2010. február
20. szám
Lelkészszülők áldott jó, vagy átkozottul konok gyermekei
Nagyon vegyes kép él bennem a lelkészek gyermekeit illetően.
Az fogja össze őket mégis, hogy meglehetősen szélsőségesek.
Íme néhány - talán egymásnak is ellentmondó tapasztalat:
Az elfojtások
Ahogy emlékszem az iskolából: nekik nem volt szabad rosszalkodni.
De szinte még jól érezni sem volt szabad magukat. Mert mindenki róluk formál véleményt. Mert ők a parókián laknak.
Olyan is volt, a szülők távollétében - ahogy illik - házibulit szerveztek a fiatalok. Biztos, hogy én sem forgok sokat ittas társaságban, de ez az elszabadult este élénken megmaradt az emlékezetemben... Tényleg ahhoz tudnám hasonlítani, amikor elszabadulnak a rakoncátlan és lázadó lovak egy szekér elől.
Ramazuri a parókián
Teológusként sokat fordulok meg parókiákon, sok lelkész család életéből látok apró mozaik darabkákat, és - vessenek meg az ítélkezésemért - a legtöbbször az a benyomásom, hogy a parókián felnőtt gyerekeknél elhanyagoltabb kicsiket nem hord hátán a föld. A legnagyobb nevelgeti a legkisebbet, a szekrény tetejét is megmásszák, amíg a lelkész feleség az ebédhez terít, és olyan ramazuri az étkezés is, ami számomra elképesztő.
Pedig elvárások vannak: mindeki felvette az egyen ruhácskáját: lányok a bordó bársonyruhácskát idétlen fehér harisnyával és galléros blúzzal, fiúcskák a legszebb nadrágjukat Ugye ismerős a kép? Biztosan van kivétel, de csak az után tudok ítélni, amit magam láttam.
Hogy ne csak ellenük beszéljek - hiszen sok barátom van, akinek a szülei történetesen lelkészek - van közöttük nagyon sok értékes, ügyes fiatal, akik példát mutatnak másoknak kötelességtudatból, és el nem avuló értékek tiszteletéből.
Hogy is van ez?
Nemrégiben konferencián vettem részt, ahol az hangzott el, hogy talán a lelkészek gyermekei azért is házasodnak olyan korán ( legalábbis létezik egy ilyen tendencia), mert nem érzik azt, hogy valahova tartoznának.
Ezzel erősítik meg a helyüket e világban. Azóta is emészt, vajon mennyi igazság lehet ebben a gondolatban? Vajon ezt az értintett gyerekek, illetve a belőlük nőtt felnőttek hogyen élik meg, hol érzik a specifikumait a maguk gyermekkorának?
Előnyös vagy hátrányos számukra ez a tényleg sajátos helyzet, ahol minden gyülekezeti néni a nagymama, és minden presbiter a nagypapa szerepét tölti be? Ahol nincsen, nem lehet igazi családi karácsony, vagy húsvét, mert a szülők a szolgálatokkal, a gyerekműsorokkal vannak leterhelve?
Hogyan lehet ezeket a gyerekkori élményeket feldolgozni, és hogyan válhat az ember előnyére?
Olvasói leveleket várunk, melyek új szempontokat adnak, új gondolatokat hoznak. Így együtt bonthatjuk ki egy-egy témakör mélységeit, új dolgokat érthetünk meg, gazdagíthatjuk egymást.
kozossegmagazin@gmail.com
Beérkezett vélemények, hozzászólások a témához:
Szakma ez is - Katona Viktor
Nem azért mert lelkészcsalád vagyunk, hanem azért, mert hívő család vagyunk! - Ágostonné Szőcs Anna
Egy lelkész édesanya útkeresése - Halász (Lakatos) Noémi
Pete Violetta
Különcök a lelkészgyerekek?
Lelkészszülők áldott jó, vagy átkozottul konok gyermekei
Hegedűs Dorottya
Muszáj tökéletesnek lennem!
Egy lelkészgyerek felismerései
Katona Viktor
Szakma ez is
Lelkészgyermek vagyok, de még nem nősülök
Ráczné Édes Jolán
Bonyolultabb a kép, mint hinnénk
Rászedtél Uram, s én hagytam, hogy rászedj.
Katona Viktor
Utánlövés: Keresni a jézusit
Meddig szabad elmennünk a kritikával?
Ágostonné Szőcs Anna
Nem azért mert lelkészcsalád vagyunk, hanem azért, mert hívő család vagyunk!
Ha a többi gyerek felé is nagyok volnának az elvárások, talán kevésbé lennének különcök
Rusznák Emese
Bábu vagy, vagy játékos...?
Most kimaradsz egy körből, hogy megismerd a játékszabályokat.
Nagy László
Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket
Talán be kellene iratkozni egy olyan iskolába, ahol a kisgyermekek a tanárok, ami az ő szellemiségük szerint a játszótársat jelenti.
Szűcs Balázs
Hagyd meglepni magad!
„Az édesanyámtól kaptam az első gitáromat. Biciklit szerettem volna, de arra nem futotta." (Elvis Presley)
Turcsik Ferenc
Tabula rasa, avagy a semmi is valami
A tiszta lap nem érdem, hanem ajándék.
Gueth Péter
Beavatás
Egyes helyeken a gyermekekből felnőttek lesznek
Kovách János
Az elveszett gyermekkor
Anya helyett pszichoanalitikus viszi a bölcsibe a minifelnőttet.
Tóth Sára
Gyermetegség és gyermekség
A kereszténység infantilis változatban otthonos, komfortos, de igen szűkös világot kreál a híveknek
Szabó István
Ami lényeges
Fontos dolgok köré szervezed az életed?
Jeney Edit
„Ha olyanok nem lesztek…”
Mint aki bátran az óvó kezek közé ugrik.
Pete Violetta
Családi fotó
Kinek a hithőse lehetsz?
Nagy László
Elhagyva és befogadva
Hogyan vezessem vissza a „felnőttet" a befogadott, elfogadott gyermekség élményéhez?
Dobóczky László
Gyermekorom elvárásai
Úgy éreztem magam, mint egy plüssmaci, akit csak akkor tesznek odébb, ha le akarják alatta takarítani a polcot.
Turcsik Ferenc
Rosszcsont kölök
Hogyan is lehetne bűnös ez az ártatlan gyermek?
Szerkesztő
„Visszaöregedett a saját gyermekkorába"
A király, akit csecsemőként nem fogadott be senki, s akit gyermeki szent öregként sem fogadnak be sem a jobb, sem a bal oldalon állók.
Hegedűs Márk
Hetedik Mennyország
Egy sorozat arról, hogy a legaktuálisabb problémákra is léteznek keresztyén válaszok.
Szerkesztő
„Felnőtlen gyermekkor”
Kicsiből naggyá, nagyból kicsinnyé
Szerkesztő
Fiam, ez itt a Parókia, nem a Sziget!
Akiknek a gyülekezeti terem a gyerekszobájuk
Hegedűs Márk
Gyermekkor a parókián
Előnyök és hátrányok, melyek a lelkész-gyerek-szobából jönnek
Miklya Luzsányi Mónika
Gyermekmentés a földi pokolból
Vannak, akik az általunk elképzelhető világon túlról jöttek
Miklya Luzsányi Mónika
Iskola és tehetség
Önálló gondolkodásra a közoktatásban nincs módja, és az évek elteltével lassan igénye sem lesz.
Bölcsföldi András
Tiszta hangok
A gyermek, akinek még nincs semmije, nem tud mást adni, csak magát.
Látogatóink száma a mai napon: 4604
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 59726088
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
1. Fodor István - 2010-08-16 21:46:03
Hát különcök bizony!
Kérem, ne sértődjön meg senki, de soha nem leszünk normálisok. Anyám míndíg azt monda, hogy mi olyanok vagyunk mint az ámisok. A lelkész családjára mindig figyelő szemek szegeződnek. Nincs kivétel. ez nem a népegyházi forma eredménye. (Mivel a család a legkisebb gyülekezet, ezért) Mindenki azt figyeli, hogy a keresztyénség "mennyire működik".
Ennek fényében értem meg igazán, hogy miért voltak mérgesek, amikor zokni nélkül mentem suliba, és azt mondtam, hogy nincs zoknim.
Amúgy volt zoknim.
Bagdy Emőke az összes fontos részletre rátapint. Maximalizmus, teljesítményorientáltság,dícséret-hiány, éltöröm-hiány, csízió-hiány. Ajánlom ezt a riportot minden gyülekezeti tagnak, hogy adják tovább lelkészeiknek.