Európai napra...

Mát. 5,4 Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak.
Mát. 5,8 Boldogok, a kiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják.

A Máté-féle boldogmondások éppen olyan képbe szerkesztődtek, mint egy nyolc sziromú virág, melynek szirmai négyféle színűek. Most akár a két zöld színű szirom által jelölt boldogmondásokat rakhatjuk párba, ugyanis a boldogmondások e bibliai rendszer szerint párban kapják meg az értelmezhetőségüket: Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak, és ehhez jön a párja is: boldogok, akiknek a szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják.

Sokunknak ez a sírós boldogmondás tetszik a legjobban, mert állandóan van időszerű sírnivalónk. Most, amikor május 9. után a második világháború befejezésére emlékezünk, nekünk, magyaroknak - vesztesekként - ez a nap inkább szomorúságot, mint békét hozott. A mai európai és hazai siralmas közállapotokat, különösen a gyalázkodókat tekintve, ismét sírhatnékunk támad. Így vagyunk az egész körülöttünk burjánzó, harsány világgal is, és ha jól körül nézünk, hát van min sírnunk a magunk életében is, különösen azon, hogy képtelenek vagyunk megváltoztatni korábbi rossz döntéseinket, szavainkat, cselekedeteinket… Boldogok, a kik sírnak

Csakugyan kész boldogság lenne folyton sírni, siránkozni? Hogy is állunk a sírással? Már túl vagy mindenen, vagy elővesz néha még a zokogás? Hogy is állsz saját tetteid megbocsájtásával?
Sajnos van úgy, hogy az ember képtelen továbbjutni siralmas állapotából, mert igazán nem is akar megszabadulni a sírnivalójától: mihez is kezdjen anélkül? És az is igaz, hogy mindig vannak bennünk vissza-visszatérő, soha el nem hagyott, amolyan Trianon típusú - sírásaink valamiért, talán olyasmiért, amiről nem is tehetünk, csak hoztuk magunkkal teherként a vállunkon, hogy aztán újra és újra feltörjön bennünk a sírás.
Ott kezdődik a gyógyulás, hogy előbb az ember – Isten segítségével, Isten Szentlelkének erejével, Jézus jelenlétével – megbékél önmagával, a helyzetével, a sorsával. Ehhez az első lépcsőfok a megindító, megnyitó, felszabadító sírás. Erre mondja az Írás, hogy boldogok, akik sírnak, akik elindultak bűnük felismerése, megbánása és megvallása útján. De mi lépjünk tovább, mégpedig úgy, hogy legelőbb fogadjuk el Istennek a teremtés erejével vigasztaló szeretetét, amelyet Jézus Krisztusban mutatott meg nekünk. Boldogok, a kik sírnak …

Erre következik az igazi megvigasztalás, s arra várunk, hogy gyermeki istenhitünk Istene megváltoztassa a dolgokat, a megtörtént eseményeket és ez által mindent felülírjon, ami csak a sírásainkkal kapcsolatos. Majd jön az Isten és visszaadja, ami elveszett. Mindent vissza ! Jön az Isten és visszaadja a MI igazságunkat. Krisztus visszajön és visszaadja vigasztalás képen az Én igazságomat.
De az Élő Isten nem ezt teszi. Nem a körülöttünk és az általunk megélt világot formálgatja a kedvünkre, hanem a teremtés szeretet erejével szüntelenül minket alakít át, ha hagyjuk !
A választás ugyanis nem egy nap volt, hanem mindennapi feladat. Vagy hagyjuk, hogy az Isten teremtő szeretete, amely az életet teremtette meg megváltoztasson bennünket, vagy bőgünk tovább.
Egyszer csak a nagy búbánatban azt vesszük észre, hogy Szentlelke által meg tudjuk vallani bűneinket, tévedéseinket, mulasztásainkat, félelmeinket, sírásra okot adó emlékeinket, és ezáltal egyben meg is vigasztalódunk. Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak

Az időn túli hüppögés hatalmas erőt vesz el az embertől. Lebénul az agy, a test, az akarat, a szeretet. Ó Istenem, miért érdemeltük ezt a népséget, ezt a közösséget, ennyi bajjal, nehézséggel, miért is érdemeltem ezt a családot, amiben élek, hiszen jobb is lehetne. Miért érdemeltem azt a testet, betegséget, setesutaságot… Ha a kesergést választjuk, az a halálba vezet.
Válasszuk inkább az ÉLETET. Kérjük hát Isten Szent Lelké, hogy frisstse meg az életünket, adjon erőt, hogy mindenben, még az elkeseredésben is az életet válasszuk. Tehát boldogok, akik sírnak, mert ők az Isten ereje által az életre vigasztaltnak meg.

Az isteni vigasztalás úgy kezdődik, hogy előszőr a szívünk kell megtisztuljon. Általában azt várjuk, hogyha Jézusra gondolunk, vagy beütjük a AI-on a nevét, akkor, mint egy mosógépben megtisztulnak a gondolataink, a testünk, a lelkünk, a szívünk. De, a megtisztuláshoz nem csak az Isten kell, hanem a mi választásuk, és erős akaratunk, amihez persze kapunk erőt, de a mi szüntelen – még a búbánatban is – istenkeresésünk nem maradhat el. Az Isten az eredeti, ős, nagy teremtő, szeretet erő. Ezt a titokzatos élet megújulást, életátadást kell keressük, úgy, hogy megpróbáljuk kitenni, kizárni a szívünkből a hamis, igaztalan, gaz, ferde, nem Istentől, hanem a nem látható erőktől való dolgokat. Az egész megtisztulási folyamatot minekünk kell elkezdeni. A szívünk, a jellemünk tisztasága elsősorban rajtunk múlik, s egy hosszú tanulás, tapasztalat, jó választások eredménye. Boldogok, akiknek a szívük tiszta

A tisztuló szív mellett Istennek életet teremtő ereje átalakít bennünket. Nem a körülöttünk levő világot alakítja a mi kívánságainkra – dögöljön meg a szomszéd tehene – hanem minket változtat meg úgy, hogy képesek legyünk elviselni mindent, ami velünk történik, ami bennünket érint, úgy, hogy ne csak valahogy pislákolva megmaradjon bennünk az élet, hanem erőt kapva el tudjunk indulni újra és újra. Ezért boldogok, akiknek a szívük tiszta …

Mi a mércéje a tiszta szívnek? Mert úgy-e az az ing aminek a ingnyakáról be kell bizonyítani, hogy tiszta, hát az, mindig koszos. A mérce a szívünk tisztaságát illetőleg az, hogy meglátjuk az Istent.
Mindenki másképpen, de mindig ugyan azt a teremtő, bennünket féltőn szerető, Istent.
Ugyanis a válogatásainkra, választásainkra az Isten teremtő, féltőn szerető ereje már korábban minket választott az élet hordózójaként, úgy, hogy elküldte közénk Jézus Krisztust, aki az Isten személyéhez vezet bennünket. Boldogok , akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják.
Ámen

Imádkozzunk:

A fényes nap immár lenyugodott, / A föld szintén sötétben maradott,
Nappali fény éjjelre változott, / Fáradtaknak nyugodalmat hozott.
Vessünk számot, hát édes Istenem, / Hogy lelkemet ne kelljen féltenem,
Hogy lehessen bátrabban szólanom, / Midőn meg kell előtted állanom.

Színyed előtt mindennap elesem, / De te lettél Atyádnál kezesem,
De megbocsáss, mert szivemből szánom, / Könnyek miatt szememben nincs álom.
Az ágyamba zokogva költözöm, / Vánkosomat könnyekkel öntözöm,
Ha megtartasz holnapi napodra, / Nem fordítom azt megbántásodra.

Mivel már béestveledett, / Kérünk Teremtőnk tégedet,
Hozzánk kegyelmességedet / Mutasd s szokott őrzésedet, mutasd s szokott őrzésedet!
Gaz álmok távul essenek, / Rút látásink elvesszenek,

Sátánok megköttessenek, / Hogy testünk ne fertezzenek, hogy testünk ne fertezzenek.
Istennek hív szent angyala, / Engem, ki őrzésed alá
Az Úr kegyelmességéből / Bízattam anyám méhéből, bízattam anyám méhéből,
Fényeddel éjjel látogass, / Őrizz, vezérelj, támogass,

Hogy ördögnek álnoksága / Ne árthasson, s csalárdsága, ne árthasson, s csalárdsága.
Engedd ezt nékünk kegyesen, / Atya, Fiú felségesen,
Szentlélekkel egyetemben / Élvén örök dicsőségben, élvén örök dicsőségben. Ámen.

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
A mi mindennapi kenyerünket adj meg nékünk ma.
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek.
És ne hagyj minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól.
Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."

Krisztusnak kegyelme, az Istennek szeretete és a Szentlélek közössége legyen és maradjon veletek