belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Thoma László

(El)kötelező?

A függetlenségből a teljesség felé

Ma talán az a bátor, aki világgá kiáltja, hogy mindenki hazudik. Persze lehet, hogy ez igaz, de ettől ő még nem lett jobb, mert nyilván akkor ő is hazudik néha-néha. Az az igazán vagány, aki különösebb elköteleződés nélkül lép be kapcsolatokba vagy épp lép ki belőlük, mondván, hogy már az elején úgysem ígért meg semmit. Az igazán érdekes pedig az a személy, aki mindig újat hoz vagy próbál ki, aki újabb eszmében hisz, egy szuper jó új edzéstervet folytat és épp megint életmódváltásban van. Elkötelezve, szinte hittel, rajongva… aztán pár hónap múlva majd jön a következő.

Mert igazán elköteleződni, kitartani és hűségesnek lenni nem igazán korszerű dolog. Tolerancia és távolságtartás, nyitottság és rugalmasság: ez lenne az ember boldogságának a kulcsa!? Tolerancia, azaz „semmi közünk egymáshoz” és te is hagyjál békén, én is békén hagylak. Távolságtartás, azaz „…igazán nem akarom magamat senkivel megosztani, és ha lehet, engem se terheljen senki. Mindenkinek meg van a maga baja…” Nyitottság, azaz „mindig jön új, ami jobb, és a régi már nem jó”. Rugalmasság, azaz „ne kösd magad az elveidhez, ne légy már olyan merev…” Egyáltalán, ki akar hosszú távon boldog lenni? Hiszen ez már valamilyen elköteleződést feltételezne.

Akkor most hadd álljak elő egy elvvel, ami lehet, hogy nem elég rugalmas és nyitott vagy épp nem elég új vagy épp izgi, de szerintem igaz: elköteleződöm, tehát vagyok! Én ebben hiszek, amikor az ember működésére gondolok.

Mert kapcsolatainkban élünk. Önmagunkkal és másokkal is. Persze nehéz is lehet, hogy köt valami valakihez vagy valamihez. Szabadságot vesz el az embertől, függetlenséget. De miért vágyik valaki eszelősen függetlennek lenni akkor, mikor nyilvánvaló, hogy együtt mindig több az ember, mint egyedül - akár barátságról, testvéri kapcsolatról, párkapcsolatról, munkatársi kapcsolatról legyen is szó. A közösség kollektív tudása mindig több, mint az egyéni, és a kollektív törődés, a szeretet, odafigyelés is az. A legnagyobb hazugság, hogy függetlenségemben teljesedem ki! Kapcsolatokra teremtett (egyesek szerint kárhoztatott) lények vagyunk. Miközben megértem, lehet, hogy valaki sokat sérült egészségtelenül működő emberi kapcsolatok megfojtó elköteleződései közt.

Az egészséges kapcsolatokhoz bizony egészséges kötődés és elkötelezettség szükséges. Enélkül nincs teljes élet. A jó hír, hogy mindez tanulható, lehet gyógyulni elköteleződni képtelenségünkből is. Már ha akarunk. Talán pont egy gyógyító hatású lelki közösségben, gyülekezetben, ahol lehet „csak úgy” is jelen lenni és senki nem akar megváltoztatni, mert elfogadnak annak, aki vagy. Gyógyít, ha látsz jól működő emberi kapcsolatokat. Mert vannak ilyenek is! A gyógyító elköteleződésben megtalálható az az egyensúly, ami hihetetlenül fontos a kapcsolatokban: megfelelő szabadságot adni a másiknak, miközben közel vagyunk hozzá. Egymáséi vagyunk, de mindenki a sajátja is önmagának. De mivel mindenki mást vár egy emberi kapcsolatban, előrevetíthető a csalódás: legyünk hát őszinték, kíméletlenül, már a legelején egymással. Leplezzük le saját magunkat, hogy aztán felvállalhassuk egymást!

Mert elkötelezettségemben tudok csak igazán felelősséget vállalni magamért és a másikért is. Felelősséget vállalni, azaz felvállalni: igen, az is én vagyok. Amikor hibázom. De megpróbálom helyrehozni, vagy kijavítani és legközelebb másként csinálni. A felelősségvállalás nem ítélet, amit kimondanak felettem, vagy fenyegető végzés, hogy a végén te leszel mindenért a hibás… inkább a tanulásnak, az újrakezdésnek és a megjobbításnak a lehetősége.

A legjobb, hogy elköteleződni tanulni lehet az Istennel való kapcsolatban is. Ő az, aki nem dogmák és sok-sok bonyolult magyarázat vagy beavatás által közelíthető meg, hanem közvetlen kapcsolatra vágyik veled, a teremtményével. Nincs ennél elkötelezőbb igényű kapcsolat! És Ő már sokféleképpen bebizonyította, hogy elkötelezte magát melletted!

Egy ember így fogalmazott egyszer, aki megtalálta ezt a boldog elköteleződést: „Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.” Zsolt 63, 9 És azt hiszem, igazán boldog volt.

 

Hozzászólások

1. Gérczei Zoltán - 2013-08-07 23:04:24

"Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat." József Attila



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Járay Márton
„Egy embernek volt két fia...”
Elkötelezettség vagy Szabadságvágy

Felszín

Tóth Sára
Egy angol nő, aki teljes lelkéből szerette Magyarországot
Vitéz Vásony Sándorné, született Florence Ayshford Wood

Sebesi Viktória
Köztes
Múlik... ha hagyjuk

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
Állat és ragaszkodás
Mire taníthatnak minket négylábú vagy szárnyas testvéreink?

Miklya Luzsányi Mónika
Már megint a kötelező...
Diákok és az előírt olvasás

Mélység

Thoma László
(El)kötelező?
A függetlenségből a teljesség felé

Miklya Luzsányi Mónika
Pán Péter szindróma
A szülői jóindulattal kikövezett úton Seholországba

Szoták Orsolya
A tékozló lány története
A szülőkre vágott ajtó ha újra nyílik

B. Tóth Klára
Anyósringató
Egy elvesztett és bepótolt gyermekkor

Teljesség

Thoma László
A megmentő keresztség
Bárka, anyaméh, szeretet

Székely Tamás
Öröm-függők
Korlátok és felszabadulás

Üzenet

Pete Violetta
Ima odaadásért
Vízisíelőből búvárrá lenni

Pete Violetta
Jószándékú láncraverés
Egyházi válaszok fel sem tett kérdésekre

Áthallások

Hancsók Barnabás
Holtomiglan… vagy csak amíg nem jön jobb?
Az a bizonyos első év

Kitekintés

Püski Rita, Hlavati Dávid
Elköteleződés – belülről
Egy pár, néhány gondolat, egy fogadalom

Laurinyecz Péter Pál
Keresztség, bérmálás és hit
Milyen Isten gyermekének lenni?

Látogatóink száma a mai napon: 1480
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57373695

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat