Böjt 4. vasárnapja, Nikodémus

Mostanság - annak ellenére, hogy a történelmi egyházak létszámban meggyengültek, Nyugat - Európa elhagyta hivatalosan is a keresztény gxökereket és igy nagyon sok gyülekezet nehézségekkel küzd - mégiscsak szóbeszéd tárgya a kereszténység. Nekünk is tisztázandó, hogy a magyar évezredes kultúrát hogyan alakította a korai - már István előtti- kereszténység , majd a nyugati keresztény gondolkodás mit és mennyire változtatott az ősi kultúrán. Végül a legfontosabb kérdésünk,hogy ma és a jövőben az elavultnak tűnő keresztény eszközökkel kell-e, meg lehet-e újítani a kultúránkat, vagy lassan minden csak emlékké válik.

Bővében vagyunk mindenféle írásnak, amelyek azt taglalják,hogy milyen is a magyarság és milyen is volt a történelmünk. Sajnos egyúttal sok kényszeres, zavaros, hivatkozás vagy bizonyítás nélküli véleménytömeg áraszt el bennünket, de hát nem baj, legalább van elég adat, amiből összerakható az, hogy milyen volt, és milyen kellene legyen az a kultúra,  megtarthat bennünket ebben a rettenetesen Isten- és vallásellenes állandóan önmagával háborúzó Európában.

Érdekel a múlt, a régmúlt? Azok az idők, amikor a magyar kultúra meghatározó szereppel bírt, s évszázadokon keresztül megtartotta az egyetemes nemzetet? Érdekel, hogy milyen is a magyar kereszténység, amely mindeddig megtartott bennünket élő kapcsolatban Istennel, és arra késztette elődeinket és most kortársainkat, sőt az utánunk jövőket is, hogy töltsék ki a rendelkezésre álló helyet, aKárpát-medencét, hogy általuk Isten jelenléte nyilvánvalóvá váljék?

Érdekel, hogyan is költözhetne be a kereszténység a mindennapjainkban? Nikodémust nagyon érdekelte, hogy ki is az a Jézus Krisztus, annak ellenére, hogy magát mindenféle értelemben biztonságban tudó főembervolt, sőt, olyan nyomok is vannak, hogy Jézus feltámadása után még vagy 40 évig főember is maradt Jeruzsálemben. Rendkívül művelt ember is volt, hiszen abban az időben igen alapos oktatást kaptak azon kevesek, akik hozzá mérhető helyzetben voltak. Érdekelte,mit mond Jézus, foglalkoztatta, hogyan is értse a szavait. Mivel azt állította Jézusról Keresztelő János, hogy az Atyától jött, ezt Nikodémus úgy értelmezte, hogy tehát Jézus az a személy, aki képes kapcsolatban lenni az Atyával és ezt a kapcsolatot másoknak is át tudja adni.

Ezért kereste Nikodémus, hogy megtudja zsidóként, farizeusként,főemberként, hogy igaz-e, amit János állított, és hogy az az ember, akiilyen jeleket tett, tud-e útmutatást adni másoknak is a teljesség felől? Ugyanez foglalkoztat minket is: mit tudhatunk a teljességről, és mit tegyünk, hogy rátaláljunk. Van egy jó módszer arra nézve, hogyan is rendezzük be most az életünket, hogyan kapcsoljuk újra hozzá a kereszténységünket a magyar műveltséghez, hogyan is rendezzük össze mindazt, ami mára szétzilálódott. Igazából ez a módszer hozhatja meg a választ arra kérdésre is,hogy mennyire volt keresztény a magyarság István előtt és után, vagy a reformáció által, vagy milyen is volt az a bizonyos magyar vallás. A módszer pedig az,amit Nikodémusz követett: megkérdezte Jézust. Igen, ez az első feladatmostanság mindenki számára: meg kell kérdezni Jézust!

Nikodémustsemmi nem kényszerítette, hogy Jézussal találkozzon, maga kereste őt, ha óvatosságból csak az éj leple alatt is. Kockázatos volt találkoznia vele, hiszen Jézusról akkor már sok rossz hír keringett: voltak, akik istenkáromlónak, csalónak, mások szabadság harcosnak tekintették, vagyis mindenképpen jobb volt kerülni a vele együtt mutatkozást is, nem hogy útmutatást, tanácsot kérni tőle. Nikodémus azonban volt annyira bátor, és hajtotta annyira az igazság utáni vágy, hogy vállalva a veszélyt fölkereste Jézust, és föltette neki a kérdéseit.

Sokan vannak ma is, akik mindenfélét hallottak már Jézusról, de nincs merszük a végére járni, mi hát az igazság körülötte: valóban ő-e az út,az igazság és az élet? Odáig sokan eljutnak, hogy van valami közük Jézushoz, hallottak róla, egy-egy történetet is ismernek vele kapcsolatban. Sokan a saját gondolkodásukhoz, nyelvükhöz, kultúrájukhoz kötik, és így mintegy a sajátjuknak tekintik őt, pedig ennél tovább kell lépni. Van egy mindezek feletti nagyon fontos lépés mindenki számára, hogy valóban közösségbe kerülhessünk vele. Ha mi igazán keresztények akarunk lenni a lassan vallás és Isten nélküli Európa közepén, ha tényleg azt szeretnénk, hogy életünk, gondolkodásunk, viselkedésünk keresztény legyen, akkor egyenesen Jézushoz kell fordulnunk, hogy megújulhassunk.

Reméled-e valóban, hogy az életedet,gondolkodásodat megtudja még változtatni a Jézussal való élő kapcsolatod? Hiszed-e,hogy még kétezer évmúltával is hat Jézustanítása ránk a családunkra, a nemzetünk és az egész világ sorsára?

Ha mi megtisztultan újra felvesszük a kereszténységet, az kihat egész Európára, különösen abban a tekintetben, hogy vagy avalódi kereszténység útjára lépünk, vagy más vallások fognak elborítani bennünket. Ezt a lépést, a Jézus felé fordulást, az igazságkeresését most meg kell tenni. Akár legelőször, akár újra, bármilyen nehéz is - hiszen most megvan a lehetőségünk arra, hogy megtisztuljunk, hogy elinduljunk.

Újjászületni? Hát lehetséges? Ezt munkálja bennünk a böjtiszelekkel beköszöntő tavasz, a kibomló virágok igézete, a megújuló természet mint minden évben általában. Csakhogy a Jézuussal valótalálkozásból fakadó újjászületés nem ilyen magától értetődő. Vonatkozhat a közösségekre és az egész nemzetre is. Legalább is nagyon reméljük, hogy ez az áttörés, ez a folyamat, hogy egy nemzet befogadja Istennek szent Lelkét, bekövetkezhet. Hiszen voltak már olyan nagy történelmi idők, amikor a Lélek nem csak egy-egy emberre, hanem egész nemzetekre kiáradt, mint pünkösdkor, amikor is az akkori nemzetek mindegyike megkapta Istennek erejét. Aztán később,másfél évezreddel később a magyar reformáció során egy egész nemzettalált vissza Isten közelébe, és valami hasonló következett be a mai Magyarországon a második világháború utáni ébredések idején. Nikodémus is megújult lélekkel folytatta életét, és később, amikor Jézust vádolták, igyekezett menteni őt. Arimatriai Józseffel együtt mindent megtett, amit csak egy keresztre feszítettel kapcsolatban meglehetett tenni. Krisztussal való találkozása nem csak az ő életét változtatta meg, hanem mindazokét, akik körülötte éltek, s akiknek tetteivel, életével és szavával az evangéliumot hirdette.

A mandula után hamarosan virágzik a cseresznyefa is, hogy a tavaszban is Isten nagyságát csodálhassuk. Itt az idő felhagyni az eddigi kesergéssel és önsajnálattal! Örülnünk kell a megújuló természetnek és a visszatérő lehetőségnek, hogy Jézus a közelünkben van, elérhető, megszólítható! Legyen bátorságunk meghallani a szavát és befogadni erejét, hogy valóban megújuljon az életünk!

János evangéliuma 3,1- Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: havalaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, ésszülethetik-é ? Felele Jézus: A mi testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. A szél fú, a hováakar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő éshová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek? Felele Jézusés monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?

János 7,50 Monda nékik Nikodémus, a ki éjjel ment vala ő hozzá, a kiegy vala azok közül: Vajjon a mi törvényünk kárhoztatja-é az embert,ha előbb ki nem hallgatja és nem tudja, hogy mit cselekszik? Felelénekés mondának néki: Vajjon te is Galileus vagy-é? Tudakozódjál és lásdmeg, hogy Galileából nem támadt próféta.Ján. 19,39 Eljöve pedig Nikodémus is (a ki éjszakament vala először Jézushoz). Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedőkbe illatosszerekkel együtt, a mint a zsidóknál szokás temetni. Azon a helyen pedig, a hol megfeszítteték, vala egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senki sem helyheztetett vala. A zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a sír közel vala, abba helyhezteték Jézust.

HAAG: Nikodémus (gör. 'aki a néppel győz'): Zsidó körökben eléggéelterjedt (vö. ZsidTört 14,3.2) hellén neve ellenére ® farizeus éstanácsos volt, feltehetően a ® főtanács tagja, akit János evangélistaúgy állít elénk, mint a nép vezetői közül azon kevesek egyikét, akik - habátortalanul és nem teljes meggyőződéssel is, de - elismertékJézust v. legalább komolyan vették. Jézussal folytatottbeszélgetésének (Jn 3,1-21; 3,1-12: a beszélgetés; 3,13-21:kérügmatikus reflexió; R. Schnackenburg szerint hozzá kell olvasni3,31-36-ot) tárgya az embernek vízből és Szentlélekből való ®újjászületése, mégpedig az Isten országába bejutás elengedhetetlenfeltételeként.A farizeusokkal szemben védelmébe vette Jézust (7,50), Jézustemetésére pedig vitt 100 font mirha- és aloékeveréket (19,39).- Egy - nem egységes - apokrif ev. is fűződik a nevéhez. Az 1. rész (1-16. f.) ® Pilátus cselekedeteit (Acta Pilati) tartalmazza; a 2. rész (17-27. f.) 2 szemtanú beszámolóját öleli fel ® Krisztus pokolraszállásáról.A 2 önálló részt Kr. u. 400 után olvaszthatták össze. A szöveg 2egymástól eltérő gör. változatban és több fordításban maradt fenn.

Nikodémus evangéliuma: 

Ez az apokrif "evangélium" fennmaradt a görög, szíriai, kopt es örmény nyelveken írt kéziratokban. melyekben .,Pilátus aktai" címmel található. Az ortodox egyházban Epiphanius (Kr. u. 375) egyházatya magát Nikodémust, Jézus tanítványát nevezi szerzőként. Eusebius (Kr. u. 295) „Egyháztörténet"-e is megemlíti ( I.9, 1...IX. I. 1:7, 1) azzal a hozzáadással, hogy „Pilátus aktáiról" már jó sok idővel őelőtte beszéltek a gnosztikusok és oktatókönyveikben is tanították. Az evangé¬liumban leírt történetet azonban megerősíti Tibériusz császárnak Poncius Pilátushoz irt levele ¬melynek pontos szöveget közli a Vindobon Codex, - és Koppenhágában 1804-ben közölte ezt a régi iratot A. Birch „Auctarium codicis apocryphi N.T. Fabriciani" címen. - „Nikodémus Evangé¬liumát" J. A. Favricius ,.Codex Apocryphus N.T." (Hamburg 1719) művéből a 23. és a következő oldalakon közölt szövegének magyar nyelvre való fordításával adjuk át a igazságot keresőknek. 


I.
1.) Miután a főpapok és írástudók tanácsa összegyűlt, Anás, Kajafás, Semes, Dothaim és Gamaliel, Judás, Lévi és Neftali, Alejandro és Jairo, vala¬mint a többi zsidók, mind megjelentek Pilátus előtt vádolva Jézust valótlansá¬gokkal - így mondták:              - „Ismerjük, hogy ez az ember Józsefnek, az ácsnak fia és Máriától született, de ő saját magát Isten fiának és királynak mondja. meg¬szentségteleníti a szombatot és még atyáink törvényét is el akarja törölni."              -  ¬„Miként akarja eltörölni a törvényeiteket'?" - kérdezte Pilátus.               - „A mi törvé¬nyünk tiltja a szombati napon való gyógyítást és ez a gonosz bűvöléssel meggyógyította a sántákat, púposokat, bénákat, vakokat, süketeket, némákat és megátalkodottakat a szombatnapon."               - .,Miféle gonosz bűvöléssel gyógyí¬tott" - kérdezte Pilátus.               - „Ez egy mágus. Belzebúb jóvoltából - és ő a gonosz szellemek ura, aki elűzi őket és mindegyik engedelmeskedik neki" - mondták a zsidók.               - ,.Nem lehet a démonokat elűzni egy tisztátalan szellem erejével, ha¬nem csak a segítő Isten jóvoltából"- mondta nekik Pilátus.

2.) Akkor a zsidók így fordultak Pilátushoz:             - „Kérjük felségedet, hogy őt a Te törvényszéked elé hozhassuk kihallgatásra." - Maga elé hívta ekkor Pilátus őket és így szólt hozzájuk:             - „Mondjátok meg nekem azt, hogy én - aki csak egy helytartó vagyok - miképpen tudjak kihallgatni egy királyt?"             - „Mi nem azt mondtuk, hogy ő király, hanem hogy ő állítja ezt magáról" - felelték a zsidók. ¬Ekkor Pilátus odahívta udvarmesterét és parancsolá:             - „Vezesd elő hozzám Jé¬zust a teljes udvari szokás szerint". - Kiment akkor az udvarmester, s amint megismerte Jézust, hódolattal illette; levette magáról hosszú palástját, azt le¬terítvén előtte a Földre így szólt Jézushoz:             - „Uram! Taposs át rajta és lépj be, mert hív Téged a helytartó." 
Amikor a zsidók látták, hogy mit csinált az udvarmester, ordítani kezdtek és azt kiabálták Pilátus felé:             - „Miért hivatod ezt az udvarmester által, amikor egy kikiáltóval kellett volna berendelni?...Tudod-e, hogy udvarmestered hódo¬lattal illette. leterítette palástját eléje a Földre és kérte. hogy taposson át rajta úgy, mintha a király volna?"

3.) Pilátus hivatta az udvarmestert és kérdezte tőle: ..Miért tetted így elém és miért terítetted palástodat a Földre Jézus lábai alá?" - Az udvarmester így felelt: .,Kormányzó Uram! amikor Jeruzsálembe küldtek Alejandro kísérő¬jeként, láttam őt szamárháton a városba jönni a virágágakkal kezükben öröm¬ben rivalgó zsidógyerekek közepette, mialatt sokan elébe terítették ruháikat és azt kiáltozták: „Ments meg minket Te, ki a magasságban lakozol! Áldott az, aki az Úr nevében jön!" 
4.) .4 zsidók ekkor megint ordítozni kezdtek és azt mondták az udvarmes¬ternek: „A zsidók gyerekei a saját nyelvükön kiáltoztak. Hogyan értetted meg te ezt görögül?" ....Az udvarmester így válaszolt: „Megkérdeztem egy zsidót, hogy mit kiabálnak is ő görögre fordította nekem." - Pilátus kérdezte akkor a zsidókat: „Hogyan mondják azt héberül, amit kiáltoztak?" - „Hosanna membrome; baruchamma, Adonai" - mondták. - „Na és mit jelent 'hosanna'. meg a többi? „- kérdezte Pilátus. - „Ments meg minket Te, aki a magasságban lakozol, áldott az, aki az Úr nevében jön'' - felelték a zsidók. - „Ha ti magatok tanúsítjátok azt az igazságot, amit a gyerekeitek kiáltoztak, akkor miben hibá¬zott az udvarmester?" - kérdezte Pilátus a zsidóktól...de azok nem tudtak vála¬szolni, hallgattak. - Akkor Pilátus az udvarmesterhez fordult és mondta: „Menj és vezesd elém öt úgy, amint jónak véled". - Kiment megint az udvarmester és ugyanúgy cselekedett, mint előbb, mondva: „Lépj be Uram.. a helytartó hív Téged!" 
5.) De abban a pillanatban, amikor Jézus a palotába lépett, mialatt a zászló¬tartók kezükben tartották a zászlókat és a rúdra erősített képeket (standardok), a zászlók és a képek meghajoltak és hódoltak Jézusnak. A zsidók ordítozva szidalmazták a zászlótartókat. - Pilátus így szólt hozzájuk: „Nem csodálkoztok azon, hogy a zászlók és képek meghajtva magukat, miképpen hódoltak Jézus¬nak?" - „Láttuk nagyon jól, hogy azok miképpen hajoltak meg és tisztelegtek neki" - felelték a zsidók. - Ekkor Pilátus maga elé rendelte a zászlótarlókat és azt kérdezte tőlük: „Miért cselekedtétek ezt?" - A zászlótarlók így feleltek: „Mi görögök vagyunk és lsteneinket szolgáljuk. Miként hódolnánk mi ennek?...De tudd meg, hogy mialatt mi tartottuk a képeket és zászlókat, azok maguktól meghajoltak és hódoltak neki." 
6.) Akkor Pilátus a zsinagóga főihez és véneihez szólt így: „Válasszatok ki magatok közül erős és hatalmas férfiakat és legyenek azok a zászlótartók, és majd meglátjuk, hogy a zászlók és képek meghajolnak-e megint maguktól?" ¬Kiválasztottak akkor a zsidó vénei 12 erős és hatalmas embert a népükből, akik átvették a zászlókat megoszolva, hat-hat egy csoportba és felálltak a helytartó törvényháza elé. 
Pilátus pedig udvarmesterének szólt: „Vidd ki őt a pretóriumból és vezesd be újra olyan formán, ahogyan jónak véled." És Jézus az udvarmester által kísérve kiment a pretóriumból. Ekkor Pilátus odahívta magához azokat a görö¬göket, akik előbb tartották a zászlókat és képeket és mondta nekik: 
„Megesküdtem a császár életére, hogy ha nem hajolnak meg a zászlók és a képek Jézus bejövetelekor - lefejeztetlek titeket." ...és ismételten elrendelte, hogy vezessék eléje Jézust. Az udvarmester ugyanúgy viselkedett. mint az előbbi alkalommal és nagyon kedvesen kérte Jézust, hogy taposson át az ő leterített palástján megint. Jézus pedig átment a paláston és bejött az épületbe. Abban a pillanatban megint meghajoltak a zászlók és a képek és így hódoltak neki. 


II.
1.) Amikor Pilátus meglátta ezt. szörnyen megijedt és el akarta hagyni a törvényházat. Mialatt azon gondolkodott, hogy feláll és elmegy, feleségétől érkezett ez az üzenet: „Ne avatkozz bele ennek az igazságosnak a dolgába, mert sokat szenvedtem az éjszaka ezen ügy miatt." - Ekkor Pilátus odahívta a zsidókat és mondta nekik: „Tudjátok jól, hogy feleségem könyörületes és sok¬kal vallásosabb mint ti, zsidók." - A zsidók azt felelték: „Igen, tudjuk." -Pilátus így folytatta: „Hát akkor tudjátok meg, hogy az én feleségem a követke¬ző üzenetet küldte nekem: „Ne avatkozz ennek az igazságosnak a dolgába, mert az éjjel sokat szenvedtem ezen dolog miatt." - A zsidók erre azt mondták: „Nem mondtuk-e Neked, hogy ez egy mágus? Biztosan varázsolt a feleséged¬nek valami agyrémes álmot." 
2.) Pilátus akkor odahívta Jézust és kérdezte föle: „Hogy van az, hogy ezek tanúbizonyságot tesznek ellened? ...Nem telelsz semmit?" - Jézus azonban így válaszolt: „Ha nem lenne hatalmuk erre, semmit sem mondhatnának, de min¬denkinek van szája a jó és a gonosz beszédre. ők majd látni fogják." 
3.) Ekkor a zsidók vénei válaszoltak Jézusnak így: „Mit jelent az, hogy mi majd meglátjuk?...Először is Téged a paráznaság hozott a világra; másodszor a Te betlehemi születésed egy nagy gyermekgyilkosságot okozott; harmadszor a Te apád József és anyád Mária Egyiptomba menekültek, mert feszélyezve érezték magukat a nép közőrt." 
4.) Voltak ott jelen azonban jóakaratúak is a zsidók között, akik így mond¬ták: „Mi nem hisszük azt, hogy paráznaságból született, mert tudjuk azt, hogy mikor József megházasodott Máriával. Mária már terhes volt. de nem parázna¬ságból." 
Ekkor Pilátus azokhoz a zsidókhoz szólt, akik a paráznaságból való szüle¬tést állították: „Tehát nem igaz az, amit mondtok, mert megtartották a házassá¬got, amint a ti népetekből valók bizonyítják."
Anás és Kajafás válaszoltak Pilátusnak így: „Mi mindnyájan azt hirdetjük, hogy paráznaságból született, de ezek nem hisznek nekünk, mert ezek prozeliták és az ő tanítványai." 
Odahívta akkor Pilátus Anást és Kajafást és azt kérdezte fölük: „Mit jelent az a szó, hogy prozelila?" Azok így feleltek: „Azt jelenti, hogy azok görög szülök gyermekei, akik zsidók lettek." - Azok pedig, akik azt állították, hogy Jézus nem született paráznaságból a következők voltak: Lázár. Aster, Antal, Santiago, Amnes, Zeras, Sámuel, Izsák, Einees, Crispo, Agripa és Judás ...és azt mondták: ..Mi nem születtünk prozélitáknak, hanem zsidó szülők gyermekei vagyunk és az igazságot mondjuk, mivel ott voltunk József és Mária házasság¬kötésénél." 
5.) Odahívta magához Pilátus akkor ezt a tizenkettőt, akik azt állították, hogy Jézus nem született paráznaságból és azt mondta nekik: „Kérlek bennete¬ket, hogy esküdjetek a Cézár életére, hogy igaz-e az állításotok, hogy nem született paráznaságból...? - Azok így feleltek: .,A mi törvényünk tiltja az eskütevést, mert az bűn, de hagyd, hogy ők esküdjenek a Cézár életére - mond¬va - hogy nem igaz a mi beszédünk és halálos bűnösök vagyunk." - Pilátus akkor Anáshoz és Kajafáshoz fordult, kérdezve: ,.Semmit sem feleltek erre?" ¬Azok visszamondták: „Te ezeknek adsz hitelt, akik Jézus törvényes születését bizonyítják, mialatt mi mindnyájan azt kiáltjuk, hogy paráznaságból született, hogy ez egy mágus és magát Isten Fiának nevezi." 
6.) Kiutasította ekkor Pilátus a pretóriumból mind a zsidók sokaságát - ki¬véve ezt a tizenkettőt, akik tagadták a paráznaságból való eredetet és Jézust elválasztotta tőlük. Azután így szólt hozzájuk: „Mi az okuk ezeknek, hogy Jézust meg akarják ölni?" - „Gyűlölik Őt azért, mert szombaton is gyógyít" ¬- felelték ezek. 
„A jócselekedeteiért akarják megölni?" - kérdezte Pilátus.


III.
1.) Pilátus megdühödve ment ki a pretóriumból és azt mondta a zsidóknak:
„Az égen ragyogó Napot hívom tanúnak arra, hogy én ebben az emberben semmi bűnt nem találok." - A zsidók felelték: „Ha nem lenne egy bűnöző, nem adtuk volna át Neked". - Így szólt akkor Pilátus: „Vigyétek el és ítéljétek el a ti törvényeitek szerint." - .,Nekünk nincs megengedve az, hogy valakit megöl¬jünk" - mondták a zsidók...- „Nektek megtiltotta isten, hogy öljetek és nekem nem?" - felelt a helytartó. 
2.) És ismét bement a pretóriumba. Magához hívta Jézust és kérdezte: „Te vagy-e a zsidók királya?" - „Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták neked énrólam?" - kérdezte vissza Jézus. - „Hát zsidó vagyok én talán? A Te néped és a főpapok adtak Téged a kezembe, mit cselekedtél'?" - hangzott Pilátus szava. - „Az én királyságom nem e világon van, mert ha itt lenne, az én híveim küzdenének azért, hogy ne legyek a zsidók kezébe adva, de az én ki-rályságom nincs itt." - feleié Jézus. - „Tehát, Te király vagy?" - kérdezte Pilátus. - „Te mondod, hogy király vagyok, de én azért születtem és azért jöttem a világra, hogy mindenki hallja a hangomat, aki az igazságból való" ¬felelte Jézus. 
„Mi az igazság?" - kérdezte Pilátus. - „Az Igazság az égből származik" ¬felelte Jézus. - „A földön nincs igazság?" - kérdezte Pilátus. - Jézus feleié: „Láthatod hogyan esnek ítélet alá azok, akik az igazságot szólják azok által, akik a földön a hatalmat gyakorolják." 


IV.
1.) Es benthagyva Jézust a pretóriumban, kiment Pilátus a zsidókhoz és mondta nekik: ,.Én semmi bűnt nem találok benne." - A zsidók így feleltek: „Ez azt mondta, hogy hatalma van lerombolni a templomot és három nap alatt újra felépíteni azt." - „Miféle templomot?" - kérdezte Pilátus. - ,Azt, amelyet Salamon épített negyvenhat évig és ez azt mondja, hogy lerombolja és három nap alatt újra felépíti" - felelték a zsidók. - „Ártatlan vagyok ennek az igaznak a vérétől, ti majd lássátok" - felelé Pilátus. 
2.) Azután Pilátus összehívta a véneket, a papokat és a levitákat és titokban azt mondta nekik: „Ne dolgozzatok így, mert egyik vádatok sem érdemesíti halálra, mert mindegyik a gyógyításokra és a szombat megszentségtelenítésére vonatkozik." - A vén papok és a leviták így válaszoltak: „Ha valaki a Cézárt káromolja, méltó-e a halálra?" - „Méltó a halálra'' - válaszolta Pilátus. - „Ha a Cézárt káromoló méltó a halálra, úgy tudd meg, hogy ez Istent káromolta" ¬mondták a zsidók. 
3.) Ekkor a helytartó megparancsolta, hogy a zsidók menjenek ki a pretóriumból és Jézust hívta be, mondva neki: „Mit csináljak Veled" ¬„Cselekedj úgy, ahogy neked adatott!" - felelte Jézus. - „Miként adatott ne¬kem?" - kérdezte Pilátus. - Jézus felelte: „Mózes és a próféták beszélnek az én halálomról és feltámadásomról" - A zsidók és akik hallották azt kérdezték Pilátustól: „Miért hallgatod tovább ezt a káromlást?" - „Ha ezek a szavak ká¬romlások, akkor fogjátok el ti káromlás miatt, vigyétek a zsinagógátokba és ítéljétek el a törvényetek szerint" - felelte Pilátus. - A zsidók felelték: „A mi törvényünkben az van írva, ha egy ember vétkezik a másik ember ellen, egy híján negyven ütést érdemel, de ha valaki Isten ellen vétkezik, azt meg kell kövezni." 
4.) „Fogjátok el hát magatok és büntessétek meg, ahogy akarjátok!" ¬mondta Pilátus. - A zsidók így válaszoltak: „Mi azt akarjuk, hogy keresztre legyen feszítve." - „Nem érdemli meg a keresztre feszítést" - mondta Pilátus. 
5.) Ekkor körülnézett a helytarló és látta körös-körül a zsidók csődületét és azt is, hogy sokan sírnak a jelenlévők között és felkiáltott: „Nem mind az egész sokaság kívánja halálát". - A zsidók vénei feleltek erre: „Azért jöttünk mind¬nyájan, tömegesen, hogy meghaljon."-.,És miért haljon meg?" - kérdezte tőlük Pilátus. - „Mert Isten Fiának és királynak nevezte magát" - felelték a zsidók vénei. 


V.


1.) Ekkor egy Nikodémus nevű zsidó állt a helytartó elé és így mondta:
„Mivel jóságos vagy, könyörgök, engedj nekem néhány szót szólni." ¬„Beszélj!" - mondta Pilátus. - És Nikodémus így szólt: „Én így beszéltem a vének, a leviták és Izrael egész sokasága előtt a zsinagógában: mit kívántok tenni ezzel az emberrel?...Ö oly csodákat és különös dolgokat cselekszik, me¬lyeket senki más nem tudott tenni és nem lesz képes senki sem ezekre. Hagyjá¬tok Ot békében és ne forraljatok semmit ellene. mert ha az Ő csodái isteni eredetűek - megmaradnak azok, de ha csak emberi dolgok, úgy elenyésznek. Mert Mózes is, amikor Isten által Egyiptomba küldetett, sok -Isten által előbb jelzett - csodát művelt a fáraó, Egyiptom királya előtt. Es jelen voltak a fáraó előtt James és Jambres. akiket az egyiptomiak isteneknek tartottak és Mózeshez hasonló csodálatos dolgokat műveltek. Mivel csodáik nem voltak isteni erede¬tűek. elenyésztek azokkal együtt, akik hitték azokat. - Ezért most bocsássátok szabadon ezt az embert, mivel nem méltó a halálra!". 
2.) Ekkor a zsidók így szóltak Nikodémushoz: „Te ennek az embernek ta¬nítványává lettél és így az ő érdekében beszélsz." - „Hát akkor a helytartó is az Ő tanítványa és az Ő védelmében beszél!" - „Nem a császár tette ebbe a mél¬tóságba?" - kérdezte Nikodémus. - A zsidók mérgesen vicsorgatták fogaikat Nikodémus felé. amikor így szólt Pilátus: "Miért vicsorgatjátok fogaitokat rája, hallva az igazságot?" - „Legyen tied az ő igazsága és az ő része" - mondták a zsidók 
Nikodémusnak. - „Legyen enyém, mint mondtátok. Amén...Amén." ¬lelelt Nikodémus.


VI.
1.) Azután a zsidók egyike lépett a helytarló elé és engedélyt kért, hogy szólhasson. - ,.Ha valamit akarsz mondani, beszélj!" - mondta Pilátus. - És a zsidó így szólt: „Harmincnyolc évig voltam egy hordágyra dobva, tele fájda¬lommal. Mikor jött Jézus, sok megszállott és mindenléte betegséggel sújtott ember meggyógyult általa. Akkor megszánt engem néhány fiatal, felszedve hordágyamat és mindenemet elvittek Jézushoz. Jézus, ahogy meglátott, meg¬sajnált engem és így mondta: 'Vedd fel a te hordágyadat és járj' Es én felvettem a hordágyamat és járok" - „Kérdezd meg őt, hogy milyen napon történt ez?" ¬kiáltották a zsidók a helytartónak ...és a meggyógyult válaszolt így: „Egy szombat napon volt ez." -„Nem mondtuk-e neked. hogy szombaton gyógyított és űzte az ördögüket''" - mondták megint a zsidók Pilátusnak. 
2.) De másik zsidó jött előre és mondta: „Én vak voltam, már vakon szület¬tem. Hangokat hallottam. de sohasem láttam semmit és Jézushoz érve nagy hangon kiáltottam neki 'Dávidnak fia, könyörülj rajtam'... és Ő megsajnált en¬gem. Szememre tette a kezét és megnyíIt a szemem - láttam!" 
- Megint másik zsidó jött előre és mondta: „Meggörbült rokkant voltam és egy szavára kiegyenesedtem." - Megint másik mondta: „Leprás voltam és egy szavára kigyógyultam."


VII.


Egy Berince (Veronika) nevű asszony kiáltott messziről: „Vérfolyásos be¬teg voltam. Csak megérintettem palástját (szűrjét) és elállt a vérzésem, ami pedig tizenkét év óta állandóan folyt." - A zsidók kisháltak közbe: „Van egy szabálya a törvénynek, mely megtiltja a nőnek tanúkémi szereplését." 


VIII.
Es a sokaságból sokan, férfiak és asszonyok kiabálva mondták: „Ez az em¬ber egy próféta. aki leigázza a démonokat és azok engedelmeskednek neki:" ¬Pilátus odamondta ezeknek: ."Miért nem engedelmeskednek a ti tanítómesterei¬teknek is?" - Azok így feleltek: „Nem tudjuk". - Sokan tanúsították azt is, hogy feltámaszotta Lázárt a sírból miután már négy napja eltemették. A helytartó igen ijedten mondta akkor a zsidók sokaságának: „Miért akartuk ti mindenáron ártatlan vért ontani?" 


IX.
1.) Aztán Pilátus maga elé hivatta Nikodémust és azt a tizenkét férfit, akik Jézus igaz és tiszta származását bizonyították és kérdezte fölük: „Mit tegyek, mert a nép között már egy forradalom van készülőben?" - „Mi nem tudjuk, majd ők látni fogják" - feleltek azok. - Összehívta akkor Pilátus a zsidók csődületét és mondta: „Tudjátok, hogy az a szokásom, hogy a börtön¬ből kiengedek egy elítéltet a kovásztalan kenyér ünnepén. Van a börtönben egy gyilkosság miatt elítélt Barabás nevű rab; és ez a Jézus, akiben én semmi bűnt nem találok. Kit akartok, hogy szabad Iegyen... Jézus, vagy Barabás?" ¬Azok így kiáltozának: „Barabás, Barabás" - „És mit tegyek Jézussal?" - kér¬dezte Pilátus. „Feszítsd meg" - kiáltozták a zsidók és még azt is hozzátették: „Nem vagy a császár barátja, ha ezt szabadon engeded, mert ez magát Isten Fiának és királynak nevezte. És így elismered, hogy ez a király és nem a Cé¬zár." 
2.) A méregtől feldühödve telelt nekik Pilátus: „Ti egy lázongó fajta vagytok, akik szembeszálltok a ti jótevőitekkel." - „Miféle jótevőitekkel?" ¬kérdezték a zsidók. - „A ti Istenetek kihozott benneteket Egyiptomból és meg¬szabadított egy kegyetlen rabszolgaságbál. Áthozott benneteket a tengeren úgy, mintha a földön jártatok volna; élelmezett benneteket a sivatagban és a köböl fakasztott ivóvizet; és mindezek után megmérgesítettétek őt, amikor egy bikaborjú szobrát imádtátok; és elkeseredett istenetek ki akart irtani bennete¬ket, amikor Mózes közbelépett Értetek és így megszabadultatok a haláltól. Most meg engem vádoltok azzal, hogy gyűlölöm a császárt" - mondta nekik Pilátus. 
3.) És felállva el akarta hagyni a törvényházat. De a zsidók megint ordíto¬zásba kezdtek így: „Mi a Cézárt ismerjük el királynak és nem Jézust. Külön¬ben is a mágusok hoztak Keletről sok ajándékot neki, mint az Ő saját kirá¬lyuknak és amikor Heródes megtudta tőlük, hogy egy király született, véget akart vetni neki és kivégeztette mind a héber gyermekeket, akik Belénben szü¬lettek. 
4.) Mikor Pilátus hallotta e szavakat a félelem szállta meg, és miután csen¬det teremtett a teremben, így szólt hozzájuk: „Ezek szerint ez az, akit Heródes keresett?" - „Igen, ez az" - felelték a zsidók. - Ezek után Pilátus vizet hozatott, a Nap felé fordulva megmosta kezeit és így mondta: „Ártatlan vagyok ennek az igazságosnak a vérétől ám ti lássátok." - Ismételten ordítozni kezdtek a zsidók és ezt kiáltották: ,.Az ő vére rajtunk és a mi magzatainkon'. 
5.) Ekkor elrendelte Pilátus, hogy húzzák szét a törvényszék azon részének függönyét, ahol Jézus állt és mondta neki: ,.A te néped nem ismer el téged királyának. Ezért elrendeltem, hogy először légy megostorozva. a könyörületes királyok régi szokása szerint és aztán feszítsenek fel abban a kertben, ahol elfogtak. Dimas és Gestas, a két gonosztevő veled együtt lesz a keresztre fe¬szítve." 


X.
1.) És kiment Jézus a törvényházból a két gonosztevővel együtt. Ahogyan megérkeztek az elrendelt helyre, Jézust megfosztották ruháitól és egy vászon¬darabbal övezték. Fejére töviskoronát tettek. A gonosztevőket ugyanilyen módon feszítették fel. - Jézus így szólt: „Atyám... bocsásd meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!" És a katonák megosztoztak Jézus ruháin. Az egész népség talpon volt és figyelte őket. A zsidó főpapok és a többi főemberek csúfolódva kiabáltak Jézus felé: „Másokat megmentett, most ment¬se meg magát és ha Isten Fia, szálljon le a keresztről." - A katonák is hason¬lóképpen gúnyolták és keserű ecetet kínáltak neki és így mondták: „Te vagy a zsidók királya - hát mentsd meg magadat." - Aztán felolvasták az ítéletet és Pilátus rendelkezése szerint - Jézus keresztfájára tették az ő ellene fel¬hozott vád címét, görög, latin és héber szöveggel írva, így: „Ez a zsidók ki¬rálya." 
2.) Az egyik felfeszített tolvaj így szólt: „Ha te vagy a Krisztus, mentsd meg magadat és minket is!" - A másik - Dimas - felháborodva szólt társára: „Nem félsz az Istentől, hisz ugyanazon ítélet alatt vagy. De mi gonosz cseleke¬deteink miatt lettünk jogosan elítélve és ez itt viszont semmi rosszat nem köve¬tett el." - És Jézushoz szólt így: „Emlékezz meg rólam Uram a Te Királysá¬godban!" - Jézus így felelt neki: „Bizony mondom neked, hogy ma még velem leszel az örökkévalóságban." 


XI.
1.) A „hatodik" órája volt a napnak, amikor sötétség lett a Földón, mert el¬apadtak a Nap sugarai. A nap kilencedik órájában kettérepedt a templom kárpitja és Jézus hangos szóval így kiáltott: „Atyám! A Te kezedbe adom lel¬kemet!" - Az ott lévő százados látva a történteket, dicsérte Istent, mondva: „Igaz ember volt ez!' - Az egész csődület pedig, akik szemtanúk voltak, mellei¬ket kezdték ütögetni. 
2.) A százados mindent jelentett Pilátusnak. Ez hallva a történteket, felesé¬gével együtt szomorúságba esett és aznap nem ettek és nem ittak semmit. Azu¬tán Pilátus a zsidó főpapokat hivatta és mondta nekik: „Láttátok, hogy mi tör¬tént?" - Azok viszont csak annyit mondtak: „Egy közönséges napfogyatkozás volt, semmi más." 
3.) Jézus hívei messze voltak, de az asszonyok. akik vele jöttek Galileából szemlélői voltak mindennek. ami történt. Volt ott egy József nevű ember is a közelben, aki Arimatea körzetének a szenátoraként jelent meg és Isten földi uralkodásának érkezését várta. Ez felkereste Pilátust és elkérte tőle Jézus testét. Azután, amint leverték a keresztről a holttestet, becsavarta azt egy tiszta. fehér lepedőbe és elhelyezte Jézus testét egy sziklába vésett új sírboltba. 


XII.
1.) Amikor a zsidók meghallották, hogy ez a József elkérte Pilátustól Jézus testét, keresték őt, valamint azokat is, akik Pilátus előtt Jézus javára tanús¬kodtak, Nikodémust és a többit, akik Jézus jó és csodás cselekedeteiről beszél¬tek. De ezek mindegyike elrejtőzött. Egyedül Nikodémus jelent meg a főpa¬pok előtt, mert az „egyik főembere" volt a zsidóknak, és így szólt a főpapok¬nak: „Hogyan jöttetek be a zsinagógába?" - Azok visszafeleltek: „És te? ...te hogyan jöhettél be, amikor cinkosa vagy neki és az ő pártján leszel az elkö¬vetkezendő időben is". - „Úgy legyen, úgy legyen!" - felelt Nikodémus. ¬József is megjelent hasonló körülmények között és mondta a főpapoknak: „Miét nehezteltek rám azért, mert kikértem Jézus testét'? ...De tudjátok meg hát azt is, hogy elhelyeztem Őt az én új sírboltomban, becsavarva testét egy fehér lepedőbe és egy nagy követ gurítva a barlang bejáratához. De ti botrá¬nyosan viselkedtetek ezzel az igazzal szemben, mert nem volt elég nektek, hogy keresztre feszítettétek, még egy dárdával is átszúrtátok!" - A zsidók akkor letartóztatták Józsefet és elrendelték, hogy legyen lakat alatt bezárva a hét első napjáig és mondták: ,.Tudod nagyon jól. hogy nem tudunk ma semmit tenni ellened, mert a szombatnap óráiban igen benne vagyunk, de tudd meg, hogy nem fogsz kapni temetést, hanem az ég madarainak adjuk majd a holttestedet." - József így felelt ,.Góliáth fennhéjázó módján beszéltek, aki az élő Istent és szent Dávidot gyalázta. De Isten megmondta a próféta szerint: 'Enyém a bosszú és én jutalmazok'. És röviddel ezelőtt valaki, aki nem a test, hanem a szív szerint van körülmetélve, megmosta kezét vízzel. arccal a Nap felé és mondta: „Ártatlan vagyok eme igaz vérétől - ám lássá¬tok" 
És ti feleltetek Pilátusnak: 'Az ő vére mirajtunk és a mi utódainkon'. Most ezekután attól félek, hogy el fog jönni az Isten haragja rátok és a ti utódaitokra, amint mondtátok." - Igen megmérgesedtek a zsidók József szavait hallva, meg¬verték Józsefet és letartóztatták. Bezárták egy házba, melynek nem voltak ab¬lakai. Lepecsételték az ajtót, mely mögött József volt bezárva és odaállítottak őröket is. 
2.) És még aznap - szombaton - a zsinagóga hercegei, a papok és léviták el¬rendelték, hogy a következő napon mindnyájan összegyűlnek a zsinagógában és már korán reggel a sokaság azt tárgyalta. hogy milyen formában fogják Józsefet megölni. Amikor a zsinagóga tanácsa ülésezett, elrendelték, hogy Józsefet vezessék elő szégyenteljes formában. Kinyitották a lepecsételt ajtót és nem találták őt az ablak nélküli házban. Az egész nép magán kívül volt, mert a pecsétek érintetlenek voltak és az ajtó kulcsa Kajafás őrizetében volt. - Ezután nem mertek kezet emelni azokra sem. akik Pilátus eltt Jézus védelmében beszéltek¬ 


XIII.
1.) És mialatt még a zsinagógában voltak és csodálkoztak József eltűnése fölött, egynéhány őr érkezett azok közül. akiket Pilátus ajánlott a zsidóknak Jézus sírjának az őrzésére, nehogy a tanítványai elvigyék onnan. Ezek elmond¬ták a zsinagóga hercegeinek, papjainak és a levitáknak mindazt, ami történt, így: „Földrengés lett és egy angyalt láttunk az égből alászállni, aki elgurította a sziklát a barlang bejáratától és ráült arra. Fénylett, mint a hó, vagy mint a vil¬lám. Mi ijedtségünkben mindnyájan olyanok lettünk, mint a holtak. Azután hallottuk az angyal hangját, amint azokkal az asszonyokkal beszélt, akik a sírnál voltak. Azt mondta az angyal: "Ne téljelek, a megfeszített Jézust keresi¬tek? ...Nincs itt, mert feltámadott, miképpen megmondta. Gyerek és nézzétek meg a helyet, ahol feküdt. Most pedig siessetek és mondjátok meg az Ő tanít¬ványainak, hogy halottaiból feltámadt és Galileában van." 
2.) „Milyen asszonyokkal beszélt?" - kérdezték a zsidók. - „Nem tudjuk, kik voltak azok" - felelték az őrök. - „Hány órakor volt ez?" - kérdezték megint a zsidók. - „Éjfélkor" - felelték az örök. A zsidók rájuk szóltak így: „És miért nem tartóztattátok le őket?" - ,.A félelemtől mozdulni sem tudtunk, mert nem tudtuk elhinni, hogy nappali fény vegyen körül minket... hát hogyan emeltünk volna kezet rájuk?" - válaszolták az őrök. -,.Bizony isten, nem hiszünk nektek" - felelték a zsidók. - Az őrök válasza így hangzott: „Annyi jelet láttatok az embertől és nem hittetek neki, hát hogyan adnátok hitelt nekünk? Jogosan esküdtök az Istenre, de Ő is él! Hallottuk azt is, hogy bezártátok azt is, aki elkérte Jézus testét. Az ajtót is lepecsételtétek, és amikor feltörtétek a pecsétet és kinyitottátok az ajtót, a rabotokat nem találtátok ott. Adjátok át ti Józsefet és akkor mi is átadjuk nektek Jézust!" - „József elhagyta a várost" - felelték a zsidók. - „Jézus is feltámadott, miképpen az angyal mondta és Galileában van" - ¬felelték az őrök. 
3.) E szavak hallatára a zsidók nagyon megijedtek és így szóltak: "Nem szabad ezt így hirdetni, mert akkor mindenki Jézus felé hajlik." - Tanácskozni kezdtek és hatalmas összeget adtak össze. Azt a sok pénzt odaadták a kato¬náknak e szavakkal: „Mondjátok azt, hogy mialatt aludtatok, eljöttek az Ő tanítványai és elvitték. Ha pedig ez a hír a helytartó fülébe jut, mi majd meggyőzzük őt és mentesítünk benneteket minden felelősség alól". - A katonák átvették a sok pénzt és aszerint beszéltek. amint a zsidók azt elrendelték. 


XIV.
1.) De nemsokára egy Finees nevű pap, egy Adas nevű orvos és Ageo, a levita - Jeruzsálembe érkeztek Galileából és a zsinagóga hercegeinek, papjai¬nak és levitáiknak a következőket jelentették: „Láttuk Jézust a tanítványai között ülve Galileában. a Mamlich-hegyen, amint így beszélt: „Menjetek és prédikáljátok az egész világon azt. hogy aki hisz és megkeresztelkedik (baptismo-nak veti alá magát) az üdvözül. aki pedig nem hisz. az megítéltetik. A hivőket kísérni fogyják azok a jelek. hogy gonoszokat üznek el, kígyókat ragadnak meg és a mérges italok sem tesznek kárt bennük. Ha kezükkel érintik a betegeket. azok meggyógyulnak. - És mialatt még beszélt, csodálkozva láttuk, hogy felemelkedett a magasba, az ég felé." 
2.) A zsinagóga vénei, a papok és a leviták akkor azt mondták nekik: „Dicsőítve valljátok meg Izrael Istenének mindazt, amit láttatok és hallottatok úgy, amint azt az imént elmondtátok." - És akik beszéltek, így szóltak. ,.Jehova Istenre esküszünk, akik apáink - Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, hogy hallottuk mit mondott és láttuk, amint mennybement." - És akkor a zsinagóga vénei, a papok és a leviták azt kérdezték tőlük: „Azért jöttetek-e, hogy nekünk mindezt elmondjátok, vagy Isten dicsőítését teljesíteni?" - Azok így feleltek: „Isten dicsőségét kívánjuk szolgálni." - A vének, a főpapok és a leviták felel¬ték: „Ha Isten dicsőségére vágytok, akkor mire szolgálnak ezek a hamis hírek, amiket elmondtatok a sokaságnak?" - Finees a pap, Adas az orvos és Ageo a levita így válaszoltak a zsinagóga méltóságainak: „Ha azok a szavak, amelye¬ket elmondtunk és mindazt, aminek szemtanúi voltunk bűnnek minősülnek előttetek, itt állunk, tegyetek velünk úgy, amint jónak látjátok". - Akkor azok elővették a törvény könyvét és megeskették őket arra, hogy senkinek sem be-szélnek többé ezekről a hallottakról és látottakról. Azután megetették és megy itatták őket, jól ellátták őket pénzzel, adtak melléjük három kísérőt, akik kive¬zették őket Jeruzsálemből és velük mentek Galilea határáig. Így távoztak el békességgel. 
3.) És azután, hogy a három visszatért Galileába, összegyűltek a zsinagóga főpapjai, hercegei és vénei és bezárva maguk mögött a zsinagóga ajtaját, fáj¬dalmasan kiáltottak fel: „Lehetséges, hogy ily csodálatos dolog történt Izrael földjén?" 
Akkor Anás és Kajafás szóltak: „Miért vagytok oly izgatottak, miért zokogtok? Vagy nem tudjátok, hogy a tanítványai nagy mennyiségű arannyal vásárol¬ták meg őket, hogy mondják az Isten angyalának leszállását a földre és azt, hogy ő mozdította el a követ is a sír bejáratáról?" - Aztán a papok és a vének is megszólaltak és kérdezték: „Megtörténhetett, hogy a tanítványai ellopták a testét, de miképpen szállt belé a lélek, és életben van Galileában?" - Miután pedig sehogyan sem tudtak válaszolni a történt dolgokra, végülis fájdalommal telve azt mondták: „Nekünk nincs megengedve az, hogy a körülmetéletlenek szavának hitelt adjunk!" 


XV.
1.) Nikodémus állt azután a tanács elé, mondva: „Helyesen ítéltetek. Nem ismeritek félre - óh Jehova népe - azokat a férfiakat, akik Galileából lejöttek, a segítőket, az istenfélőket, a békesség barátait. Mert igaz, hogy ők eskü alatt vallották, hogy látták Jézust a tanítványai között a Mamlich-hegyen, ahogyan tanította őket mindazon dolgokra, amiket tőlük hallottatok és az is, hogy látták, amint a mennybe emelkedett. És senki nem kérdezte meg azt, hogy milyen módon tette ezt? Ahogy minket tanítottak, a Szent Iratok könyvében benne van, hogy Illés (Élias) is mennybe ment. és hogy Eliseus kiabálására Illés ledobta köpönyegét a Jordánra, amin aztán Eliseus át tudott menni a fo¬lyón Jerikóba. Itt találkozott a próféták fiaival, akik kérdezték: „Eliseus, hol van Illés, a te urad?" - Eliseus azt felelte: „Felment a mennybe!" - - „Nem ra¬gadta el öt a szellem és ledobta valamelyik hegyre? ...Menjünk a szolgáinkkal együtt a kereséséré' - mondták azok Eliseusnak, aki velük ment. Három teljes napon át keresték Illést és mivel nem találták, elismerték. hogy mennybe ment. Most adjatok nekem igazat és küldjünk ki kutatókat Izrael minden határára és lássuk, hogy talán Jézust is elragadta egy szellem és aztán ledobta valamelyik hegyre." - Mindenki örömmel fogadta a javaslatot és Izrael határaira egy ex¬pedíciót küldtek Jézus keresésére, de sehol sem találták. Akit megtaláltak, az Arimateai József volt, de senki sem merte öt letartóztatni. 


* * *