belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Riport

Pete Violetta

Az istentisztelet jövője

Riport Ferenczi Zoltánnal a liturgia irányairól

Az ókorban még a népért végzett közszolgálatot jelentette, ma az istentiszteleti elemek összefoglaló neve a liturgia. Ebben ugyanúgy helyet kapnak a tartalmi elemek, mint mondjuk az imádkozás, vagy az áldás, mint az olyan kézzel fogható összetevők, mint az öltözet, vagy akár olyan kellékek, mint az úrvacsorai kehely, a szószék vagy az énekeskönyv. Ám amilyen otthonosan mozognak ebben a környezetben a hívek, annyira ijesztőek és szokatlanok ezek a külső ember számára.

Ferenczi Zoltán lelkésszel beszélgettünk, aki az addiktológia tudományában való elmélyüléskor vette észre azt, hogy az Amerikában tíz-tizenöt évvel ezelőtt tapasztalt tendenciák és prevenciós irányok nálunk ma helytállók. Így kezdte végiggondolni, hogy vajon igaz-e ez a teológiában, egyházi életben is. Meglátása szerint függetlenül attól, mit gondolunk a kinti folyamatokról, azok meg fognak jelenni itthon is.

 Előre tanulmányozni azt, ami jön

Egy tanulmányi ösztöndíjnak köszönhetően jártam Wheatonban, amely Chicagó külvárosábanban található. Chicagó óriási, dunántúlnyi méretű város, ahol kb. 10 millió ember lakik. Egy erősen szekularizált, elvilágiasodott helyen Wheaton egy vallási sziget, melyet az evangelikál mozgalom fellegvárának szokás nevezni. Rengeteg gyülekezetet néztünk meg, nagyon izgalmas volt. Azért mentem ki, hogy közelebbről lássam azokat a folyamatokat, amelyek minket is el fognak érni.

Magyarországon még nem ismert az Emerging egyház, vagy gyülekezet, vagy mozgalom. Ez egy gyűjtőfogalom.( A Wikipédia idevonatkozó cikke magyar fordításban – a szerk.) A jobb szárnya alatt ismert Tim Keller, John Piper vagy D. A. Carson neve. Ők a konzervatívabb szárny, akiknek a liturgiája idehaza leginkább a Golgota gyülekezetére hasonlít.

Ez a szárny kevésbé ad a külsőségekre, öltözékre, és az énekek ősiségét kevésbé értékeli, sokkal inkább igyekszik meglévő liturgiai elemeket a 21. századi tartalmakkal kitölteni.

Ót és újat – de legfőképpen érthetően

Ebben a nagyon kényes egyensúlyozásban kellene nekünk is megtalálni a helyes utat, azaz: hogyan lehet nagyon ősi, nagyon archaikus üzenetet a mai kultúrában megjeleníteni. Ebben a liturgiának kulcsszerepe van.  Ma olyan liturgiai elemekkel dolgozunk, amit a ma embere nem ért - nem érti a palástot például. Anno, amikor ez a ruhadarab közhasználatban volt, az egyetemi végzettséget mutatta. Hasonlóképpen érdekes a katolikus oldalon a reverenda, mert a Közel-Keleten most is ez a közviselet. Az egyház sokáig úgy látta, hogy neki a közember kommunikációs eszközeivel kell működnie. Ezek közben formalizálódtak, és most ezekhez a formákhoz ragaszkodunk. De ugyanez a helyzet az egyházi éneklésben is. Abban a korban, amikor a mi énekeskönyvünk zsoltáros része készült, az emberek nem hallgattak 30-40 évnél idősebb zenét, nem is ismertek ilyeneket. Mindig az épp aktuális zenék voltak közkézen, nem volt divat, hogy régi, több száz éves zeneszerzőket hallgassanak. Ezzel szemben, ma mintha azokat kanonizálnánk. Ráadásul, a folyton citált 42. zsoltárunk például nem is az egyházi zene, hanem épp a populáris, szórakoztató zene tárgyköréből származik. Nagyon érdekes ez a tendencia, hogy a szentséget, a hitelességet, az egyháziasságot egy még csak nem is egy archaikus, hanem egy néhány száz éves értékvilág keretrendszere határozza meg.  

Kávéházi keresztények

Az emerging mozgalom bal szárnya sokkal radikálisabb változtatásokban látta a megoldást. Mindent megkérdőjelez, ami az intézményes egyházban fellelhető. Ez a kortárs szemlélet (a posztmodern dekonstrukcionalizmus) egyfelől érthető, másfelől azonban teológiai szempontból rendkívül nagy kérdés, lehet-e hosszú távú létjogosultsága egy olyan teológiának, amely az emberek elvárásaiból indul ki, és nem az Isten által ránk bízott értékek felmutatását helyezi a középpontba. Megjegyzem, ez a szemlélet Amerikában kérészéletűnek bizonyult. Mégis az valószínűsíthető, hogy 10-15 év múlva a kávéházi istentiszteletek, informális egyházi képződmények komoly kihívások elé állítanak majd bennünket. 

Az a fajta liturgizmus vagy formák iránti radikális elköteleződés, ami a mi egyházunkban tapasztalható, az amerikai egyházak nagy többségében nem látható. A kinti magyar gyülekezetekben még van palásthasználat, és a magyar énekeskönyvet is használják - esetleg még az episzkopális egyház él hasonlóan. A nagy irányvonal azonban az, hogy olyan elemeket vegyenek be a liturgiába, amelyek a mai kor emberi eszköztárában is értelmezhetők.
Az Emerging mozgalomnak ez a szárnya, amelynek eszköztára a társadalom egy részét nagyon jól meg fogja tudni szólítani, és amely várhatóan eléri Magyarországot. Ezek az úgynevezett fluid church vagy liquid church formák, amelyeket kávéházakban, kocsmákban, pubokban, szabad tereken tartanak. Első fecskéi ezeknek már meg is jelentek Magyarországon. Megtért, Bibliát ismerő, Krisztust szerető emberek fogják képviselni ezeket a mozgalmakat. Amire nagyon jól fog tudni rezonálni az a spirituálisan kiéhezett társadalom, amelyik az ezoterikus, „hit igen, vallás nem” sztereotípiában él. Ezek az emberek egyébként sok jogos kritikával utasítják el a mi erősen formalista egyházunkat. Nagyon vonzó lesz a számukra, hogy van olyan kereszténység, amit képesek értelmezni.

Érdekek helyett értékek mentén

Az igazi kérdés, hogy mit kezdünk ezzel a változással. A közegyház ma működő eszközeivel nem tudjuk megszólítani a 21. század emberét. Ez például látszik a döbbenetes elvándorlási arányokon, és azon, hogy a fiatalok aránya az egyházban mérhetetlenül alacsony, mert az egyházi iskolarendszerünk nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A társadalmi hitelességünk sem szárnyal az egekben. Kikopott már az az utolsó generáció is, amelyik megszólítható volt ezzel az eszközzel. Attól tartok, olyan változásokat fog ez eredményezni az egyházunkban, amelyekre egyáltalán nem vagyunk fölkészülve.

Ami szomorú, hogy nem úgy gondolkozunk – márpedig azt hiszem, az egyház megújításának ez lenne az alapja –, hogy melyek azok az értékek, amelyeket ránk bízott az Isten, és milyen elvek mellett kell kiállnunk akkor is, ha ez hátratételt vagy konfliktust jelent. Ehelyett érdekek mentén hozunk döntéseket és indítunk folyamatokat. És ezek is legtöbbször pénzügyi érdekek. A legutóbbi eset: a kötelezően választható hit- és erkölcstan ügyével kapcsolatban sem azon folytak a viták, hogy ránk van-e ez az ügy bízva, nekünk kell-e ezt csinálni, és ha igen, akkor milyen keretek azok, ahol ez Istennek kedves. Ehelyett vitatkozunk társadalmi szerepvállalásról, normatíváról, pénzügyi szempontokról. Így az alapvető változásainkat, kezdeményezéseinket sem az egyház értékei fogják meghatározni, hanem a pénzügyi szorultság, ami előbb-utóbb belekényszerít bennünket abba, hogy változzunk. Valószínűleg amikor a pénzügyi helyzetünk lényegesen labilisabbá válik, akkor érezzük úgy, hogy rá vagyunk kényszerítve arra, hogy olyan formai elemeken is változtassunk, mint például a liturgia. Ez szerintem nagyon rossz. A liturgiánkat is, meg minden mást is elsősorban az értékeink mentén kellene megmérni.

 

Arról, hogy melyek Ferenczi Zoltán szerint azok az értékek, amelyekre a saját gyülekezeti szolgálatát alapozza, jövő havi riportunkban olvashat.

Hozzászólások

1. ferenczi zoltán - 2013-10-09 12:50:35

A Facebookon izgalmas vita kezdődött az interjúval kapcsolatban. Kaptam olyan visszajelzést, amely alapján azt hiszem, félreérthető volt a riport, ugyanis én nem tekintem kedvező folyamatnak a Talipontos történetet. Amiről én beszéltem, az nem értékelés volt, hanem inkább leírás. A Talipont szerintem izgalmas kezdeményezés, amely mögött komoly keresztyén elköteleződés áll, de azt hiszem, az eszköz, amit - szerintem nem túl körültekintően - megválasztottak, nem a legszerencsésebb. Megítélésem szerint az "emergent mozgalom balszárnya" kitűnően meg tudja szólítani az ezoterikus beállítódású serdülő koruk végén járó, nagyon kritikus fiatalokat, illetve azokat, akik továbbélik ezt a hangulatot. Ez komoly érték lehet. (Amúgy a jobb szárnyhoz tartozók is; pl. Tim Keller vagy John Piper stb.) Ám ha ezt a jelenséget nagyobb, nemzetközi összefüggéseiben tekintjük meg, az már sokkal árnyaltabb képet jelenít meg. Ugyanis ez a mozgalom alapvető bibliai, keresztyén értékeket kérdőjelez meg, egy ideje a radikális liberális teológia mozgatórugója lett, és a megkérdőjelezései (dekonstrukciója) nem valami érdekében, hanem valami ellen szól. Ebben sok korrekt és jogos kritika is van, de így az önmagáért valóvá is válik, és ezzel az építő jellege is megszűnik. Neves teológusok úgy nyilatkoznak az emergent bal szárnyának képviselőiről, hogy sokan közülük kiiratkoztak a keresztyénség soraiból is. Ez a folyamat Mo-on várhatóan még durvább lesz, mint abban az Amerikában, ahol virágzik a keresztyénség, és az emberek kritikus többsége keresztyén templomokba jár, ráadásul fel sem merül számos olyan az egyházakkal kapcsolatos alapkérdés, amivel itt minden nap meg kell küzdenünk. Ám nálunk, ahol az ateizmus és a marxizmus még minidig ilyen erős (olykor még az egyházban is...), a társadalom (és a gyülekezeteink többsége is) rendkívül kiszolgáltatott lesz egy ilyen folyamattal szemben. Ugyanis a mozgalom első fázisában nagyon elkötelezett, missziói lelkesedéssel átitatott keresztyén emberek fognak éles és nem megalapozatlan kritikákat fognak mondani az intézményes egyházról. Erre már nagyon nehéz lesz úgy reagálni, mint az ezoterikus hasonló kritikákkal kapcsolatban. Természetesen nem gondolom, hogy a mi kereteinket ne kellene erősen górcső alá venni! Azonosulok azzal, hogy sok mindent újra kell gondolni, meg kell vizsgálni. De ezt kontextusában, értékalapon, és nem az érdekek oltárán lenne jó végezni. (Ma inkább ilyen folyamatokat látunk.) Amire én szerettem volna felhívni a figyelmet, ez egy olyan folyamat, amelyben rendkívül sok értéket, pontos jelzést, korrekt kritikát is, ám ezentúl rengeteg kockázatot, sőt – bibliai alapon teljesen – elfogadhatatlan tanítást is találunk. Amire tanít bennünket ez a mozgalom, azt nagyon jó lenne megtanulnunk. De úgy tűnik, megint egy letűnt teológiai képződménytől várunk csodákat. Ugyanakkor eközben azt hiszem, mi sem csináljuk jobban… Én ezért is gondolom, hogy nem a Talipont konkrét kezdeményezésről lenne jó szólni. Ebben a kezdeményezésben a jó szándékot, és az Isten iránti elkötelezett szolgálatot érzem. Szerintem az eszköz nem jó, hiszen megint egy olyan eszközt választunk, amiből Amerika éppen megérkezett. De majd az idő megítéli. Amivel nekem problémám van, az a formáció mögötti szellemi folyamat, amely - némi módosulással - ugyanígy meg fog jelenni nálunk is. Ezekkel a hatásokkal szemben összességében meglehetősen kiszolgáltatottak vagyunk (leszünk), mert jelenleg nincs eszközünk arra, hogy jó válaszokat adjunk magunknak és/vagy a társadalomnak, amit a ránk bízott értékekkel, üzenettel kapcsolatban feltesznek nekünk. Ezt kellene elkezdeni végiggondolni, és megítélésem szerint okos, a református egyházba beemelhető, rendszerszintű és értékorientált folyamatot lenne szükséges elindítani, ami végre elébe megy ennek a begyűrűző történetnek, és majd 10-15 év múlva nem utólag nyilvánít véleményt.



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 23., kedd,
Béla napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szakács Gergely
„A jövőt nem sejthetem... Ahogy lesz, úgy lesz!”
Jövőfürkészés vagy belesimulás?

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
A kerítés másik oldalán
Utópia a két protestáns felekezet egyesülése?

Bolla Zsuzsa
Rajtunk nem múlik
Válasz Bölcsföldi András felvetésére

Tóth Sára
Létezhet-e tudományos bizonyíték a mennyországról?
A híres idegsebész túléli a „halált”

Felszín

B. Tóth Klára
Csikasz
Úrvacsora helyett vörös zászló

Magasság

Miklya Luzsányi Mónika
A másik kertje mindig zöldebb
Chagall kilátása

Mélység

Laurinyecz Péter Pál
Miért nem Istennek hiszünk?
A New Age-tanok becsapósak!

Teljesség

Horváth Zsuzsanna
Isteni utak, emberi kanyarok
Egy bibliadráma margójára

Horváth Dániel
Keresztény kilátások
Az „elvégeztetett” és az „újjáteremtek mindent” között élni

Szakács Gergely
Így látom az ökumenét
„Ti nem utáljátok egymást?”

Üzenet

Pete Violetta
Ima a jövőért
Nem számíthatom ki a napokat, hónapokat, éveket

Szoták Orsolya
Ünnepek újratöltve
Bekapcsolódni és gyökeret ereszteni

Áthallások

B. Tóth Klára
A reformáció hatása a művészetre
Érzékeny művészi reakciók egy felbolydult korban

Miklya Luzsányi Mónika
Eleget látni
Táncos a sötétben

Réz-Nagy Zoltán
Kilátás a falra
Elválaszt vagy összeköt?

Riport

Pete Violetta
Az istentisztelet jövője
Riport Ferenczi Zoltánnal a liturgia irányairól

Kitekintés

Gueth Péter
Különös királyság
Harangszó nélkül Indonéziában

Látogatóink száma a mai napon: 2878
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44192730

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat