Zsámbéki Református Egyházközség

2022. Július 31.

 

A terméketlen fügefa története.

 

Pokoli meleg ez az idei nyár. Nagyon régen egy falusi templom cinterme elött hallgattuk a presbiterekkel a harangozást. Olyan ember érkeett, aki csak nagyon ritkán járt templomba. "Tiszteletes úr, az Úristen hogyan képes nézni, ahogy ebben a melegben, hogyan szenvednek a növények...imádkozzon már esőért !" Csak annyit kérdeztem, hogy "Esernyőt hozott?" s így elmaradt az esőcsináló ima. Lehet, hiba volt. Persze az istentisztelet végén alig tudtunk hazamenni olyan felhőszakadás volt. Ráadásul a bácsi szőlőjét elvitte a jég.

A fügefa sokkal többet jelentett azonban egy egyszerű gyümölcsfánál. Már a legrégebbi időkben is szent faként tisztelték.

Már Egyiptomban, vagy a suméroknál is megtaláljuk a tejet adó fát, de a kutatók minden népnél felfedezték, hogy a legősibb időkben az anyaság és a fa összetartozott, és ez az életadó minőség, a VILÁGFA, amely táplálja az életet, a fügefában mutatkozik meg. S erről a fáról szól a történet.

1./ A faanya talán a legrégibb vallásos gondolat. Gilgames-ben  már olvashatunk a világ istennő lakta életfáról....

2./ A nőalakú ábrázolásokon majd mindenütt megtalálhatjuk a faábrázolást.

3./ Ezt átörökölték a mai idők is pl. Erdélyi Zsuzsanna gyűjtse: Ég szülte földet, Föld szülte fát, Fa szülte ágát, Ága szülte bimbaját, Bimbaja szülte virágát ,    Virága szülte Szent Annát. Szent Anna szülte Máriát, Mária szülte Krisztus Urunkat, a világ megváltóját...

4./ Egyiptom első gyermekszülő faistennője: NUT, aki szederfügefa képében szoptatja a fáraót...

5./ A római Romulus és Rémus isteni szoptató dajkája a capitoliumi anyafarkas növényi megfelelője is a fügefa.

6./Dea Rumina a dajkák istennője és a nevet Plinius a fügefa nevéből származtatja

7./A görögöknél a fügefaistennők erienoszok voltak, akik az anyák érdekeit szolgálták...

8./ Indiában a tejet adó fügefát szentnek tisztelik ma is.

9./ Bo, vagy Bodhi-fa a budhista megvilágosodás fája és égig érő fává nő...Nem csak világfa, hanem életet is ad,

10./ A malájoknál van egy sziget a tenger közepén egy fügefával, amelyről mellek csüngenek és tejet (életet) adnak.

11./ Új-ginea kis szigetein a Napot férfinak tekintették, aki a fügefaistennőben testet öltött Földanyát megtermékenyíti....

12./ A tejet adó életfa - fügefa - égjelkép, világfa. Jánosnál: „És az ég csillagai a földre hullának, miképpen a fügefa hullajtja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza „ (Jel 6:3)

13./ Jakutoknál is megvan a tejet adó fa, de fehér gyantájú fenyővel...

14./ A szelkupok szerint a világfa: „Életanyó"

15./ Hanti és mansi: A földanya istennő hét szent nyírfa tövében lakik.

A fügefa tehát mindig is az Istennel való szerves kapcsolatot, a kijelentést jelentette.

 

Zsámbékon - a Magyar utca végén, a patakon túl - néhány roncsautóbusz társaságában a város határában van egy kiszáradt gémeskút. Régen ezen a helyen mocsár, zsombékos volt, egészen a Dunáig lehetett lecsónakázni és fel is, hiszen a svábok 1712-től itt közelítették meg Zsámbékot tutajon. Lehet, még néhány gerenda megvan még  a tutajokból, a régi zsámbéki várkastély kőveiből sok van a házakban. Hova tünt a teremtett mocsár,  sás,  zsombék,  víz?  Feltöltötte az ember a gabona haszon reményében. S a víz eltünt még a gémeskútból is. A gémeskút nem ad vizet. Csak néprajzi emlék.  "Tiszteletes úr! Imádkozhatna már esőért!" hallottam tegnap is Magyar utcában.

 

Furcsa ez a fügefa történet. Máté és Márk úgy adja elő, hogy magával Jézussal történt meg, hogy a fügefát elszárasztotta, de Lukács ezt Jézus példázataként ismeri.

Máté és Márk szemtanúk lehettek, Máté mindenképpen ott volt a tanítványi kör közelében, nagyon közel az eseményekhez. Márk szintén közel volt, hiszen Jeruzsálem nem volt hatalmas város, ezért mindenről, ami történt, szinte pontosan lehetett tudni. Erről a történetről is.

Lukács annak ellenére, hogy mindeneknek utána járt, mégis példázatként említi a történetet.

Nehéz feloldani az ellentmondást történeti szempontból, ha azonban a kétféle leírás magját, a képet vizsgáljuk, talán érthető és a mai napra nézve használható magyarázatot kapunk. Lukács történetében van egy fügefa, ami kiszáradással fenyeget. Nem hoz gyümölcsöt, ezért a gazda kimondja rá a halálos ítéletet: ki kell vágni.

De a vincellér még haladékot kér, még egy évet, hogy gondozza, megtrágyázza a fát, hogy életre kapjon, s ha akkor sem ad gyümölcsöt, hát akkor már ki lehet vágni. Talán ilyen a keresztén egyház...

A másik két leírásban Jézus lát egy fügefát, amelyen nincs gyümölcs és nem is lesz, és kiszárasztja egyetlen egy szavával.... Igen, ez a helyzet. Az európai nemzetek közül senki sem képes önmagát létszámban megtartani. Magyarországon van egy csoda, hogy a fogyás üteme lelassult, talán lesz egy másik csoda is, hogy a népességfogyás megáll. Lehet, mégis megmaradunk?

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ma azért nincsen benne Európában az önmagát megtartás képessége, mert már nem lehet benne. A megtartó erő a keresztény egyház volt. De az egyház, amely végigkísérte Európa életét, már csak nyomaiban van jelen az emberek éltében. Annak ellenére igy látjuk, hogy akad még jó néhány jól működő gyülekezet. S érdekes, hogy egy stadionban Közép-Európa keresztény fiataljai, vagy 40 ezeren együtt énekeltek Istent dicsőítő énekeket. De az érzésünk az, hogy már nem is lehet benne a megtartás képessége Európában.

 

Talán Jézus dühös volt, mert éhesen ment és nem tudta az éhségét oltani a fügefa termésével, pedig a fügefa és gyümölcsfák azért vannak az út szélén, sok helyt ma is, hogy a vándorok éhségét csillapítsák. Tehát, amikor Jézus látja, hogy nem felel meg a gyümölcsfa az elvárásoknak, akkor dühében kiszárította. Vannak ilyen hasonló dühöngő jelenetek feljegyezve Jézusról, főleg a gyermekségéről szóló apokrif iratokban. Ezekben a gyermek Jézus gyakran indulatosan cselekedett, megbosszulta az őt ért sérelmeket. De ezeket a jeleneteket nem tették be a Bibliába, hanem hiteltelennek minősítették a Biblia összeállítói. Mégsem szerepelhet Jézus élettörténetében olyan jelenet, ahol az Úr Jézus bosszút áll valami kicsi dolog miatt. A jézusi düh egyébként a régi magyar kereszténységben nem volt jelen, nyoma sincs. Nekünk ez mára nézve nagyon fontos üzenet: nem lehet  dühből, haraggal életet teremteni.

Nem lehetséges az sem, hogy ránk vonatkozna a történet, s bűneink miatt, vagy az emberiség bűnei miatt lennénk átok alatt.

Jakab szerint az Isten nem kísérthető, ami annyit jelent, hogy bennünket nem büntetni és elpusztítani akar, hanem felemelni éppen Krisztus által.

Sajnos ez a büntetős, bünhődős gondolat, mint a pestis van benne a gondolatunkban, vagy ha nincsen benne beleverik valahogy.

Az Isten és igy Jézus büntető szándékát ki kell vegyük a vallásosságunkból és legfejlebb a vallásfejlődés egy adott fokára kell elhelyezzük tudva, hogy minden ember sok lépcsőfok segitségével jut el Krisztusaig, vagy a világosságig.

Az emberiség megvilágosodáshoz vezető lépcsőfokai megeggyeznek mindányunk életének megvilágosító lépcspfokaival.

Mégis úgy tűnik, a Bibliában azonban van egy olyan történet, amikor Jézus nagyon is dühösen viselkedik: amikor kikergette a pénzváltókat, kalmárokat és oda nem valókat a jeruzsálemi templomból. Akkor nem csak haragosan villogott a szeme, hanem kötélből font ostorral, ami igencsak veszélyes és hatékony fegyver volt, űzött ki mindenkit, ugy, hogy közben senkihez sem ért hozzá ! Kiterelte, hogy maradjunk az ostor eredeti feladatánál. Nincs harag, csak éppen vannak, akik nem valók a templomba.

A magyar néphagyományban is megvan a fügefa: „Megvert az Úristen , de nem fáj,/ Fügefa levele lehull már/Fügefa levele gyógyíts meg/ Régi volt szeretőm csókolj meg...  Világfaként: Elmegyek én nemsokára / Idegen föld határára / Fölszállok a fügefára / Árva gilice módjára.."

Tehát amikor Jézus odalépett a fügefához, akkor a szent világfához lépett. Bizonyára nem véletlen, hogy később Fülöpöt is egy fügefa alól hívja el.

Tehát egy olyan fáról van szó, amely mögött ott van a korábbi idők teljes vallásossága, de nem a törvény szintjén, hanem a hagyomány, a természeti kijelentés.

A fügefa mindenhol azt jelképezte, hogy belőle mint földi természetből származik az élet.

És Jézus erre mondja, hogy nincsen gyümölcse, terméketlen, eredménytelen - mint ahogyan a tanítványok bár a nagy viharban Jézushoz, a biztonsághoz, az Élethez akartak menni, de a maguk erejéből ezt nem tudták megtenni, sikertelenek maradtak.

Mai világunkban is mindenütt azt látjuk, hogy emberi erőnkkel, csupán földi meghatározottságban nem tudjuk sem megmenteni, sem megőrizni az életet. Jézus, amikor elszárasztotta a fügefát, egyben azt is megmutatta, hogy ő nem földi származású.

Ez a legnehezebb kérdés Jézussal kapcsolatban, hiszen a születése, élete, a halála és feltámadása nagyobbrészt érthető, sok minden feltárult belőle előttünk, de a fogantatása a lehető legnagyobb titok, ami csak létezik. Jézus nem e világból, nem a fügefa táplálta életből való, nem földi, hanem a mennyei Atya szeretetéből jött erre földre.

TaR Tartani eltartani kitartani feltartani tarolni letarolni      tarolmány

dáridó    tál TáR Tárni tárolni                               tároló      tármány,

derül, derit, tel, TeR Terülni Teríteni Termetes Terem termel teremt        teremtmény

dér,  tél TéR Térni térti

tol ToR  torol, megtorolni  toroló

dőre,  tölt TöR tör törni törölni eltörni megtörni feltörni letörni áttörni betörni törölő

dirr-dúrr TúR túrni eltúrni kitúrni feltúrni megtúrni letúrni              túrmány

tűl TűR tűrni eltűrni megtűrni

Vajjon a mi életünk mennyiben termékeny? Nem is arra gondolok, hogy van-e gyermekünk, hanem az életünkből a cselekedeteinkből származik-e valami ami a teremtéshez kapcsolódik. Meg tudjuk-e ismételni tudatosan a teremtést. Mert a teremtés olyan, hogy a megteremtett élet szüntelenül továbbmegy és betölti azt a helyet, ahol van. Betöltöd-e élettel a környezeted? Ahogyan élsz, az az élettermék, vagy valami más?

Jézus azzal, hogy a fügefa elszáradt, kiégett a tekintetétől, a helyére rakta a hagyományt. Egészen az ő személyének megjelenéséig volt értelme a fügefának és a hozzá kapcsolódó gondolatoknak, de azzal, hogy megjelent Jézus e világban, már nem kellett a kijelentést valamilyen eszközzel, akár a nappal, vagy fával, vagy bármivel bemutatni, mert Jézus Krisztus maga volt a teljes kijelentés: „Én vagyok a világ világossága". Így hát most már kiszáradt Jézus mellett minden és elvesztette a jelentőségét minden, mert Őbenne lett teljessé a teremtés, az Öregisten testté létele és őbenne válik a mi életünk is teljessé.

Márk. 11,12 És másnap, mikor Bethániából kimentek vala, megéhezék.

Mát. 21,18 Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék.

13. És meglátván messziről egy fügefát, a mely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje.

19. És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet;

 

14. Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: [vers 20.] Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai.

és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada.

20. Reggel pedig, a mikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradott.

20.És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen?

21. És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester nézd, a fügefa, a melyet megátkoztál, kiszáradott.

 

22. És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben.

 

23. Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki, amit mondott.

21. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen;

 

Luk. 13,6. És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. (7) És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? (8) Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: (9)És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.

 

FÜGEFA, (füge-fa) ösz. fn. Fanem, melynek körtealakú, húsos gyümölcse legott előbuvik, s virágait és magvait magában rejti, és pedig a virágok ugyanazon fán vagy mind hímek vagy mind nők, vagy néha vegyesek.

A közönséges füge (Ficus carica) Ázsiából került hozzánk, melynek gyümölcseit nyersen vagy aszalva, sőt gyógyszerül is használják.

 

 

FÜGE, (1), (füg-e) fn. tt. fügét.

1) Madárfaj, melynek fészke igen mesterségesen a fa ágáról aláfügg. (Sycalis).

2) Fügefa gyümölcse,

 

l. FÜGEFA. Megvan e szó a latin ficus, olasz fico, franczia figue, spanyol higo, higua, angol fig, szláv figa, dán fige, héber fagg-im stb. szókban. A füge nem terem tövisen. (Km.). 3) A csikszéki székelyeknél, am. egres. 4) Átv. csúfolódás jele, midőn valaki hüvelykújját a mutató és közép ujjak között kifitítja, máskép fity. Fügét mutatni valakinek. Köpönyeg alatt mutat fügét, am. alattomban gúnyolódik, hatalmas csúfolódó, de csak akkor, ha az illető nem látja.

 

FÜGE, (2), erdélyi falu Belső-Szolnok megyében; helyr. Fügé-n, ~re, ~ről.

 

FÜGED, falvak Abaúj megyében; (ALSÓ~, FELSŐ~), továbbá Heves megyében; (KIS~, NAGY~) és Erdélyben Torda megyében (ALSÓ~, FELSŐ~); helyr. Füged-ěn, ~re, ~r