszabadít az emberektől való görcsös félelemtől. Sőt! Krisztus szabadítása oly tökéletes, hogy igazzá és érthetővé lesz az eddig legnehezebben érthető boldog-mondása is: "Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket, és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.- (Máté 5,11.) .
Isten népe kisebbségben él e világban. Reánk ez kétszeresen is érvényes. Idehelyezett Isten. Itt van a helyem, otthonom és hazám. Erdélyi magyar reformátusként a menyei haza polgárságának tudatában (íme a mi kettős "állampolgárságunk-!) félelem nélkül szolgálhatom Őt. Nem jelent ez gőgösséget. Egyszerűen szólva: vállalom Őt mindenkor, ki értem is így könyörgött főpapi imádságában, "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól.- (Jn.17,15.)
Mindannyian tudjuk: nem vagyunk egyformák. Másféle emberek, máshogyan gondolkozók vesznek körbe. Sokszor így vagy úgy minősítenek, ha vállaljuk Őt, akár iskolában, akár munkahelyen, némelykor otthon is. Gondoltál-e arra a Krisztusodra ilyenkor, Akit nemcsak gonosztevők között feszítenek meg, hanem a gonosztevők közé sorolták? "A főpapok így szóltak akkor: ha gonosztevő nem volna ez, nem adtuk volna őt a te kezedbe.- (Jn.18,30.) "Mi rosszat cselekedett Ő?- (Mt.27,23.) - kérdezte egykor Pilátus. A válasz ez volt: Feszíttessék meg!
Ő, a bűntelen, így halt meg a bűnösökért. Lehet-e ezt a jóságot viszonzatlanul hagyni?
A Néki adatott mennyei hatalmával őriz az örök életre. A szenvedések poklát megjárt és végül 39 évesen hitleri parancsszóra kivégzett Dietrich Bonhoeffer hitvallás jellegű szép versének soraival így vall erről:

Áldó hatalmak oltalmába rejtve
Csak várjuk békén mindazt, ami jő.
Mert Isten őriz híven reggel, este,
Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.

...

S ha szenvedések kelyhét adod inni,
Mely színig töltött, keserű, s nehéz,
Te segíts békén hálával elvenni,
Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz.


Jézus pedig csendben, szótlanul hordozta szenvedéseit. Szelíden, némán hordozott minden megaláztatást. Tőle megtanulhatjuk a helyes szenvedést, mert szenvedés nélküli élet ezen a földön nincs.
Istenünk sokszor nem veszi el azokat a töviseinket, melyek elvételéért lehet nemcsak háromszor könyörögtünk már, de oltalmazó szeretetéről meggyőz. A mindent javunkra formáló szeretete újból és újból legyőzi ágaskodó óemberünket. Maradt a betegségből valami? Még mindig van nélkülözés? Magányosságod még nem szüntette meg? Körülötted békétlenség van? Ráadásul negatív megkülönböztetésben is részed van a Krisztusért? Tudjuk-e vállalni ezeket a szenvedéseket? Tiltakozások özöne tör fel belőlünk, vagy legalábbis zúgolódunk, panaszkodunk.
Sokkal könnyebb lenne a terhek hordozása, ha örökké nem zúgolódnánk ellene!! Krisztus Urunk pontosan ismeri a mi teherbíró képességünket, s csak annyit ad ránk, ami alatt még meg is erősödhetünk.
Ilyen kikutathatatlanul bölcs az Ő oltalmazó szeretete!

III

Isten odarendel a felebarátom mellé.
"Avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?- (1Móz.4,9b) Ilyen kaini kérdésekkel hamar el tudjuk hárítani a felelősséget.
Isten Igéje azonban másra tanít: " mindenkor a jóra törekedjetek, úgy egymás iránt, mint mindenki iránt-(1Th.5,15b.). Átkozódás helyett áldásmondás. Erre csak a képmutatás nélkül való szeretet (Róma12,9.) tesz képessé. Emlékezzünk István vértanúra, ki Krisztus példáján tanulva térdre borulva imádkozott a kövek záporozása közben: "Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! E szavak után meghalt.-(Ap.Csel.7,60.)
Így tekintsünk fel mi is Arra, "Aki mikor gyalázták, a gyalázást nem viszonozta, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ügyét arra, aki igazságosan ítél.- (1.Péter2,23.)
Kedves Testvéreim! A gonoszat gonosszal úgy is viszonozhatjuk, - ha nem vigyázunk!-, hogy az ellenünk szólónak szavait kifordítjuk, azokhoz még toldunk is, rútabbakat mellé téve. Veszélyes játék!! Figyelmeztetésül hallgassuk meg a fiatal Kálvin Jánosnak 1536-ban papírra vetett sorait a Bázelben megjelent "Tanítás a keresztyén vallásra- című könyvéből:
" ... egymásnak a tetteit és szavait kölcsönösen a legjobb értelemben vegyük és ne csavarjuk el, amint a gyanakvó emberek szokták, félremagyarázással és rossznak feltevésével. Ha pedig egyesek olyan romlottak, hogy lehetetlen felőlük jó véleménnyel lenni, akkor tegyük le még az ilyeneket is az Isten kezébe és bízzuk rá az Ő jóságára, jobbakat remélve felőlük a jövendőre, mint amit a jelenben látunk.-
Legyünk hát állhatatosak. Jellemezzen bennünket a mindvégig erősen való kitartás.
Visszavágás, bosszúvágy helyett: "Csillapodjál le az Úrban, és várjad Őt- (Zsolt.37,7.)
Bosszúvágy nélkül áldjatok, áldást mondjatok! Erre rendeltettünk. Csak az őszintén imádkozó, a maga szenvedését vállaló ember tud áldást mondani, és megbocsátani azoknak is, akik szenvedést okoznak neki.
"Senkinek gonosszal gonoszért ne fizessetek! Legyen gondotok arra, ami minden ember előtt jó!- (Róm.12,7., Kecskeméthy István ford.) -bátorít mindnyájunkat Istennek Igéje. Részünkről az igazán méltó válasz erre csak a jóra törekvés lehet, mégpedig tiszta szívből.
Istenünk úgy rendel oda minket felebarátunk mellé, hogy feladatul adja egyen-egyenként mindnyájunknak: "türelmes legyek- és mindig csak a "jóra törekedjem-!
A rosszban mesterkedők és az azokkal egyetértő gonoszok tanácsát elhagyva lesz sokunk élete igazán boldog és kiegyensúlyozott. Tisztessége és békessége csak a jót cselekvőnek lesz a része. Viszont a gonoszt cselekvő ember lelke nyomorúságra és ínségre jut. (Róma 2,9.)
Kedves Testvéreim! Sokszor észrevehettétek már magatokon is, ahogy Pál apostol is szomorúan állapította meg magáról, "nem a jót cselekszem, melyet akarok, hanem a gonoszt cselekszem, amelyet nem akarok- (Róma 7,19.). Van azonban egy másik lehetőség is, amiről az énekköltő is beszél: "Istennel járni lakozni, szent élettel illatozni...-. A test szerinti járás, a bosszúvágy helyett Lélek szerint járni, hasznára lenni a Mesternek. Isten segítsen meg minket ebben! Úgy legyen. Ámen.
****************************************************************

Felelőtlen engedetlenség

Lekció: 1Kir.13,1-34
Textus: 1Kir.13,26.

Kedves Testvéreim! A mai Ige üzenete a felelőtlen engedetlenségről szól.
Igen veszélyes ez. Nemcsak a régen élt emberek életében volt veszélyes az Úr szavával játszadozni, ma is így van ez. Talán éppen ennek függvényében is mondja Pál apostol a következőt, figyelmeztetve minden kor keresztyéneit: "Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket-. Mert az istenfélelemmel való élet azt jelenti, hogy úgy félem az Istent, hogy nem akarok más úton járni. Félek az Isten szavával játszadozni, visszaélni az Ő parancsolataival.
A mi eleink, őseink így tisztelték az Istent. S amikor mi vasárnapi, Isten előtt való megjelenésre jövünk, szent egybegyülekezést tartunk, nem véletlenül nevezték eleink ezt az alkalmat istentiszteletnek.
Manapság azt látjuk, hogy a tisztelet igencsak fogyatkozó portéka. Akár a gyermekek részéről a szülők felé, vagy éppen, pedagógusok, lelkipásztorok felé, de menjünk tovább, egymás felé is igaz ez. Mi felnőttek is sokszor tiszteletlenül beszélünk. Ennek oka és gyökere abban leledzik, hogy nem tiszteljük igazán Istent. Vagy csak egy ötven percig, egy órácskáig, mintha istentiszteletet tartanánk. Vajon igazán? Vajon tiszta szívből? Mert az igazi imádók lélekben és igazságban imádják Őt.

*

Mai felolvasott alapigénkben kétféle ítéletről is hallunk. Ha visszaemlékezünk, a kettévált országrészben, a kettészakadt állapotban, az északi országrészben, hol Jeroboám uralkodik északon, a tíz törzs fölött, két szenthelyet, két szentélyt "szentel- föl. Az egyiket Bételben, a Jeruzsálembe vezető úton, a másikat pedig fenn északon Dánban. Mindkét helyen egy-egy aranyborjút állít fel, s azt mondja, Izráel, ezek a te Isteneid, amelyek kihoztak téged Egyiptomnak földjéről. Már az első parancsolatot is megszegi. "Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földjérül, a szolgálat házából, ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem-.
Isten ezt nem nézheti el. Isten igéjével, törvényével nem lehet felelőtlenül játszadozni. Még egy királynak, még egy Jeroboámnak sem, de neked sem, nekem se! Isten szava megáll mindenha,- ahogy mondja énekünk is.
Az elöbb hallott történetben egy fiatal prófétáról olvastam, aki szépen elindul az engedelmesség útján. Nem lehetett könnyű ennek a fiatal prófétának, akit Júdából küld az Úr Bételbe. Nem olvasunk arról, hogy viszakozott volna az Úrral, -ifjúságára hivatkozva, mint Jeremiás, vagy mondta volna, hogy én nem megyek oda ahol már nemcsak az Istent tisztelik, hanem aranyborjú előtt hajlonganak, engedelmes az elején. Aztán, amikor elmondja az ítéletet, hogy ezen az oltáron fogják majd megítélni a bálványpapokat és megégetik csontjaikat,- ami majd Jósiás király idejében meg is történik, íme az Isten szava beteljesedik!-, vegyék komolyan, hogy ítélet lesz azokon, akik bálványok, szobrok előtt hódolnak. Akik a nép szívét, az egyszerű emberek életét elfordítják az Úrtól, az ő igaz tiszteletétől, halál vár rájuk.
Kinyújtja Jeroboám a kezét Isten e szolgája felé: "Fogjátok meg!-,- s már nem tudja visszahúzni a kezét. Isten védelme alatt áll az a fiatal próféta.
Jel ez itt! Az emberek észrevehetik: Isten még utánuk jön, azok után akik elfelejtve őseik Istenét, aki erős karral kihozta őket a Veres-tengeren keresztül, táplálta őket negyven éven át, most mégis belemennek a bálványozásba. Itt áll velük szemben ez a fiatal próféta, aki senkitől sem fél, még az ellene fellépő királytól sem retteg. A dühösen kinyújtott kéz úgy marad, s már hallszik a kérés, "könyörögj érettem, hadd tudjam visszahózni a kezem, elfáradt a kezem-! Könyörgött az Úrhoz, kiengesztelte az Urat úgymond, a király keze meggyógyult, s már hívja is házába, vendégül akarja látni. Isten azonban megparancsolta ennek az ifjú prófétának, akinek nevét sem tudjuk, se ne egyél kenyeret, se ne igyál vizet, s más úton térj vissza.
Milyen ismerős ez, hogy "más úton-! Ugyanezt parancsolta meg a keleti bölcseknek is az Úr Isten. Így menekültek ők akkor meg Heródes gyilkos indulatától.
Amikor a fiatal próféta nemet tud mondani a királynak, az mind jó és szép. Lehet, hogy te is voltál már úgy vele, hogy Isten téged is megtanított már bizonyos dolgokra, melyek Istennek útálatosak voltak, nemet mondani. Aszerint amint Mesterünk tanít: "Legyen a ti szavatok igen-igen, nem-nem, mert ami azon felül van, az az ördögtől van-.
Nem eszem a te házadban kenyeret, nem iszok a te házadban vizet, vissza kell térnem! Az Úr megparancsolta ezt.
Igenám Testvéreim! Csakhogy ott, ahol egy ellenséges érzületű király nem tudta befolyásolni Istennek fiatal prófétáját, ott egy öreg próféta bűnre csábítja. Mégpedig úgy, hogy Isten nevében hazudik. Nagyon veszélyes ez!
Nem kívülről, belülről jön a támadás. Mondhatnánk azt, hogy egy kolléga, egy sorstárs, és Isten nevével visszaél. Nagy veszély ez azóta is az Anyaszentegyházban. Nagyon kell ügyelnünk a magunk életére, mert sokszor onnan érnek különböző kihívások és támadások ahonnan nem várnánk.
Amit nem tudott elérni a király ezzel az ifjú prófétával, -gerincesen ellent tudott mondani-, majd egy öreg próféta, aki azt mondja, hogy én is olyan próféta vagyok mint te, meg ezt mondta az Úr, az Úr angyala ezt üzente nekem, - a Biblia világosan beszél arról, hogy hazudott-, elérte ez az ember.
Az ifjú próféta elfáradt és leült egy cserfa alatt, nem ment tovább, nem folytatta útját, megpihent. Mintha hallanánk Jézus példázatát: egyél, igyál, tedd nyugalomba lelkedet, most már minden renden van! Bolond, mi lesz, ha még éjjel elkérik a te lelkedet? Veszélyes állapot: már nem figyel, már meglankadt. Igen, még a legkülönbek is meglankadnak.
Mindezt figyelmeztetésünkre mondja az Úr Isten. Nemcsak elindulni kell az úton, nemcsak jó elkezdéseink legyenek, ahogyan egy szép kezdés lehet az Isten útján való járásban, a Krisztus-követésben a konfirmándusok számára, ne csak szép vallástétellel ígérjük, hogy úgy lesz, hanem azt úgy is kell tenni.
Szép az elindulása, szép a karakteres engedelmessége ennek az ifjú prófétának, és siralmas a bukása, annyira, hogy siratja majd az öreg próféta is. Rádöbben arra, hogy mindez jelként következett be. Számára is jelként, aki ottmaradt Bételben, ottmaradt az aranyborjú mellett, - bár próféta. Kérdezzük azt, hogy ott kellett neki a helye legyen? Miért nem ment ő el Júdába, miért nem ment el a jeruzsálemi templomhoz, ahol Isten Igéjét hirdetik? Miért hazudik ő az Isten Igéjével?
Ennek a fiatalembernek az esete, ahogyan megítéli őt az Isten, s az oroszlán által széttépeti jel gyanánt is, ebben az öreg prófétában, -akiben lelet, sok minden elaludt, már nem olyan lelkiismeretes Isten szolgája-, újból elindul valami. Ez is nagy tanulság. Tudjunk tanulni, okulni másoknak az eleséséből! Ahogy mondja a közmondás: "Az okos ember más hibájából tanul.- A buta majd a magáéból.
Ez az idős próféta siratja fiatal társát, aki széttépett az oroszlán - az alapige szerint-, "monda: az Isten embere az, aki engedetlen volt az Úr szájának, ezért adta az Úr őt az oroszlánnak, és az törte össze és ölte meg őt-. Szépen rendbe kerülnek a dolgok ennek az idős embernek az életében. Az Úr Isten azt szeretné, hogy ifjaink életében is helyére kerüljenek a dolgok, de Igéjében azt üzeni, hogy az idősebbek életében is történhet ilyen jóra való változás. Istennek meg van a hatalma hozzá! Istennek meg van a terve, s ő hatalmasan munkálkodhat mindnyájunk életében!
Az az ember eljutott a felismerésig: nem véletlenül jött az oroszlán, nem a sors hozta ezt a szerencsétlenséget, az Úr szava szerint történt mindez.
Lehet, te kimagyarázod életed egy történését, "ez ezért volt, az meg azért, stb-, spekulatív okkeresésbe kezdesz, vajon el tudsz-e jutni idáig "az Úr szava szerint történt ez.- -Az Úr Isten ítélete van én rajtam, d e én most Hozzá térek, tanács, akarata szerint élek ezután, mert oktalanul, bután jártam, talán még hazudtam is. Inkább a hazugság atyjára, a kísértőre, az ördögre figyeltem, mint egyenesen az Úrra, pedig az Ő szolgája lettem,- szólhatunk így sokan!
Talán belefáradt ez az öreg próféta? Belefáradt az ifjú is, és együtt vétkeznek? Az a ragaszkodás, hogy amikor meghalok, tetemeimet odatemessék az ifjú társam mellé, sírboltomban együtt nyugodjunk, jelzi azt, hogy ezen az úton szeretnék tovább menni. Most már az Úrnak szeretnék szolgálni, nem kétfele sántikálva!
Vajon Istennek mai népe milyen úton akar tovább menni? Kétfelé sántikáló nép kívánunk lenni, mint egykor, Illés próféta idejében? Egymásnak és Istennek hazudozó nép? Istennek hazudozó módon készülünk a konfirmációra, vagy tiszta szívünkből teszünk vallást arról ami a szívünkben van?! Hazudunk, amikor az Úr asztala mellett ígéretet teszünk, és máshogy élünk. "Nemszeretem- dolgok, "nemszeretem- kérdések, de vétkeznék, ha nem tenném fel ezeket a kérdéseket. És vétkezel Isten ellen, ha magad számára nem teszed fel ezeket a kérdéseket.
Mennyivel jobb igent mondani, ha annak van ideje, s nemet mondani, ha valóban nemet kell mondani! Ne félj engedelmeskedni!
Hogyha elestél, elbuktál, akkor is van megoldás, ez az örömhír, ez az evangélium! Ahogyan Dávid könyörgött bűnbeesése után, úgy te is megbánhatod bűnödet! Az engedelmesség Lelkét újítsd meg énbennem, mert most már látom, a felelőtlen engedetlenségnek következménye van.
Az öreg próféta belátta, az engedetlenségnek mekkora következménye lehet! Vajon te belátod-e ezt már? Akarsz-e felelősen gondolkozó gyermeke lenni Istennek? Akarunk-e felelősen gondolkodó népe lenni az Úrnak? Akkor ezeríziglen is irgalmasságot gyakorol rajtunk az Úr.
Isten megítélte ennek az ifjú prófétának a Bételbe, az aranyborjú közelébe való visszatérését. Ítélete sokszor ránk nehezedik ha abbahagyjuk az Ő szavának való engedelmeskedést, de Isten áldása nyugszik meg rajtunk, ha az Ő útjára elkötelezve, nemcsak Igéjének hallgatói, hanem szavának megtartói is leszünk. Ő adja Lelke segítségét, csak bízzál Benne! Kérjed, hogy munkálja benned az akarást, mert nagy dolog, hogy Isten segítségével akarjad a jót, és ehhez megadja az erőt is. A véghezvitelhez való erőt jó tetszéséből adja. Sem nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. Isten könyörülni akar mindannyiunkon. Könyörülni akar ifjúságunkon, könyörülni szeretne a felnőtteken, irgalmasságot akar cselekedni az idős korba hajló testvéreink életén is, hogy mi könyörületessége gazdagságáért áldjuk és imádjuk Őt.
Ne felelőtlen engedetlen, hanem felelősen gondolkodó és szolgáló gyermekei lehessünk Neki, szent Fia, a Jézus Krisztus által. Ámen.

*********************************************************************

Ujjongó menekülés

Alapige: Ézs.48,18-22.   (elhangzott 2010 ápr.18.-án)

Kedves Testvéreim!

Isten népe ott Babilóniában annak örvendhetett, amire már alig mert gondolni is: kiszabadítja őket Isten a fogságból. Jákóbot megváltja az Úr. Ezt itt még csak előre hirdeti meg Ézsaiás. Ám az Ige túlmutat ezen a Babilonból való kiszabaduláson. Megmutatja, hogy jó engedelmeskedni: komolyan venni azt, amit Isten előkészít, örömmel elfogadni azt, amit Isten elhoz. Visszatelepülnek majd földjükre, az Ígéret földjére, de ha hitetlenkednek és Isten nélkül fognak majd élni, akkor nem lesz békességük.

Azóta is igaz: nincs békességük, nem lesz békességük a hitetleneknek, az istenteleneknek. Ha nem hallgatunk Istenre, megfosztjuk magunkat Isten békességétől. Ilyen egyszerű a képlet. Ez nem valamilyen politikusnak a programbeszéde, magának a mindenható Istennek a felénk való jóakarata, és egyben figyelmeztető szava. Az ő jóakarata az, hogy hallgassunk szavára.

Fájdalmasan kell az ÚrIsten felsóhajtson látván, hogy népe életében nincsen Reá való hallgatás. Felolvasott alapigénk első verse éppen erről szól: „Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság.”(18.v.)  A jólét, amelyet az eredeti szövegben a békesség szó jelez, - az a békesség, amelyet Isten hoz, külső-belső rendezett állapotot jelent. Ha a szívben békesség van, akkor a környül való állapotokban,- ahogy a régiek fogalmaztak -, családjainkban, gyülekezeteinkben, nemzetünk életében is az isteni rend, az isteni békesség, a jólét meglesz. – Ha figyelünk Istenre!

Ha nem figyelünk Istenre lehet akármilyen gazdaságpolitikánk, lehet akármilyen ügyeskedésünk, nem lesz se békesség, se jólét. Lehet az ötvenkét vasárnapon szántani-vetni, kapálni, metszeni, bármit is tenni, attól még nem lesz jólét. Lehet az Isten Igéjét félretenni, hanyagolni, de Isten Igéje akkor is megáll és igaz marad. Ha ezt mi kicsorbítani szeretnénk, akkor saját magunkon erőszakot veszünk, magunknak okozunk kárt vele.

Bizony más lenne Istennel és egymással való kapcsolatunk, ha hallgatnánk Rá, ha hallgattunk volna már Reá.

Isten először csak inti, figyelmezteti hitehagyó népét, aztán sokszor panaszolja, -lásd a zsoltárokat is!-, hogy engedelmesség helyett csak engedetlenség van. Áldásokat ígér annak, aki Őt választja: „Bővölködővé tesz téged az Úr méhed gyümölcsében, állataid ivadékában és földed termésében azon a földön, amelyről megesküdött az Úr atyáidnak, hogy neked adja. Megnyitja az Úr gazdag kincsesházát, az eget, és idejében ad esőt földedre, és megáldja kezed minden munkáját. Te kölcsönadsz a többi népnek, de te nem szorulsz kölcsönre. Elsővé tesz téged az Úr, nem utolsóvá, mindig fölül leszel, és nem alul, ha hallgatsz az Úrnak, Istenednek a parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok neked, hogy megtartsd és teljesítsd azokat, és ha nem térsz el se jobbra, se balra azoktól az igéktől, amelyeket ma megparancsolok neked, nem jársz más istenek után és nem szolgálsz azoknak.” (5Móz.28,11-14.)

Ez a feltételes mód, ez a „ha” nagyon is kategorikus. Eltelve jó néhány száz esztendő,  hátat fordítanak Istennek, szembehelyezkednek Isten Igéjével, s ezért már a 81. zsoltárban így kell az ÚrIstennek a zsoltáros szavain keresztül felsóhajtania, - ez összefüggésben van az ézsaiási igével is: „ Bárcsak rám hallgatna népem, utaimon járna Izráel! Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleimre emelném kezem. Az Úr gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana. A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól.” (Zsolt.81,14-17.)

Isten újat akar cselekedni. Kijelenti, ha pusztán is viszi keresztül őket, vizet fakaszt számukra. Nem csak néhány cseppnyi vizet ad, hanem ömleni fog a víz a kőszikla hasadékából. Ne gondolják azt, hogy Isten elhagyta őket, hanem ujjongva énekeljenek, és terjesszék annak hírét a föld határáig, hogy gondviselő Istenük van. Számunkra is jelentsen ez sokat! Jövő vasárnap külmissziói vasárnap lesz nálunk, s ennek kapcsán hordozzuk imádságban azt az erdélyi református misszionárius házaspárt, akik a nepáli hegyek völgyeiben élő magarok közé viszik már ezen a héten az evangéliumot.

Ma is érvényes Igéje, a XXI. század elején is terjesszük az örömüzenetet, hirdessük az evangéliumot, mint Krisztusnak ujjongó népe! „Mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot!” (20.v.) Ebből a másokat becsapó, magukat becsapó népet, Jákóbot, ujjongó néppé alakítja. Ilyenek vagyunk mi is. És mégis szeret az Isten. Ez a „mégis”-kegyelme az Ő hozzánk forduló könyörületessége.

Egy nagyon aktuális Igére hívom fel figyelmeteket ebből az igeszakaszból: „és olyan volna magod, mint a tengernek fövénye, és méhednek gyümölcsei, mint annak kövecskéi, nem vágatnék ki, és nem pusztulna el neve orcám elől.” (19.v.) Annyi utódod lenne!! Mikor? Ha figyeltél volna parancsolataimra. Akkor neved nem veszne ki. Mi a helyzet, testvéreim, 2500 év múltán? Csak a mi gyülekezetünkben az utóbbi 16 hónapban csak 3 gyermeket kereszteltünk. Egy ugyanilyen 16 hónapos időszakban pld. 1995-1996-ban 23 gyermeket kereszteltünk. Elgondolkoztatóak  ezek a számadatok. Mit mond itt Isten? Ha figyelnél parancsolataimra, ha engedelmes népem lennél, annyi utódod lenne…! Isten Igéje világosan szól az okokról, mi hiába keresünk más indokokat. Ha az anyaméhben nem gyilkolnák meg a mai édesanyák gyermekeiket, akkor a Kárpát-medencében már legalább húszmilliós magyar nemzet élne. Ezt az adatot orvosprofesszorok beszámolói alapján tették közzé nemrég. Isten Igéjével vessük ezt tehát össze!! A „szaporodjál és sokasodjál” parancsa Istennek ma is fennáll.

Bárcsak figyeltél volna parancsaimra, folyamként áradna rád a jólét, s a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság! Manapság fejkvóta-rendszerről beszélnek határon innen és túl, és sok esetben igazságtalanságot látunk magunk körül, ám most Isten Igéje a helyes magyarázatát adja bajainknak. Isten szólni kíván azoknak is, akiknek most még be vannak dugva füleik, és süketek az isteni üzenet meghallására. Minket küld ezeket is továbbmondani. Sok múlik a templomos nagymamákon, az imádkozó életű édesanyákon és anyósokon is, hogy a folytatás áldottabb lehessen. Sok múlik mirajtunk. Így szeretne Isten gyönyörködni az Ő népében. Maga előtt szeretne látni minket. Nem bujócskázó, Isten háta mögé került életet szán nekünk. Hadd legyen éppen ezért Isten elé kerülő az életünk! Hadd legyünk Istennel szemben nyíltak és őszinték, mert akkor az Ő áldásait nemcsak csurogtatja, hanem ömleszti, és gazdagon árasztja reánk!

Legyen bátorságunk igent mondani arra, amit Isten eltervezett felőlünk!

Ézsaiás által az Úr bátor újrakezdésre szólítja fel népét: „Menjetek ki Bábelből, fussatok el Káldeából ujjongásnak szavával!” (20.v.) Ó, nem az egyházból való kifutásra szólít fel itt Isten, - több szektavezér ezt olvassa ki e versből, hanem újrakezdésre, a jövő felvállalására buzdít. Merje ez a nép rábízni magát arra az Istenre, aki egy romos, tönkretett országban is tud számukra egzisztenciát biztosítani! Ő megteremti a lehetőséget, újjáteremti az országot. Csak ott kell hagyni Babilóniában a felépített házakat, a befásított gyümölcsöskerteket, a jól termő szőlőlugasokat, mindent, ami a jólétet eddig garantálta! A hitnek ezzel a bátorságával merjenek újat kezdeni Istennel azon a földön, melyre hazaviszi őket.

A mi életünkben is sokszor van ilyen újrakezdés. Áldott újrakezdések lehetnek az idősek életében, a megroppant hitűek életében is. A megrögzött, beidegződött rossz szokásainkból kimozdít minket Isten. Ezekből fussunk, meneküljünk Isten útja szerint, az Ő általa kijelölt cél irányába! Ő azon az úton vezet amely igazán javunkra válik.

Ezen az úton megnyitja az Úr a kősziklát, és víz ömlik belőle. Mi azt várnánk, hogy itt befejeződjön ez a fejezet, ám az Úr figyelmeztetése még szól, hogy ne bizakodjon el egyetlenegy hívő szívű gyermeke sem. A békesség feltételeit, holnapunkat magunknak nem mi teremtjük meg, Isten ajándéka az. Amit Jézus Krisztus által kapunk, az sem a magunké, csak azon, azzal sáfárkodhatunk. Minden csak ideig-óráig a miénk itt a földön, hiszen csak vándorok vagyunk itt. Aki azonban

foggal-körömmel ragaszkodik a földi javakhoz, és aki csak így a földi javakban gazdag, az Jézusunk tanítása szerint nehezen megy be a mennyeknek országába. Legyünk hát gazdagok Istenben!

„Nincs békességük a bűnösöknek”(22.v.), nem lesz békességük a hitetleneknek, - mondja ugyanezt még érzékletesebben egy másik fordítás. Akik Istent az Ő életükből kifelejtik, a bűn útján haladnak, nem lesz, és nincs békességük. Milyen jó azonban, hogy reánk feltámadott Urunk ma is így köszöntött: Békesség tinéktek! Ámen




































































































Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 33, összesen: 106636

  • 2020. február 24., hétfő

    „Prédikálni nem tudok, ezért verseket írok, hogy megosszam az örömhírt másokkal” – mondja a 89. életévét töltő Zsófi néni. Az idős hölgy járókelőket, ...
  • 2020. február 24., hétfő

    Az Országos Református Cigánymisszió hagyományaihoz híven idén is megszervezi lelkésztovábbképzését, melyre ezúttal a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Be...
  • 2020. február 23., vasárnap

    Az anyák lelki egészsége, a baba és a mama táplálkozása a szülés után, gyermekbetegségek és az édesapák kérdései is szóba kerülnének abban a programba...
  • 2020. február 20., csütörtök

    Sokat beszélünk gyülekezetplántálásról, ugyanakkor hazánkban nagyon sok gyülekezet megújulásért kiált. A Vitamin konferencia ebben szeretne segítséget...
  • 2020. február 19., szerda

    Vágytam a jelenlétére, át is éltem, aztán valami hirtelen megváltozott. Bennem vagy körülöttem?
  • 2020. február 18., kedd

    Miklya Zsolt nem az a típus, aki előrefut, inkább hosszasan érleli magában a verseket, és megvárja, amíg a felszínre törnek. A Magyar Napló Kiadónál m...
  • 2020. február 17., hétfő

    Nincs is jobb a téli estéken, mint egy finom teával bekuckózni a szobába, elbújni egy jó könyvvel, gyújtani egy gyertyát, és élvezni, ha végre pihenni...
  • 2020. február 16., vasárnap

    Hitvallásaink fontosságáról, szerepéről és újrafordításáról beszélgettünk Fekete Károly tiszántúli református püspökkel.
  • 2020. február 13., csütörtök

    Biztos, hogy jól választottam? Mi, ugye, sosem fogunk elválni? Mi van, ha ijesztő felismeréseink támadnak a házasságban? Ezekről a kérdésekről is vall...
  • 2020. február 12., szerda

    „Szeretlek, de már nem vagyok szerelmes beléd.” Ez a bizonytalan állapot biztonságos kötődéssé alakulhat, ami egy életen át képes megtartani a kapcsol...