A keresztség alapjai az Ószövetségbe nyúlnak vissza. Ott a fiúgyermekeket körülmetélték, ez volt a külső jele annak, hogy ők Isten választott népének, Izraelnek a tagjai, Isten kegyelmi szövetségébe tartoznak. (Azért a fiúkat, mert akkor patriarchális társadalomban éltek.) Az a kis, néhány napos csecsemő ezért a befogadásért semmit nem tudott tenni, a szövetség jelét csak elfogadni tudta. Értelmét, jelentését is csak később értette meg.

Református igelátásunk erre az alapra építi a keresztséget. Megjelöljük a gyermeket néhány csepp vízzel, jelezve ezzel, hogy az a gyermek (leány vagy fiú) attól kezdve, kegyelemből Jézushoz, az ő népéhez tartozik. Mintegy eljegyeztük őt Jézusnak, és ezt ő később, ha tudatosan dönt, hitével is megerősítheti. Ezért keresztelünk mi gyermekeket. Nem az ember hite a döntő, hanem Isten szabad, kegyelmi kiválasztása.

Hogyan is történik a keresztelés? Valamelyik szülő jelenti be a keresztelés szándékát a lelkészi hivatalban, a keresztelés előtt 1-2 héttel. Szükséges hozzá a gyermek születési anyakönyvi kivonata, a szülők neve, vallása, foglalkozása, lakcíme. A keresztszülők neve, vallása, foglalkozása, lakcíme.
Csak gyülekezet (nem csupán a család) jelenlétében és istentiszteleten keresztelünk annak kezdetén.
Először egy ének hangzik, J.S. Bach gyönyörű dallamával: "Nem éltem még e föld színén, te értem megszülettél...- Ezután a lelkipásztor Jézus szavait, rendelését olvassa a Máté evangéliumából: "Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében...- Azért nevében, mert ott Isten védő, megtartó, megszentelő hatalmába ajánljuk imánkban a gyermeket. Ezt rövid igemagyarázat követi, majd a szülők és keresztszülők fogadalomtétele, melyben kijelentik, hogy akarják, hogy gyermekük a gyülekezet tagja legyen, és ígérik, hogy református keresztyén módon nevelik majd. Ezután együtt mondjuk el az Apostoli Hitvallást, és a lelkipásztor imádkozik a keresztelendőért, majd a keresztanya kezén lévő kisgyermek fejére 3 csepp vizet tesz, így kereszteli meg az Atya, Fiú és Szentlélek nevében. Végül egy bibliai igével megáldja.
Befejezésül a gyülekezet is áldást mond az új gyülekezeti tag életére a 134. zsoltár 3. versével: "Megáldjon téged az Isten, a Sionról kegyelmesen.- A víz, mint jelkép, Jézus vérének bűnt eltörlő erejére utal.
(PJ)