Beszélget a hideg eső panaszkodó szóval,

Hűs szél támad néha-néha: bús lemondó sóhaj.

Míg szobámba telepednek fáradt, őszi árnyak,
Holdsugaras karácsonyest, nehéz szívvel várlak!

Könnyet hullat, gyászruhát hord annyi drága lélek,
Árvaságnak, nyomornak a kenyerével élnek;

Lelkem felé suhan a sok hollószárnyú bánat,
Karácsonyi vigasztalás, könnyes szemmel várlak.

Vad, tévelygő, vétkes lelket, olyan sokat látok!
Ködként száll a bűnös népre súlyos, sötét átok.

Hívő szívbe káromlások keselyűi vágnak...
Karácsonyi győzedelem, epekedve várlak.

Hadd ragyogjon csillaga rám áldott Betlehemnek!
Hadd lássam az eljövendő vigaszt, győzedelmet!

Zendüljön fel boldog dala angyalok karának,
Dicsőséges karácsonyest, imádkozva várlak!

/Dömötör Ilona/