belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Vezércikk

Járay Márton

„Egy embernek volt két fia...”

Elkötelezettség vagy Szabadságvágy

Az egyiket úgy hívták, Szabadságvágy. Álmai voltak, tervei. Ezek a tervek túlmutattak azon az élethelyzeten, amiben élt. Kezdte fojtogatónak megélni a körülményeit. Hiszen ő ennél többre, de legalábbis másra volt hivatott és többre is képes. Nem tagadta, hogy ami körülvette, az értékes, fontos, de neki ez így nem élet. Szűk, szoros, bezárt érzés. Ebből ki kellett törni. Szerencsét próbálni, mint a mesében. Még nem késő. Kikérte a ráeső részt, és elindult. Ment a vágyai után. Legfőképpen a szabadság után. És minden szabad volt. Új dolgokat lehetett kipróbálni. Nem volt már felsőbb akarat, aki keretezett volna. Nem volt már korlát és nem volt, aki a korlátot felállította volna. A korlátlan szabadság érzés volt egyedül. Nem fiú volt már többé, hanem ember! Egy idő után hirtelen megtorpant, valamiben elakadt. Nem tudta, mi az, de gátolta. Nem volt továbbvezető út. Beleütközött életében talán először úgy igazán az emberi korlátaiba. Nekifeszült, de az mozdulatlan maradt. Ő próbálkozott, de az csak emésztette az energiáit, míg végül a földre roskadt. Kimerültségében úgy érezte, hogy ő már sem ember, sem fiú, csak szolga, akinek már semmi sem szabad. 

A másik fiút Elkötelezettségnek hívták. Kitartó volt mindig és mindenben. Helye, feladata, szerepe volt és ő abban kitartott. Ahhoz minden körülmények között hű maradt. Néha büszkén, néha fogát szorítva. Voltak vágyai. Nem nagyok. De annál többre értékelte a megbízhatóságot, kitartást, szerepéhez való hűséget. Szerette, ha vannak keretek, ha tiszták a szabályok, a felelősségi körök és az ezzel járó jogkörök. Tisztelte, betartotta azokat, és mástól is elvárta ugyanazt. Ez biztonságot adott neki. A közösség is így fogadta őt el, ebben a szerepben. Az annak kijáró tisztelet is övezte. Minden a nagykönyv szerint ment. Csak mikor Szabadságvágy visszajött, akkor érezte, hogy valami nincs rendben. Nagyot csalódott az addig igaznak vélt rendben. Minden borult. A szerepe kiüresedett. Addig fiúnak érezte magát, de abban a percben szolgának. A legutolsó cselédnek. 

És az Ember? Ő már korábban lemondott mindenről. Lemondott a vágyairól, hogy a fiai a közelében legyenek. Elengedte Szabadságvágyat. Hagyta, hogy menjen. Hiányzott, de engedte. Amikor Szabadságvágy visszatért, mint aki elfeledte emberi, atyai szerepét, méltóságát, futott elé, fogadta vissza. Amikor Elkötelezettség ezért nem jött be az atyai házba, lemondva újra szerepéről, méltóságáról kiment hozzá, magyarázkodott. Miért? Miért mondott le a vágyairól, a társadalmi szerepéről, rangjáról? Mert egyvalamit soha nem áldozna fel. Azt, hogy Ő Atyja Szabadságvágynak és Elköteleződésnek. Akik Fiak, és minden körülmények között azok maradnak.

 

Kép:  L-S-Lowry: Father and Two Sons 1950

Hozzászólások

1. nna90 + - 2013-08-21 00:05:35

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy tündérkisasszony, aki csodálatos világot álmodott magának. Választott, élte, nem érezte a bilincseket.. De eljött egy nap, amikor ahogyan felkel a nap, úgy ébredt ő is, szűk ez a keret. Hol vagyok? Ki vagyok? Elvették azt aki vagyok? Megfosztottak a szabadságomtól, vagy csak én engedtem ezt meg? Hová tartok? Hová tartsak? Szabadságra vágyott, s kérdezte az Embert, hogy akkor most mi van? Mit akarsz velem? Lehetek szabad? Lehetek újra szabad? Önnön magam börtönétől szabad, szabad a keretektől, szabad a bűnök béklyójától? S indult, amerre az Ember vezette. Szabadsággal szívében, de elkötelezetten az Embernek. Lehet így is. Én így éltem. És hálás vagyok az én Uramnak, és Istenemnek, hogy végigvezetett a Betlehemtől a Kálváriáig, hogy születtem, és meghaltam, és Vele újra van levegőm, utam, szabadságom, elkötelezettségem.

 



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. július 16., kedd,
Valter napja van.
Tartalom
Vezércikk

Járay Márton
„Egy embernek volt két fia...”
Elkötelezettség vagy Szabadságvágy

Felszín

Tóth Sára
Egy angol nő, aki teljes lelkéből szerette Magyarországot
Vitéz Vásony Sándorné, született Florence Ayshford Wood

Sebesi Viktória
Köztes
Múlik... ha hagyjuk

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
Állat és ragaszkodás
Mire taníthatnak minket négylábú vagy szárnyas testvéreink?

Miklya Luzsányi Mónika
Már megint a kötelező...
Diákok és az előírt olvasás

Mélység

Thoma László
(El)kötelező?
A függetlenségből a teljesség felé

Miklya Luzsányi Mónika
Pán Péter szindróma
A szülői jóindulattal kikövezett úton Seholországba

Szoták Orsolya
A tékozló lány története
A szülőkre vágott ajtó ha újra nyílik

B. Tóth Klára
Anyósringató
Egy elvesztett és bepótolt gyermekkor

Teljesség

Thoma László
A megmentő keresztség
Bárka, anyaméh, szeretet

Székely Tamás
Öröm-függők
Korlátok és felszabadulás

Üzenet

Pete Violetta
Ima odaadásért
Vízisíelőből búvárrá lenni

Pete Violetta
Jószándékú láncraverés
Egyházi válaszok fel sem tett kérdésekre

Áthallások

Hancsók Barnabás
Holtomiglan… vagy csak amíg nem jön jobb?
Az a bizonyos első év

Kitekintés

Püski Rita, Hlavati Dávid
Elköteleződés – belülről
Egy pár, néhány gondolat, egy fogadalom

Laurinyecz Péter Pál
Keresztség, bérmálás és hit
Milyen Isten gyermekének lenni?

Látogatóink száma a mai napon: 8001
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44844626

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat