"Senki sem állhat ellened egész életedben.

Veled leszek, ... Nem maradok el mellőled, nem hagylak el!-
/Józsué 1,5./

Így esztendőváltás idején bennünk van a melankolikus visszatekintés és a kíváncsiság, a szomorúság és a reményteljes várakozás. A búcsúzás fájdalma és a születés öröme. Ilyenkor mindig ugyanazt éljük át: úgy zárjuk az esztendőt, mintha a földi életünk is lezárulna. Mindaz, ami eddig nyugtalanított bennünket, a maga kiismerhetetlenségével és átláthatatlanságával, az ma már távol van. Elmondhatjuk: "ama nemes harcot megharcoltam...- A lezárás és a kezdet sok pozitív mozzanatot tartalmazhat: a múlt szabaddá tesz a régiből való átmenethez, teret teremt az új lehetőségek számára.
A fának, amikor maga mögött hagy egy esztendőt, visszamarad egy gyűrű a törzsében, amely megmutatja, hogy jó vagy rossz, életnedvekben gazdag volt-e vagy betegség gátolta-e, amikor a fát kivágják. Ugyanígy, csak életünk végén lesz nyilvánvaló életünk rövid, de igaz története: minden sikerrel, kudarccal, örömmel vagy bánattal teljes év.
Krisztus segít bennünket, hogy ne csak kiértékelt múltunk legyen, hanem az az ígéretteljes jövőnk is, amelyet Isten ígért az ő népének: "Nem maradok el tőled, nem hagylak el!-. Krisztus ezt így mondja nekünk: "Én élek, és ti is élni fogtok.- A mi időnk tartalma tehát Jézus Krisztus kell, hogy legyen. Őt kell behívni az életünkbe. Általa lesz tartalmas, áldott új évünk, új életünk.
Úgy legyen!

Jobbágy Bertalan
Miskolc-hejőcsabai lelkipásztor