belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Riport

Kojsza Péter

Pszichotükör

Az önismeret lelki folyamat

Önmagad beutazása: a mindenség beutazása – írja Weöres Sándor. Évtizedeken át keressük, kutatjuk azt, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, hová tartunk és hol a helyünk a világban. Milyen pszichológiai háttere van az önmegismerésnek? Mely tényezők játszanak meghatározó szerepet énképünk kialakításában? Egyáltalán, mennyire hiteles a saját magunkról alkotott kép? Balogh Beáta pszichológus segítségével járjuk körül a témát.

Ki vagyok én?

Az ember alapvető tulajdonsága a kíváncsiság. Már gyermekkori viselkedésünk az ismeretlen világ felfedezésére irányul, közvetlenül megtapasztaljuk környezetünket anélkül, hogy tudatában lennénk, miért is tesszük mindezt. Érdeklődésünk a kamaszkorban teljesedik ki igazán, ekkor fogalmazódik meg bennünk először a kérdés: ki vagyok én? – Az önismeret lelki folyamat, melynek során megismerjük tulajdonságainkat, képességeinket, szándékainkat, érzelmeinket, gondolatainkat és mindezek együttes működését. A személyiségünkkel kapcsolatos tudás gyarapítása, amellyel elősegítjük az emberi kapcsolatokban való eligazodásunkat, a kommunikációnkat és a beilleszkedésünket – meséli Balogh Beáta.

Ismerd meg önmagad!

Az önmagunk megismerésére irányuló vágy korántsem új keletű. Az ókor egyik legkedveltebb és legismertebb kultuszhelyén, a Delphoi jósdában nemcsak stratégiai kérdésekről kérték Zeusz lányának, Püthiának a véleményét, hanem az egyszerű emberek is gyakran fordultak személyes problémáikkal, erkölcsi- és magatartásbeli kérdésekkel az istennőhöz. A szentély homlokzatán ez állt: „Ismerd meg magadat!” Évszázadokon keresztül költők, írók ezrei foglalkoztak azzal, hogy megtalálják – egy görög bölcs szavaival élve – azt a szilárd pontot, amelynek sarkaiból kifordíthatják az egész világot. „…Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás…” – írta Márai Sándor, de a kiemelkedő irodalomtudós, Weöres Sándor is hasonlóan vélekedett.

Hiányoznak a példaképek

Személyiségünk belső oldala az identitás, azaz ahogyan mi látjuk saját magunkat. – Az önismeret alapja, hogy mit gondolunk testi jellemzőinkről, erkölcsi- és személyiségi tulajdonságaink összességéről. Rendelkezünk családi énképpel, azaz ahogyan a hozzátartozóink értékelése alapján látjuk magunkat, továbbá szociális énképpel, mely a szűkebb-tágabb környezetünk visszajelzésein alapul – mondja. Zárójelben megjegyzi, hogy szerinte a mai fiatalok nagyon komoly gondokkal küzdenek a morális énkép kialakítását tekintve. „Nincsenek példaképeik, ami főként a társadalmi változásokkal-folyamatokkal magyarázható. Ebben szerepet játszik az is, hogy a családkép a 21. századra átalakult. A szülők látástól vakulásig dolgoznak, ami a gyerekkel való kapcsolat rovására megy, időben és minőségben egyaránt. A megélhetési gondokból adódó feszültség és az odafigyelés hiánya olyan méreteket ölt, hogy kialakul egy értéktelen közeg, amelyben nehéz tanulásra, munkára, szorgalomra nevelni a gyerekeket.”

Elfogadás és hárítás

Az önismeret váza tehát az említett összetevőkből a fiatal felnőttkorra alakul ki. Gyermekkori élmények, élettapasztalatok, neveltetés, szocializáció, családi háttér, genetikai adottságok, esetleges traumák, történeti előzmények mind-mind meghatározzák a mozaik egyes darabjait. A történeti előzmények hatására pozitív vagy negatív előjelű énkép születik. – Pozitív énkép szeretetteljes, konfliktusmentes család és környezet, kiegyensúlyozott életviszonyok hatására jön létre. Az ilyen típusú egyén személyiségjegyeiben az elkerülő viszonyulás van döntő többségben, tehát megpróbálja a konfliktusokat feldolgozni, és a bejövő információkat a valóságtartalmuknak megfelelően kezelni. Kevésbé érzékeny a külvilág visszajelzéseire, meg tudja határozni magát a világban, nincs szüksége arra, hogy ezt mások tegyék meg. Ezzel ellentétben ott, ahol a családban feszült a légkör és a negatívumok kerülnek a felszínre, állandó védekezés- és támadáskész állapot alakul ki. Az illető rendszerint saját negatív tulajdonságait hangsúlyozza, a világot fenyegetőnek érzi, érzékeny a külső visszajelzésekre, amelyek gyakran elbizonytalanítják.

Ne zavarj a valósággal!

Vajon mennyire vagyunk képesek alkalmazkodni a külvilág visszajelzéseihez? Ha túlságosan merev a saját magunkról alkotott kép – folytatja a rögtönzött pszichológia órát Balogh Beáta –, akkor a kívülről jövő információkat nem vagyunk hajlandóak figyelembe venni. Ebben az esetben gyakran működnek elhárító manőverek, csak azért, hogy ne kelljen szembesülnünk a realitással. Ez a „ne zavarjatok a valósággal” effektus. Olykor arra is hajlamosak vagyunk, hogy csak és kizárólag olyan emberek társaságát fogadjuk el, akik alátámasztják a magunkról kialakított képet. Ezzel ellentétben a befogadó énképű egyének elfogadják és feldolgozzák a visszajelzéseket, az ellentmondó információkkal együtt. A külső visszajelzések igazságtartalmát állandó vizsgálat alá vetik, és ha szükséges, képesek változtatni a viselkedésükön.

Mások szemében

Személyiségünk külső oldala az, ahogyan mások látnak minket. A saját magunkról alkotott képet megpróbáljuk összevetni azzal, amit a társas környezetünk jelez felénk. Énképünk annál hitelesebb, minél inkább fedi egymást a két terület. „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat” – írja József Attila. A szakember is úgy véli, valójában a külső személyek visszajelzései és értékelése alapján tudjuk meghatározni magunkat: „Az önismeret célja, hogy legyünk érzékenyek annak felismerésében, hogy a többi ember hogyan reagál ránk, és ismerjük fel a másikhoz való viszonyunkat. Az önismeret személyiségünk összetevőinek határairól, lehetőségeiről, a viselkedésünk mozgatórugóiról és motivációs rendszerünkről szól, amelyben igényeljük azt, hogy az emberi kapcsolatainkban nagyobb teret kapjunk és beilleszkedjünk.”

Életszerepek

Hány személyiségünk van? – teszem fel kíváncsian a kérdést Balogh Beátának, mire ő mosolyogva válaszol: „Remélhetőleg csak egy, szerepekből viszont jóval több.” Életünk folyamán a különféle helyzetekben más és más szerepekbe bújtatjuk magunkat: nemi, életkornak megfelelő, munkaköri és magánéleti maszkokat húzunk magunkra. Mindezt magától értetődően tesszük, hiszen az élet különböző területein mások az elvárások, érzelmek, indulatok, mások a szándékaink és a cselekedeteink is. Identitásunk efféle sokszínűsége nemcsak természetes, kívánatos is. A szerepek egymáshoz való illesztése, összeegyeztetése és egésszé gyúrása az önmegismerés folyamatának része.

Az önismeretszerzés alapvető módszere az önmegfigyelés, és a történések feldolgozása, például naplóbejegyzések vagy feljegyzések formájában. Segítségünkre lehetnek önismereti foglalkozások, személyiségtesztek és a ma már nagy népszerűségnek örvendő pszichodráma csoportok is. Ami semmiképp nem hiányozhat hiteles, egészséges énképünk kialakításához, az a tudatosság, a belátás és az őszinteség.

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 14., csütörtök,
Alíz napja van.
Tartalom
Vezércikk

Székely Tamás
Hit és ismeret
Mennyiben tanulható a hit?

Gondolkorzó

Horváth Zsuzsanna
Emerencek az ajtók mögött
Kiben lakik valóban az Isten?

Felszín

Szoták Orsolya
Egyetemen innen s túl
Munkanélküli képzés – van-e értelme a felsőoktatásnak?

Dobóczky László
Tudom
Felvértezve önismerettel

Magasság

Bölcsföldi András
Tudós tiszteletes
Könyv, ami nélkül kevesebb lennék

Miklya Luzsányi Mónika
Ügynökök, akták, emberek
Besúgók, besúgottak és Barbara

Mélység

Miklya Luzsányi Mónika
Haj, haj
Mutasd a hajfestéked, megmondom ki vagy!

Teljesség

Koczor Tamás
Jó az, ami elválaszt
Teológia az egység útjában?

Péter-Szarka László
Szavak bontogatott szőttesén keresztül
Az istenismeret felé Pilinszky Jánossal

Tóth Sára
Kívülről és belülről
Aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent

Üzenet

Réz-Nagy Zoltán
A kapucnis rejtőzködőktől a legnagyobb rejtőzködőig
Robin Hood, a street art, és Jhwh

Pete Violetta
Hullámok és szembeúszók
A diktatúra jegyei filmen és gyülekezetben

Áthallások

Tóth Sára
„Felfelé szállnak a parázs szikrái”
Marilynne Robinson Gilead című regényéről

Dull Krisztina
Megéri nekünk Cézanne közelében lennünk
Rövid kalauz és pár apró gondolat a nagy kiállításról

Szakács Gergely
Knowing
A tudás hatalom?!

Hancsók Barnabás
A nyughatatlan
Építő lázadás a hírnév útvesztőiben

Riport

Kojsza Péter
Pszichotükör
Az önismeret lelki folyamat

Kitekintés

Szakács Gergely
Isten az iskolában
Ateista- és valláskárosult-képzés a felekezeti intézményekben?

Látogatóink száma a mai napon: 5045
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45748618

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat