2013. augusztus
62. szám
Vízisíelőből búvárrá lenni
Urunk!
A régi polihisztorok helyett ma minden mellett elrohanó és semmibe bele nem bocsátkozó, elfoglalt unatkozóvá értünk. Mindenkit ismerünk, mégsincs kit felhívjunk bajban vagy örömben. Mindent csinálunk, mégsem termelünk értéket, csak magunkat aprózzuk el a multitasking jelszava alatt. Mindenre vágyunk, de semmiért sem lelkesedünk. És megrémít a gondolat: hozzákötni magunkat hűséggel egyhez ahelyett hogy flörtölnénk a sokkal, legyen szó a másik nemről, vagy éppen Rólad, az Egy Istenről.
Megrettenünk gyermekeink tükrében, akik felnagyítják ezt a képet saját magunkról, de elfelejtjük, hogy a világ szabályait mi csorbítottuk ilyenre.
Uram, én is hajlamos vagyok csak fogyasztója, csak haszonélvezője lenni a kapcsolataimnak, vagy a rám bízott feladatoknak. Add, hogy merjek ennél mélyebbre menni! Add, hogy tudjak a barátságaimban viszonzást nem váró gesztusokat tenni, tudva, hogy ezek által épülnek igazán. Tudjak támogatni akkor is, amikor nem értek egyet a célokkal, amik felé törekszik az a másik, vagy amikor úgy érzem, én szorulnék igazán támogatásra. Tudjak meghallgatni ahelyett, hogy elítélnék, vagy tanácsot osztanék. Tudjak kísérni ahelyett, hogy vezetni próbálnék, vagy a maga útjára hagynám a barátaimat. Segíts odaadónak lenni, akkor is, amikor ez nekem kényelmetlen. Adónak lenni, amikor nekem sincsen.
Add, hogy érezzem a súlyát a munkának, amit rám bíztál, úgy hogy azért nem bénulok belé. Úgy, hogy a felelősség ösztönözzön. Segíts a legtöbbet kihozni tőled kapott erősségeimből, és fordítsd jóra még a gyengeségeimet is.
És kérlek, Uram, hogy a közösségeim iránt is hadd tudjak elköteleződni. Merjek vállalni amennyit még el tudok hordozni, de tudjak visszautasítani akkor, amikor ez többet segít, mintha felelőtlenül vállalkozom. Adj bölcsességet az erőm és az időm felméréséhez, hogy terved szerint juthasson belőle azoknak, akiket rám bíztál. Kérlek, hogy rohanások, frusztrálódás helyett had legyenek megérintő találkozásaim, odahallgató beszélgetéseim, tartalom a szavakban és a szavak mögött.
És főként kérlek arra, hogy téged se csak futó találkozásokban próbáljalak megismerni, hanem tudjam odaszánni az időt arra, hogy egyszerűen veled töltsem. Tudjak lenyugodni a nyüzsgésből és engedni Téged szólni. Segíts, hogy találjak mindig új utakat és szempontokat Igéd tanulmányozásában! Köszönöm mindazokat, akik ebben példaképeim, segítségeim, társaim lehetnek!
Segíts vízisíelőből búvárrá lennem!
Ámen
Járay Márton
„Egy embernek volt két fia...”
Elkötelezettség vagy Szabadságvágy
Tóth Sára
Egy angol nő, aki teljes lelkéből szerette Magyarországot
Vitéz Vásony Sándorné, született Florence Ayshford Wood
Sebesi Viktória
Köztes
Múlik... ha hagyjuk
Réz-Nagy Zoltán
Állat és ragaszkodás
Mire taníthatnak minket négylábú vagy szárnyas testvéreink?
Miklya Luzsányi Mónika
Már megint a kötelező...
Diákok és az előírt olvasás
Thoma László
(El)kötelező?
A függetlenségből a teljesség felé
Miklya Luzsányi Mónika
Pán Péter szindróma
A szülői jóindulattal kikövezett úton Seholországba
Szoták Orsolya
A tékozló lány története
A szülőkre vágott ajtó ha újra nyílik
B. Tóth Klára
Anyósringató
Egy elvesztett és bepótolt gyermekkor
Thoma László
A megmentő keresztség
Bárka, anyaméh, szeretet
Székely Tamás
Öröm-függők
Korlátok és felszabadulás
Pete Violetta
Ima odaadásért
Vízisíelőből búvárrá lenni
Pete Violetta
Jószándékú láncraverés
Egyházi válaszok fel sem tett kérdésekre
Hancsók Barnabás
Holtomiglan… vagy csak amíg nem jön jobb?
Az a bizonyos első év
Püski Rita, Hlavati Dávid
Elköteleződés – belülről
Egy pár, néhány gondolat, egy fogadalom
Laurinyecz Péter Pál
Keresztség, bérmálás és hit
Milyen Isten gyermekének lenni?
Látogatóink száma a mai napon: 2603
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 60712269
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.