Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Könyörülj rajtam Európa (vak) nap

Könyörülj rajtam

 

Május 9-e Európa napja. A győzelem napja. Európának önmaga felett aratott győzelmének napja. Európa már két alkalommal legyőzte önmagát, amikor még a határai az Uralig tartottak. Most harmadszor  próbálkozik, pedig már Európa keleti határa a Csendes óceán... .  A XX. Század két nagy világháborúja tulajdonképpen egy 25 éves felkészüléssel egybekötött fegyverszünettel, majd egy kemény hidegháborúval együtt egyetlen egy nagy háború volt. 1914 és 1990 között pokoli erők küzdöttek egymással. A Nagy Háború lezárásának a napja Európa napja lett. A győztesek napja. Legalább is azoknak a napja, akiknek győzelmet, békét, gazdagságot, gyarapodást, békét hozott ez a nap. Hogy, hogy nem mi magyarok határon innen és túl ezen a napon azt vehetjük számba, hogy talán soha sem vesztettünk ennyit és ekkorát, mint a XX. században. A XXI. században pedig Kárpátalja magyar lakosságának jelentős része egy délelött alatt átjött a határon. De azért ez a nap Európa napja, s főképpen arra emlékezünk, hogy a nehéz időkben milyen érvényes is volt a 9. zsoltár: .Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged." ( 9. zsoltár 11. vers)

Nyilvánvaló, hogy valamilyen formában kapcsolódnunk kell Európához, hiszen itt élünk a közepén, ráadásul benne vagyunk az Európai Unióban. Hogy, mennyire azt nehéz megmondani, mert pénzügyileg láthatóan nyakig benne vagyunk. Azt is látjuk, hogy pl. vallásilag már egyáltalán nem vagyunk benne Európában, mert Európa nagyobbik és gazdagabbik fele önmagát nem keresztényként határozza meg. Ebben mindenképpen kívül esünk  már Európán és csak akkor lesz unió, ha Európa újra megtalálja vallásosságát. Nagyon nehéz lesz, ha egyáltalán sikerül. Még súlyosabb gondunk, hogy bár a nemzeti kultúránk keresztyén gyökerű, de ezt újra fel kell fedezni és meg kell erősíteni, miközben az egyházak népszerűsége rohamosan csökken...    Tehát bármennyire is európaiak vagyunk, mégis magyarok vagyunk, más történettel, más gondolatokkal, mint bármelyik európai nép...Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged. ( 9. zsoltár 11. vers)

Európa vagy ötszáz évvel ezelőtt kezdett erős és meghatározó lenni az egész világra, s most úgy tűnik ennek vége. Ünnepelik sokan ma Európa napját, a győzelem napját, de mégis ,most arra kell figyelnünk, hogy mi is lesz velünk. Miközben Európa a saját alapjainak megrendűlésével kéne foglalkozni, ma csak az az egyetlen gondjuk, hogy hogyan vessék ki magukból a nemzetünket. Talán csak egyetlen reménységünk van s ez a 9. zsoltár: Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged. ( 9. zsoltár 11. vers)

Nyilvánvaló, hogy valamit tennünk kell, még itt is a lakótelepen, ahol, persze egy gazdasági válság idején szinte semmi esély nincs az életben maradásra, legfeljebb azt tehetik a lakók, amit a kolozsvári nagy blokkházak lakói a nyolcvanas években: bevetették az összes parkot ..., valamint az erkélyeket baromfit tatottak...nyilvánvaló, hogy tenni kell valamit, mégpedig most, amíg még lehet tenni valamit is. S ez annyi lenne, hogy valahogy lépnünk kell egyet a másik ember felé. S mielőtt persze bárki felé lépünk, előbb Istennek szeretete, ereje, áldásai felé kell lépnünk. Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged. ( 9. zsoltár 11. vers)


Azt mondják sokan, hogy ne politizáljunk és elég már a történelemből, s inkább csak Istennek dolgaival foglalkozzunk. Igen, ugyan ezt tanácsolta a vesztes népeknek Európa. Foglalkozz önmagaddal, foglalkozz a családoddal, foglalkozz az Istennel és ne vedd számba mi az , amit elvesztettél. Mert valami elveszett, nem csak a vesztes népek számára, hanem sajnos a XX. században elveszett Európa tekintélye is a győzelem ellenére. Pedig Európa és mi magunk is benne maradtunk ebben a világban, hiszen a világ minden egyes része, akár Európa, vagy a magyarság, vagy az a család, ahol élsz, s te magad is őrzöd magadban az élet, a teremtés csodáját, de nem szabad csak magunkban őrizni mindent, mert elveszítünk mindent. Nyilvánvaló, hogy lépnünk kell egyet mások felé, talán éppen a hozzánk legközelebb álló ember felé....Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged. ( 9. zsoltár 11. vers)

Valami kis reménységünk van, hogy megőrizhetjük azt a kincset, amit ránk bizott az Isten valamikor régen, még a nagy háborúk előtt, vagy a szabadságharcok, a török, vagy a híres dicsőséges középkori Magyarország ideje előtt. Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged. ( 9. zsoltár 11. vers)

Igen, ez magmaradt, ez a ragaszkodásunk az Istenhez, s nem csak nekünk, akik hétről hétre ebben a templomban vagy az Internet segítségével találkozunk, hanem szinte minden magyar emberben ott van a reménység, hogy azért a sok nehézség és baj ellenére az Isten nem hagyott el bennünket. Bartimeus nem roskadt magába, nem vesztette el a reményt, hanem a teljes esélytelenség ellenére várta Jézust, hogy benne az Élő Isten közelítsen felé és vakságát valamilyen módon a helyére tegye. Van bennünk egy kimondhatatlan vágyakozás és várakozás, hogy megérintsen bennünket az élő Isten, hogy a bajainkra orvásság lehessen.

Bartimeusnak lehetősége volt az akkori orvostudományt felhasználni és füvekkel, főzetekkel enyhíteni a bajt. Lehetősége volt a meditációra, imádságra, hogy képes legyen elfogadni vak helyzetét. Nekünk ezer éve lehetőségünk van gyógyulást keresni Európában, s meg is tettük, dörgölőztünk is, könyörögtünk is nap-mint nap Európa ajtaján, de a vén Európa nem fogadott be minket, csak a menekültjeinket, majd az olcsó munkaerőnket, mostanság a vendégmunkásainkat, de ez a nemzet amely  őrzi nyelvében és minden mozdulatában életében a legősibb kultúra nyomait, ezt a nemzetet Európa soha sem fogadta be, s most sem teszi meg, tehát gyógyulást - sem kulturálist, sem politikait, sem semmilyet -  nyugatról nem várhatunk. Megint csak egymagunk maradtunk, mint Bartimeus a vakságával. Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged. ( 9. zsoltár 11. vers)

S akkor egyszer csak hatalmas zajra lett figyelmes Bartimeus. Nyilvánvalóan Jézus jött, s körülötte a tanítványok és az egész város. Jézus bevonult a kapun és az emberek örömmel, felszabadultan, fogadták, hiszen Jézus Krisztusban az Élő Istennel találkoztak. Végre valaki, aki képes volt minden kérdésükre felelni, s akinek a társaságában megoldódott mnden gond és baj. S akkor Bartimeus felkiáltott:  -  Jézus ..., könyörülj rajtam ! Hallatlan merészség volt ez, hogy feltételezte Bartimeus, hogy egyáltalán Jézus képes erre. Hallatlan feltételezés részünkről, hogyha Isten keressük, ha imádkozunk, ha megszólítjuk őt, akkor évszázadok alatt az általunk elrontott helyzetüket meg fogja változtatni és valamilyen megoldást ad az életünkre. Hallatlan feltételezés, hogy az Élő Isten képes megfordítani egy nemzet életének az irányát, ugyanis erre van szükségünk amikor már senki sem segíthet. Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged. ( 9. zsoltár 11. vers)

Nyilvánvaló, azaz benne van a szóban, nem csak az Istennek kellett kinyitnia minden kaput az emberek felé Jézus Krisztusban a szentléek erejéban, hanem nekünk is meg kell nyitnai a kapukat a világ, Európa, a magyarság, s talán ami a legfontosabb a mellettünk élő emberek felé.  Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged. ( 9. zsoltár 11. vers)

A Magyar Szent Koronán van egy rekeszzománc kép: „Mihár", magyarul szent Mihály arkangyal. A hadakozó főangyal. Aki legyőzte a barlangjába törő bikát, s  az angyalok vezéreként kezében lándzsával legyőzte a sátánt jelképező kígyót. , Ez a kép - dombormű van ott a magyargyerőmonostori templom homlokzatán is hagyományos formában. A koronán pedig a lándzsa az angyal bal kezében van és nem szúrásra, győzelemre használja, hanem a lándzsa három kicsi levelecskéje Krisztust idézi, mint méltóságot, s a jobb kéz pedig  ellentétben az ószövetségi képekkel , nem legyőz hanem ad, ád, áld méghozzá Istennek szeretetét, erejét adja nekünk, hogy megvilágosodjon a szemünk, hogy lássunk, ahogyan Bartimeus szeme is megnyílott erre a világra. Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged. ( 9. zsoltár 11. vers)

 

[Márk 10,46-52.  Luk. 18,35-43.]

És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé őt.

És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.

Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván.

És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el,

És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani,

És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?

Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra. És kiálta,

kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!

mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak;

És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson;

A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson;

de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!

de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

És megállván Jézus,

Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő.

És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá;

És előhívják vala a vakot, mondván néki:Bízzál; kelj föl, hív tégedet. Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne

megszólítá őket és monda:

És felelvén Jézus, monda néki:

és mikor közel ért, megkérdé őt,

Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?

Mit akarsz, hogy cselekedjem veled?

Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled?

Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink.

A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.

Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.

Jézus pedig megszánván őket, illeté az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak; és követék őt.

Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.

És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott.

 

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 51, összesen: 376500

  • 2023. január 30., hétfő

    Felhívás a 2023. évi Dobos Károly lelkészi díjra való felterjesztésre
  • 2023. január 29., vasárnap

    A Bethesda Gyermekkórház Fájdalomkezelő Ambulanciája fennállásának tizedik évfordulóján a művészet eszközeivel szeretné megfoghatóbbá tenni számunkra ...
  • 2023. január 26., csütörtök

    Úgy érdemes élni, ha kicsit jobb állapotban hagyjuk magunk mögött a világot, mint ahogy találtuk – a cserkészet alapítójának üzenetét Szabó Már...
  • 2023. január 25., szerda

    A Lelki éhség 7.0 konferencia szeretne minél több oldalról közelíteni a lelkészi lét felé, ezért hív párbeszédbe lelkészeket és nem lelkészeket.
  • 2023. január 24., kedd

    A Parókia portál szerkesztőségvezetője, Füle Tamás képeiből rendezi idei első időszaki kiállítását a budapesti Bibliamúzeum. A február 2-án nyíló tárl...
  • 2023. január 23., hétfő

    Megemlékezést tartottak a budapesti Ráday Ház udvarán a négy évvel ezelőtti tragikus tűzeset évfordulóján.
  • 2023. január 21., szombat

    A Himnusz születésének kétszázadik évfordulóján az az igazi kérdés, hogy hogyan szeretnénk majd megünnepelni a háromszázadik és a négyszázadik évfordu...
  • 2023. január 19., csütörtök

    Oikumene az ókorban a kulturált népek gyűjtőneve volt. Sokat lehet töprengeni azon, hogy mit is jelent ez a tulajdonság: kulturált.
  • 2023. január 19., csütörtök

    Gyülekezetek, civil és egyházi szervezetek számára nyújtanak segítséget a tudatos pénzügyi tervezésben és az energiahatékonyság növelésében önkéntes v...
  • 2023. január 16., hétfő

    Párhuzamos olvasásra ajánljuk Jób könyvét és Bogárdi Szabó István Megfordította sorsát című prédikációs kötetét. Írásunk személyes reflexió a kettős o...