Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

A matriarchális társadalmak kora sok ezer éve leáldozott. Férfiközpontú társadalomban élünk vagy legalábbis éltünk. Egyre többször hallani ugyanis az „új matriarchátus" kialakulásáról, és nem csak feminista körökben.

A patriarchális társadalomban a nő, az asszony szerepe teljesen egyértelmű volt. Az ókortól egészen a 20. század elejéig arra nevelték a lányokat, hogy férjüknek hűséges társaként, gyermekeik gondoskodó anyjaként teljesítsék ki életüket. És ki is teljesítették, a szó legszorosabb értelmében. Az asszonyok évezredeken keresztül teljesnek fogták fel az életüket, nem frusztrálta őket az anya- és a feleségszerep. Mert még száz-százötven éve is tisztességet jelentett anyának és feleségnek lenni, s az asszonyok éltek is ezzel a tisztelettel. Azóta persze nagyot változott a világ, manapság egy nőnek ugyanúgy tudnia kell megállni a saját lábán, egyedül, aktív keresőként is, mint egy férfinek. Nem csoda hát, hogy már kisgyermekkorban is a férfias szerepmodellekre készülnek a kislányok is.
A babázás, főzőcskézés persze ugyanúgy megmaradt a szerepjátékok között, de egyre inkább megfigyelhetőek a kislányok körében a fiús viselkedési minták: szívesen játszanak „szuperhősöset", katonásat, vagy egyszerűen férfias kommunikációs jegyeket, szerepmintákat követnek játékaik során.
A lányainkat mi magunk is a munkás felnőttkorra készítjük fel, és nem csoda az sem, hogy egyre több a női vezető. Hazánkban még talán nem olyan nagy a női vezetők arányszáma, de az Amerikai Egyesült Államokban a nők egyre inkább a csúcsvezetői állások felé törnek, s vannak olyan szakirányok (például a kommunikáció, menedzsment), ahol arányuk eléri a 40%-ot is.
Hanna Rosin The End Of Man And The Rise Of Woman (A férfi bukása, a nő felemelkedése) című könyvének bemutatóját talán nem véletlenül tartották tavaly éppen szeptember 11-én, hiszen vannak, akik úgy gondolják, hogy Word Trade Center ikertornyainak leomlása a nyugati világ és a fogyasztói kultúra végének közeledtét jelzi. Rosin ugyanis úgy gondolja, hogy a férfiak vezette világ ideje leáldozott, s ennek oka, hogy az erősebb nem képviselői nem tudtak megfelelő választ adni a gazdasági világválság, a globalizáció és a posztmodern társadalom kérdéseire, kihívásaira. Az új matriarchátus hívei, így Rosin szerint is a világ társadalmi és gazdasági előrelépését az biztosítaná, ha a nők vennék át (ismét) a vezető szerepet. Szerinte ez a „rendszerváltás" már folyamatban van: az amerikai háziasszony klasszikus képe – aki otthon meleg vacsorával, ragyogó lakással, tisztára suvickolt gyermekekkel, frissen és üdén várja haza munkában megfáradt férjét – lassan kezd kikopni a hétköznapokból. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy 2009-ben már több nő dolgozott az Egyesült Államokban, mint férfi. Az egyetemi képzésben a nők és férfiak aránya 3:2 a nők javára, tehát a következő évtizedekben a női munkavállalók és vezetők száma ismét csak növekedni fog. Rosin és követői szerint a mai megváltozott világban a nők alkalmasabbak a vezetésre, mint a férfiak, mivel a női(esnek tartott) tulajdonságok egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az új vezetési stratégiákban. Mivel a vezetői képességek megléte vagy hiánya kemény dollármilliókban mérhető a világ vezető cégeinél, így a női vezetők száma várhatóan drámaian meg fog növekedni a csúcsvezetők körében.
Az új matriarchátus előretörését bizonyíthatja sok más kutatási eredmény mellett például a kaliforniai Hagberg Consulting Group átfogó felmérése, amely azt vizsgálta, a beosztottak mennyire elégedettek főnökeik munkavégzésével. A felmérés elsősorban a vezetői képességeket vizsgálta (szervező-, együttműködési és kommunikációs készség, beosztottak segítése, céltudatosság, igényesség stb.). Az 52 képességterület közül 42(!)-ben a női vezetők kimagaslóan jobb eredményeket értek el, mint férfi kollégáik. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy a köztudatban egyébként férfias képességnek ítélt tulajdonságokban, mint például a racionális gondolkodás, gyors döntéshozatal vagy a hosszú távú tervezés képességében is a hölgyek bizonyultak jobbnak. A megkérdezettek szerint – akiknek többsége férfi volt – a nők színvonalasabb munkát végeznek, gyorsabban és könnyebben ismerik fel a piaci folyamatokat, több új ötlettel állnak elő és azok megvalósításában is ügyesebbek a férfiaknál.

Ezek az adatok sokkolhatnak minket, de ha reálisan belegondolunk a kisgyermekkorban belénk nevelt szerepmodellekbe, azt kell mondanunk, hogy a női és anyaszerep sokkal inkább megfelel a mai kor vezetői elvárásainak, mint a hagyományos férfi viselkedési minták. A posztmodern korban a tudomány és a számítástechnika fejlődésével lejárt az egyszemélyi, netán autokrata vezetők ideje. A teammunka, csapatépítés idejét éljük, s valljuk be: a nők ebben profik több ezer éve. A női gének a család irányítására vannak kitalálva, s úgy tűnik, hogy a jól működő, a világ gazdaságát irányító cégek ilyen hatalmasra nőtt „családként", profi munkamegosztással dolgozó csapatként működnek együtt, legalábbis a felső vezetés szintjén.
Erre jó példa, hogy a női vezetők sokkal érzékenyebbek a családi, szociális problémákra. Katie Jakobs Stanton, a Twitter nemzetközi stratégiai igazgatója szerint az ember életében vannak olyan idők, alkalmak, amelyeket nem szabad beáldozni a legkomolyabb feladat miatt sem. Egy jó vezető akceptálja ezeket a védett időket, s próbál a beosztottjaival olyan munkarendet kialakítani, hogy mindenki jól járjon, ugyanis egy frusztrált vagy ideges beosztott soha nem fog olyan hatékony munkát végezni, mint aki kiegyensúlyozott. Stanton egyik női beosztottja számára például semmiféle problémát nem jelentett, hogy minden éjjel egy és kettő között nemzetközi telefonos konzultáción kellett részt vennie, az viszont rettenetesen frusztrálta, ha nem ő várta haza a gyerekeit az iskolából és nem ő fektette le őket. Egy másik, férfi munkatársnak a csütörtök kora délutáni biliárdklub volt ilyen mozdíthatatlan esemény, de a „kiesett időt" boldogan és dalolva bepótolta más napokon.
Ha ezeket a példákat figyeljük, látnunk kell, hogy olyan női képességek, mint az empátia, a türelem, a megosztott figyelem bizony a nők malmára hajtják a vizet. A női vezetők azonban intellektuális képességeikben sem maradnak el a férfiaktól, ráadásul a Lawrence A. Pfaff and Associates felmérése szerint, amelyet öt éven át tizenkilenc amerikai államban végzett, a hölgyek rugalmasabban, kreatívabban használják fel és alkalmazzák konkrét helyzetekben a megtanult ismereteket.
A társadalom azonban még Amerikában is a hagyományos sztereotípiákat követi, de a nők ebből is jól jönnek ki. Mivel nem egyenlő mérce szerint mérik a női és férfi vezetőket, a női vezetők többsége magasabbra teszi önmaga előtt a lécet, így sokkal pontosabb, lelkiismeretesebb munkát végeznek, mint férfi kollégáik. A régi sztereotípiák berögzülése miatt azonban a női vezetők esetében a tekintély megtartása, a megfelelő konfliktuskezelési és kommunikációs stratégia kiválasztása a legnagyobb probléma. „Nekem egy nő ne parancsolgasson!" – halljuk mi is sokszor, s valóban, egy női vezető szájából a kritikát sokkal nehezebben fogadják el a beosztottak, legyenek akár nők, akár férfiak.
A problémák ellenére úgy tűnik, a nők valóban egyre inkább bebizonyítják vezetői képességeiket. Hogy ez tényleg egy új matriarchátus kezdetét jelenti-e, nem tudhatjuk, annyi azonban bizonyos, hogy a sok ezer év alatt berögzült sztereotípiákat nem olyan egyszerű felülírni. És lehet, hogy nem is kell, hiszen Isten Évában társat teremtett Ádám mellé, nem riválist.

Miklya Luzsányi Mónika