belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Szoták Orsolya

A tékozló lány története

A szülőkre vágott ajtó ha újra nyílik

„Alig várom, hogy elköltözzem itthonról!” „Ha kiszabadulok innen, vissza se jövök soha!” Ilyen és hasonló mondatok, azt hiszem, valamennyiünk száját hagyták már el, ha máskor nem, kamaszkorunkban, ha másét nem, az enyémet biztosan. 

Furcsa teremtmény az ember, mindig vágyakozik valamire, aztán amikor célt ér, hirtelen megszűnik a hajtóerő és új vagy éppen teljesen ellentétes dolgok után kezd el ácsingózni. Soha nem szerettem teljesen elköteleződni, a túl szoros kapcsolatokat sem családon belül, sem családon kívül. Túl független, túl emancipált lelkület adatott. Kellett a saját felségterület. Igazi kamasz voltam, minden életkori sajátosságot remekül produkáltam. 

Húszas éveim közepét taposva mégis azt tapasztalom, hogy ha bármilyen gondom, problémám, gyötrelmem, kétségem, örömöm vagy bánatom van, egy helyre fordulhatok teljes bizalommal, őszinte nyíltsággal: a családomhoz. A legbiztosabb ponthoz, ami csak létezhet emberi életünkben. Emberek, ismerősök, barátnők jönnek-mennek, a család viszont marad. Nem morzsolódik le útközben, nincs olyan távolság, ami megkoptatná, nincs az az idő, ami kikezdhetné. 

Az egykori nyűg igazi kinccsé lett. A régi teher most kiváltság. Jó érzés azzal a biztos tudattal kelni-feküdni, küzdeni a mindennapokban, hogy olyan közösséget kaptam családnak, amelynek minden egyes tagja igazi csoda, ajándék Mellettem állnak, ha örülök, őszinte szeretettel élik meg velem a boldog pillanatokat. Tértől és időtől függetlenül segítenek a bajban, csapatmunkában oldjuk meg a nehézségeket, kacifántos történeteinken együtt nevetünk. A nap huszonnégy órájában riasztható mindegyikünk, nincs bánat, amit ne együtt viselnénk és nincs móka, amit ne közösen hoznánk össze. Minden vita, nézeteltérés ellenére teljes erőbedobással nyújtanak támaszt, adnak vigaszt. 

Köszönöm, hogy a Gondviselés ebbe a földi kis közösségbe helyezett. Köszönöm, hogy  olyan otthont adott, ahol mindig tárt karokkal, örömtől könnybe lábadt szemekkel fogadnak. Köszönöm, hogy van olyan soha meg nem szűnő kötelék, kis csapat, amely életem örök biztos pontja. Köszönöm a kimondatlan elköteleződést, amely hozzájuk fűz. Az egyetlent az életben, ami mellett nem tudatosan döntünk, amit nem érvek és ellenérvek racionális egyeztetése után hozunk meg, amit csupán útravalóul kapunk, az első percünktől az utolsóig: a családét. 

Ahogy a mondás is tartja: néha el kell utaznunk, hogy hazataláljunk. Jelentem, megtörtént!

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Járay Márton
„Egy embernek volt két fia...”
Elkötelezettség vagy Szabadságvágy

Felszín

Tóth Sára
Egy angol nő, aki teljes lelkéből szerette Magyarországot
Vitéz Vásony Sándorné, született Florence Ayshford Wood

Sebesi Viktória
Köztes
Múlik... ha hagyjuk

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
Állat és ragaszkodás
Mire taníthatnak minket négylábú vagy szárnyas testvéreink?

Miklya Luzsányi Mónika
Már megint a kötelező...
Diákok és az előírt olvasás

Mélység

Thoma László
(El)kötelező?
A függetlenségből a teljesség felé

Miklya Luzsányi Mónika
Pán Péter szindróma
A szülői jóindulattal kikövezett úton Seholországba

Szoták Orsolya
A tékozló lány története
A szülőkre vágott ajtó ha újra nyílik

B. Tóth Klára
Anyósringató
Egy elvesztett és bepótolt gyermekkor

Teljesség

Thoma László
A megmentő keresztség
Bárka, anyaméh, szeretet

Székely Tamás
Öröm-függők
Korlátok és felszabadulás

Üzenet

Pete Violetta
Ima odaadásért
Vízisíelőből búvárrá lenni

Pete Violetta
Jószándékú láncraverés
Egyházi válaszok fel sem tett kérdésekre

Áthallások

Hancsók Barnabás
Holtomiglan… vagy csak amíg nem jön jobb?
Az a bizonyos első év

Kitekintés

Püski Rita, Hlavati Dávid
Elköteleződés – belülről
Egy pár, néhány gondolat, egy fogadalom

Laurinyecz Péter Pál
Keresztség, bérmálás és hit
Milyen Isten gyermekének lenni?

Látogatóink száma a mai napon: 2754
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57374968

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat