Ti már nem hozhattok jó hírt nekem.

Ami jó van, magamtól megtaláltam
Az erdőkben, hol sok-sok este háltam
-s Keresztelő Jánosként hirdetem.

Most járok hóban és halálra váltan,
Ám ez számomra boldog kínt terem;
A hófúvásban gyakran hirtelen
Csak térdre hullok: Gyermeket találtam!

Goromba ágak az arcomba vernek,
De én megyek tovább, egy kis haranggal
Viszem a drága hírt az embereknek:

Bennem van, íme, csengő és harangdal
És bennem van a legnagyobb, a Gyermek
A fényes jászol s valamennyi angyal.

/Dsida Jenő: Kalendárium szonettekben/