A Református Teológia - egy év távlatából

Nyár van. Kánikula, tanítási szünet, nyári szolgálatok. Ezek jellemzik napjaimat. Sokszor eszembe jutnak tanáraim intelmei: "Ne hanyagoljátok el az eddigi ismeretek átismétlését!-; "Olvassatok sokat a szünidőben!; "A teológus a nyári szünetben is legyen teológus.- Na, de mi is történt az elmúlt tanév során?

Évnyitó istentisztelet a budapesti Kálvin-téri templomban. Egy idős hölgy segédkezik az érkezők eligazításában. Kérdem tőle: Az elsőéves hittudományi szakos hallgatók hova üljenek? - Ott, az első két sorban, de a szülők majd a karzaton foglaljanak helyet - feleli Juditnak és nekem. Hát, igen. Öreg diák. Már apuka is. Későn érő típus...

Aztán elkezdődik a tanév. Új közösség, új élethelyzet, rég nem tapasztalt iskolás lét. Mégis jó a légkör; szigorúak, de kedvesek, családiasak a professzorok, tanárok, a diáktársaimmal szeretetteljesen fogadjuk egymást. Napról-napra jobban megismerjük a Teológiát és egymást. Minden dolgozat, minden alkalom közös megharcolandó feladatunkká válik, összekovácsol bennünket. Az egyéni kudarcok közösen fájnak, a sikereknek együtt örülünk.
Átesünk az első "tűzkeresztségen-; elvégezzük első gyülekezeti szolgálatainkat. Nekem a karácsonyi ünnepkörben hatvani anyagyülekezetem és szórványainak oltalma adatott, húsvétkor pedig a Dömsöd-Dabi Egyházközség fogadott. Egy teológusnap keretén belül meglátogattuk a Váchartyán-Erdőkertesi testvéreket is.
De az első év egyéb megpróbáltatásokat is tartogat; az első félévben kettő, a másodikban további három növendéket veszítettünk el.
Bár nehéz feladat volt az első év "tanulmányi alapkőlerakása-, az ősi nyelvek alapismereteinek elsajátítása, beilleszkedés/alkalmazkodás a megváltozott körülményekhez; jól érzem magam az egyetemen. Most már ez az én utam, ide köt elhívásom. S bár nem tudom, milyen újabb kihívásokat hoz a jövő, az Úrban bízva engedelmesen várom a következő évet/éveket.

Pádár Zoltán