belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Miklya Luzsányi Mónika

Pán Péter szindróma

A szülői jóindulattal kikövezett úton Seholországba

James Matthew Barrie, a 19-20. század fordulóján élt angol irodalmár megálmodta Seholországot és Pán Pétert, aki soha nem akar felnőtt lenni. Szegény Barrie nem tudom, hogyan fogadná a hírt, ha megtudná, hogy a nyugati civilizáció lassan Seholországgá válik. Testben felnövekvő fiaink és lányaink ugyanis tömegesen követik Pán Péter példáját: lélekben nem akarnak felnőtté válni. Olyannyira, hogy a pszichológia már el is nevezte ezt a jelenséget Pán Péter-szindrómának. Az elhúzódó serdülőkori krízist mi magunk is jól ismerjük, hiszen a mai fiatalok többségére jellemzőek a pánpéteri tünetek, sokan közülük ugyanis félnek a felnőtt léttel járó felelősségtől, az élet kihívásaitól. Gyakran halljuk, hogy csak a mának élnek, nem akarnak mást, mint bulizni, nincsenek hosszú távú elképzeléseik. Világmegváltó ábrándokat kergetnek, de megvalósításukért nem tesznek semmit. A közösségi normákhoz nem tudnak és nem is akarnak alkalmazkodni, úgy érzik, a világ csupán értük, az ő jólétükért van. Kapcsolataikban is a kamaszok mintáját hozzák: rengeteg haver, ismerős, de félnek a mély emberi kapcsolatoktól, attól pedig még inkább, hogy egy életre felelősséget vállaljanak egy másik emberért.

Ezt a tendenciát nagyon jól mutatja a Népességtudományi Kutatóintézet 2009-ben közzétett demográfiai portréja, amely szerint a házasságkötési szokások néhány évtized alatt gyökeresen megváltoztak. Míg 1990-ben a lányok általában 22 éves korban házasodtak, a férfiak 24 évesen, addig 2009-ben a nők25, a férfiak 30 évesen léptek házasságra. A diplomások esetében 30-35 évre tehető a házasságkötés időpontja. Még szomorúbb a kép, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a házasságkötések száma is drasztikusan csökkent: míg 1960-ban a magyar népesség 96 százaléka élt házasságban, 4 százaléka élettársi kapcsolatban, az ezredfordulóra 30 százalék lett a házasságok és 70 százalék az élettársi kapcsolatok aránya.

A kutatók, a szociológusok, pszichológusok, a demográfiai szakemberek az életmód, a gazdasági és kulturális körülmények változásait tekintik a demográfiai változások fő okának. Tagadhatatlan tény, hogy a 20. század folyamán, majd az információs társadalom beköszöntével olyan forradalmi változások mentek végbe a világban, amelyek kihatással vannak nemcsak a hétköznapjainkra, hanem a szokásainkra is. A nők tanulási és munkavállalási lehetőségének megváltozása új szerepnormákat alakított ki és új struktúrákat termett. Korunkra a tudás értékké vált, megnyúlt a tanulás időszaka. Így a szülők kénytelenek hosszabb ideig eltartani a gyermekeiket. A szülőktől való anyagi függés azonban nem kedvez a felnőtté válás folyamatának, és kialakít(hat) olyan egészségtelen kötődéseket, amelyek később az önálló felelősségvállalásban is megakadályozzák a gyerekeket. A felnőtt kamaszok gyakran önbizalomhiány miatt, az önállóságtól félve konzerválják a gyermeki létüket, hiszen a gazdasági, társadalmi problémák valósak: nehéz ma diplomát szerezni, munkát találni, biztos egzisztenciát teremteni. Ám az előző nemzedékeknek sem volt könnyebb a helyzetük. Sőt! Apáink, nagyapáink a világháborúk és diktatúrák sanyargatta Magyarországon nem bújtak el édesanyjuk szoknyája mögé az élet kis és nagy kihívásai elől. A „Mama hotel” kényelme mára viszont általánossá vált, s a fiatalok nehezen lépnek ki a jól megszokott kényelemből és biztonságból. A probléma alapja az, hogy a fogyasztói társadalomban a szülők csak adni akarnak a gyerekeiknek, lehetőleg minél többet, de a felelősségvállalástól szeretnék őket megkímélni. S ha lehet, ezzel teszik a legrosszabbat. Identitásunk kialakulása ugyanis vállalásokon és kríziseken keresztül megy végbe, ám a fogyasztói társadalom kultúrája krízisellenes. A „Be happy!”-szemléletbe nem férnek bele a válságok, lelki harcok, a mélyrepülések. Pedig ha nincsenek krízisek, nincs fejlődés. Ha nincs fejlődés, akkor valóban elérkezünk Seholországba. A változatlanul infantilis felnőttek országába.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Járay Márton
„Egy embernek volt két fia...”
Elkötelezettség vagy Szabadságvágy

Felszín

Tóth Sára
Egy angol nő, aki teljes lelkéből szerette Magyarországot
Vitéz Vásony Sándorné, született Florence Ayshford Wood

Sebesi Viktória
Köztes
Múlik... ha hagyjuk

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
Állat és ragaszkodás
Mire taníthatnak minket négylábú vagy szárnyas testvéreink?

Miklya Luzsányi Mónika
Már megint a kötelező...
Diákok és az előírt olvasás

Mélység

Thoma László
(El)kötelező?
A függetlenségből a teljesség felé

Miklya Luzsányi Mónika
Pán Péter szindróma
A szülői jóindulattal kikövezett úton Seholországba

Szoták Orsolya
A tékozló lány története
A szülőkre vágott ajtó ha újra nyílik

B. Tóth Klára
Anyósringató
Egy elvesztett és bepótolt gyermekkor

Teljesség

Thoma László
A megmentő keresztség
Bárka, anyaméh, szeretet

Székely Tamás
Öröm-függők
Korlátok és felszabadulás

Üzenet

Pete Violetta
Ima odaadásért
Vízisíelőből búvárrá lenni

Pete Violetta
Jószándékú láncraverés
Egyházi válaszok fel sem tett kérdésekre

Áthallások

Hancsók Barnabás
Holtomiglan… vagy csak amíg nem jön jobb?
Az a bizonyos első év

Kitekintés

Püski Rita, Hlavati Dávid
Elköteleződés – belülről
Egy pár, néhány gondolat, egy fogadalom

Laurinyecz Péter Pál
Keresztség, bérmálás és hit
Milyen Isten gyermekének lenni?

Látogatóink száma a mai napon: 8423
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57380633

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat