Kedves Testvéreim!

Könnyes szemmel kezdtem el 3 évvel ezelőtt óceánon túli küldetésemet, mely mind a mai napig tart New York-ban. Itt, pontosabban Manhattan-ben találtam rá arra a gyülekezetre, nagy családra, amelynek azóta tagja vagyok. A Világmindenség Irányítója terelgetett ide, az itt élő és templomba járó gyermekek lelki életének formálására, a vasárnapi iskola egyik hitoktatójaként.
Szokták mondani, hogy "New York-ban soha nem áll meg az élet.- Ez a gyülekezetre is jellemző. A gyermekek a felnőttekkel együtt jönnek-mennek. Vannak, akik itt születtek, és itt is élnek, de sokan csak átmenetileg tartózkodnak itt. Gyermeklétszámunk ezért is változó, nem is beszélve a gyermekek életkoráról. Míg ebben az évben főleg picikéink vannak, (másfél éves kortól óvodásig), addig az előző években az általános iskolások voltak többen. Feltétlen említésre méltó, hogy a gyülekezet közösségében egy kisbaba született, és a következő napokban, hetekben, hónapokban még újabb 6 újszülött világra jöttét várjuk. Imádkoztunk gyermekkért, és az Úr ilyen módon felelt.
A gyermekek mindenütt kiemelkedő figyelmet kell, hogy kapjanak. Itt ez különösen fontos, hiszen a szombati magyar iskola és a cserkészet mellett ez az a hely, ahol magyar környezetben lehetnek, és ez itt rendkívülinek számít. Ezek a gyermekek hétköznapjaik jelentős részében angolul beszélnek az óvodában, az iskolában, sőt az is előfordul, hogy még otthon, a családban is. Ezért legnagyobb igyekezetünk mellett is előfordul, hogy a gyermekek egymáshoz angolul szólnak a templomban. Ennek a helynek, a templomnak a rendkívüliségét azonban még az is növeli, hogy ebben a heti másfél órában az Úristen szól itt hozzájuk anyanyelvükön. A szülőket, keresztszülőket, nagyszülőket pedig újra meg újra biztatjuk , hogy gyermekeiket hozzák magukkal, hiszen olyan kevés gyülekezet van Amerikában, ahol mindenki magyarul beszél!
Meg kell említenem még egy másik lényeges dolgot is. Amíg Kazincbarcikán a gyermekek egyedül is elmehetnek a templomba, addig ez itt lehetetlen. Ebben a sokmilliós világvárosban, melynek lakossága 8 millió körüli, a szülői kíséret elengedhetetlen. De hála Istennek, vannak szülők, akik örömmel és szívesen hozzák gyermekeiket vasárnaponként. Így, - nekik is köszönhetően -, tudtuk most, 2003 szeptemberében ismét elkezdeni a vasárnapi iskolát. Bár kevesen vagyunk, de ez nem töri meg lelkesedésünket az Úrért és egymásért.
Most éppen az adventi műsorunkra készülünk, mivel karácsonykor a gyermekek nagy része nem tud jelen lenni. Ezért szinte már megszokottá vált, hogy a gyülekezet a gyermekekkel együtt várja az Úr születésének napját.
Aki többet is szeretne megtudni gyülekezetem életéről, annak ajánlom, keresse fel internetes oldalunkat: www.ny69ref.org.

A mielőbbi viszontlátás reményében szeretettel gondolok a gyülekezetre, lényegteljes ünneplést kívánva:
Neuschel Emese
hitktató
New York