Bereczky Zoltán 2022.05.29. Tők református istentisztelet.

Az út, a fal. "..keskeny az az út, amely életre visz." Máté 7:14

Ifjú koromban volt egy jó túránk. Feltámadás túra. Istentisztelet után a  bátor vállalkozók, főleg a fiúk, gyalog nekiindultak a budai hegyeknek, hogy reggelre Visegrádnál találkozhassanak a vasúttal, hajóval utánuk eredő lányokkal, s a kevésbé bátrakkal.

Az egyik ilyen éjszakai túrán nagy vidáman ballagott a csapat Piliscsaba környékén a vasúti alagút feletti ősvényen. Nagy lelkesedéssel megvártuk az éjszakai gőzmozdony vontatta éjjeli személyt és aztán tovább mentünk.  A sorban az első, mint túravezető én voltam, fejből megtanultam a térképet, hogy ne kelljen lámpát használni, hangosan mondtam fel a megtanultakat: 30 lépés előre a kocsiúton, tovább előre az ősvényen 200 méter,  és egyszer csak nem tudtam tovább menni. - Itt egy fal van, pedig a térkép szerint itt út kellene legyen! - Hát persze, hogy fal volt ott, a szovjet laktanya fala, amelyet nem vezettek rá a térképre, miért is tették volna. Nemcsak, hogy vége volt az útnak, hanem tovább se lehetett menni a fal miatt.

Igen, ilyen a mi életünk is. Szépen eltervezünk, megálmodunk mindent. Itt egy-egy istentiszteleten feltöltekezünk erővel, s megyünk az úton. Ügyesen megpályázunk minden kiírást, most már van elektromos fűtésünk, elektromos főzőlapunk, elektromos fűnyírónk, elektromos porszívónk, elektromos fogkefénk, elektromos bringánk, elektromos autónk, elektromos rollerünk, elektromos , igen igen, most már minden elektromos izére pályáztunk és meg is szereztünk mindent, ami a boldogsághoz kell. .

Évtizedek óta egyre jobb az életünk, egyre több mindent birtoklunk, egyre több gyermekünk unokánk van és csak halványan emlékszünk a történelemkönyvekből arra, hogy errefelé minden évszázadban pusztító háborúk voltak.  Háború? Ugyan, tőlünk messze van, mondtuk mindig. Minket nem ér el. Oroszország, Ukrajna, Kárpátalja  messzi van.  Persze a vírusnál is ezt mondtuk két maszk alatt, hogy én nem leszek beteg. Ez velem, ez velünk nem történhet meg.

Most az életünkben a fal a háború. Ma van a hősök vasárnapja, s az emlékeinkben nagyon sok hős van, akik meghaltak a háborúkban. Életüket áldozták a szeretteikért, a faluért, a közösségért, a nemzetért. Jézus azt mondta : A legnagyobb szeretet azokban van, akik életüket áldozzák a szeretteikért. Emlékeznünk kell rájuk, s most az emlékük valóság. Itt a háború a nyakunkon.....a fal benne van az életünkben.

Pedig mi azt hittük, hogy a jó utat választottuk.

Jeremiás is erről beszél (Jeremiás 21:8): "Előtökbe adom néktek az élet útját és a halál útját". S mi biztos, hogy az élet útját választottuk, s azon indultunk el, sőt "...tudja az Úr az igazak útját, a gonoszok útja pedig elvész" (Zsoltárok 1:6). Ismeri az Úr a mi útjainkat, tudja, hogy a saját szándékunk szerint sohasem akartunk letérni róla, hanem mindig tudtuk, hogy: "...széles az az út, amely a veszedelembe visz, és keskeny az az út, amely az életre visz" (Máté 7:13-14).

Az út jó, a térkép jó, a választás jó, mégis ott a fal. Mégis néha úgy érezzük, hogy nem lehet tovább menni. Talán nem is érdemes. Bogár Laci bácsi szerint nem is lehet. Eddig  se lehetett. Lehet, hogy vissza kéne fordulni? De, hiszen azt sem lehet.

Évtizedekkel ezelőtt a gyermekek számára kiadott szép könyvecskében olvastam. A borítón egy zsiráf nyújtogatta a nyakát. Benne minden történet az afrikai tábortüzek mellett szólal meg, s a dzsungel állatain keresztül magyarázza az evangéliumot. Az egyik történet arról szól, hogy egyik pillanatról a másikra ott van egy fal a dzsungelban, amit nem lehet megkerülni és nem lehet átugrani sem.

Először a gazelláknak tűnt fel, hogy nem tudnak a szokott úton menekülni, hiszen nem tudták átugrani a falat, majd a gnúk is elég bosszúsak voltak, mert hiába ökleltek bele a falba, az nem mozdult. Jöttek persze az orrszarvúak is, de ők sem tudták a falon kaput ütni. A gepárdok jelentették, hogy akár  milyen messzire is futottak a falat nem lehet megkerülni. Az elefántok bánatosan dörzsölték az ormányukkal a fal vakolatát, hátha szét lehet morzsolni, de nem sikerült. Végül a zsiráfok kinyújtották a nyakukat és éppen csak, de átláttak a fal felett.

Gyönyörű zöld füvet, hatalmas, gyümölcsöktől roskadó fákat és hűs tavakat láttak. És persze gyönyörű tündéreket. A fal mögött ugyanis a mennyország volt. Vagy a Tündérkert, lehet választani.  A fal pedig bűn fala volt, magyarázta a könyvecske. Vagyis valami olyan dolog, amely megakadályoz, hogy a boldogságba, a mennyek országába menjünk, s magunk nem vagyunk képesek a saját erőnkből leküzdeni, megnyitni.

Persze főleg a nagyképű vadállatok nagyon dühösek lettek. A gorillák elkezdtek felfelé mászni a puszta falon a hegyi kecskékkel versenyezve. Csak úgy szökelltek fel, fel, felfelé egészen addig, amíg a Nap közelébe nem értek, de akkor megégették magukat és visszahanyatlottak a mélybe. A varacskos disznók még dühödtebben kezdtek el ásni hatalmas alagutakat a fal alá. S amikor már a zsiráfok is befértek a lyukba egyszer csak sújtólég robbanás hallatszott és akik a disznók után mentek mind elpusztultak.

A történet úgy fejeződött be, hogy egyszer csak jött egy mosolygós fehér ruhás férfi, (ha magyar lenne a mese, akkor huszár), aranyos színű lovon nyargalva a Nap felől, kezében kulccsal és ott, ahol a falun egy székely kapu volt erős zárral, hát kitárta mind a két szárnyát, hogy aki akar, át tudjon menni a tündérkertbe. Igen, az az igazság, hogy Jézus Krisztus az aki megnyitja a kaput a Tündérkert felé. Istentől jőtt, de a gonoszok elpusztították, mégis feltámadott, és több, mint 500 tanítványnak megjelent, majd felment  a Tábor hegyre, ami pont olyan hegy, mint amit itt látunk minden nap a Pilis csúcsa és egyszer csak a felhők eltakarták a szem elől. Hogy aztán püskösdkor az Isten szent lelkének erejével térjen vissza mindenkihez, s így hozzánk is. Ma Jézus a Szentlélek erejében van jelen az életünkben.

Az ajtó felől pedig szüntelenül a fehér ruhás hős, huszár, Jézus Krisztus szól: „ Én vagyok az út, az igazság és az élet, Én vagyok az életnek kenyere, Én vagyok az igazi szőlőtő, Én vagyok az Alfa és az Omega, Én vagyok az ajtó és aki rajtam keresztül megy be bejár és kijár ..." Hát, persze Jézus Krisztus volt. Azóta is azon az ajtón, amit Jézus mutat nekünk átmehet mindenki a falon és megtalálhatja az utat, amin járnunk kell.  Megtanít arra, hogy hogyan is kell élni a falon innen és túl.

Végül is találtunk egy farakást és a fal melletti csalános mocsárba csúsztattuk az első rönköt. Majd ráálltunk és a többi rönköt a vállunkon emelve tovább építettük az utat, mig szép lassan megkerültük a falat a pilisborosjenői - egri vár felé... Nem kapcsoltuk fel a lámpánkat, hiszen egy csillag, a Sarkcsillag mutatta az utat Észak felé,  (Betlehem) Visegrád felé ...