belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Szakács Gergely

Így látom az ökumenét

„Ti nem utáljátok egymást?”

2000 nyarán néhány lelkes és agilis pap, lelkész összefogván az Ökumenikus Ifjúsági Iroda biztosította keretek közt maréknyi keresztyén fiatalt hívott össze, akikkel kimentek a Sziget Fesztiválra. Fogalmuk sem volt, mit fognak csinálni azon a fesztiválon,, amit az egyházban csak fertőnek, bűnös fesztiválnak, züllött fiatalok gyűjtőhelyének tartanak. Egyet tudtak, olyan helyen kell Jézusról beszélni, bizonyságot tenni, ahol a legkevesebbet hallottak róla. Azóta is meghatározó élmény számomra az első misszió a Szigeten. Ebből az első alkalomból nőtt ki a KözösPont Misszió, ami nemcsak a mai magyar fiataloknak akarja az evangéliumot elvinni, hanem az ökumené terén is úttörő munkát folytat.

Furcsa volt az első szigetes nyáron a valahonnan beszerzett katolikus jubileumi pólóban várni a betérőket, vállalva, hogy a mellkasomra fel van írva: Krisztus. Jött is egy „már nem szomjas” srác Che Guevarás pólóban, megállt előttem és mosolyogva csak ennyit mondott: „Helló, Jézus, Che Guevara vagyok.” Majd eltántorgott. Ezt a meghatározó élményemet egy katolikus rendezvényre készült pólónak köszönhetem. Itt kezdett kiformálódni bennem az a látásmód, hogy az ökumené sokkal több, mint néha-néha találkozni más felekezetűekkel, januáronként együtt fagyoskodni egymás templomaiban egy héten keresztül.

Az ökumené akkor tud igazán működni, ha a közös imádság mellett közös szolgálat is van. Ha együtt mutatjuk meg tettekben, cselekedetekben, életünkben Krisztust. Sőt, igazán csak közös szolgálatban tud működni. Ha megmarad a megszokott imaheti keretek közt, könnyen kiüresedhet, formálissá válhat.

A KözösPont Misszióban aktívan megéljük az együtt szolgálás minden örömét és áldását. Római és görög katolikus, evangélikus, református fiatalok együtt képviselik Krisztust olyan közegben, mely távol van az egyház sokszor zárt világától. Ez szoros együttműködést, egymás tolerálását, szeretetben elhordozását, a közös ügyért meghozott áldozatot követel meg minden önkéntestől. A felekezeti különbségek másodlagosak, sokkal fontosabb, mennyire vagy nyitott a másikra, tudsz-e jól működni közösségben, ahol különféle emberek vannak, van-e erőd fáradtan is meghallgatni egy fesztiválozó fiatalt vagy beszélni a hitedről. Nem az a lényeg, szoktál-e keresztet vetni vagy mennyire hangosan énekled a 90. zsoltárt, hanem meg tudod-e élni a hitedet őszintén és hitelesen.

A közös szolgálatban vannak súrlódások is. Éppen ezért fontos, hogy megismerjük, miért úgy fordul Istenhez a másik, miért úgy gyakorolja a vallását, ami nekem talán furcsa és idegen. A fesztivált megelőző képzéseken a „liturgiai kukucskáló” lehetőséget nyújt arra, hogy megismerjük egymás felekezeteinek vallásgyakorlatát, hagyományát, egyházfelépítését. Itt nagy „aha-élmények” szoktak lenni. Tényleg, a reformátusok szerint nem is annyira fatalista az eleve elrendelés? Nem minden katolikus imádkozik szentekhez? A görög katolikus papoknak lehet családja? Az evangélikusok ennyire közel állnak hozzánk? A megismerést segíti, hogy a fesztiválra felkészítő képzések vasárnapi napján misén, evangélikus és református istentiszteleten veszünk részt.

Egymás felekezetének megismerését elmélyítik a személyes beszélgetések. Érdekes volt néhány hónapja egy görög katolikus kispappal beszélgetni a Mária-kultuszról, mindezt úgy, hogy bírjuk egymást és tiszteletben tartjuk egymás véleményét. Nem dogmatikai csatározást folytattunk, hanem beszélgettünk. Nem győztük meg egymást, nem volt áttérítés, de azóta jobban értem Mária szerepét egy katolikus hitében. Ő pedig jobban érti, miért nem imádkozunk Máriához.

Az együtt szolgálásnak vannak liturgikus alkalmai is. Közös áhítatok a fesztiválra felkészítő képzéseken és a fesztivál ideje alatt. Ezt mindig katolikus pap vagy protestáns lelkész tartja. Maga az áhítat teljesen ökumenikus és teljesen szabad. Mindegyik felekezetű fiatal megtalálhatja benne a saját ifjúsági énekeit, a maga liturgikus szövegeit, szófordulatait. A liturgikus közösség csúcsa a Sziget fesztiválon van, ahol a vasárnapi napon istentiszteletet és misét is tartunk. Emlékezetes élmény volt számomra, mikor a liturgikus alkalmak után a jelen lévő katolikus pap felvette a Luther-kabátot, az evangélikus lelkésznő a palástot, a református lelkész pedig az albát és a stólát.  Poén volt, ami mégis tovább fokozta ökumenikus szemléletünket.

Minden évadot közös istentisztelettel kezdünk, amely az ökumenikus imahéthez kapcsolódik. Ezen az alkalmon a misszió vezetőségéhez tartozó római katolikus pap, evangélikus és református lelkész szolgál. Mivel az eucharisztia és az úrvacsorai közösség (még) nem lehet egy, valami más után kellett néznünk, ami kifejezi Krisztusba vetett hitünk egységét. Keresztségünk egyetemes, így ez a szimbólum jelenik meg az évadkezdő alkalmunkon. Mind a római katolikus, mind a német evangélikus liturgia ismeri a keresztségi emlékáldást, és nekünk, reformátusoknak sincs fenntartásunk ezzel szemben. Lehetőség van egyenként részesedni az áldásban, amelyet egyszerre mond mindhárom lelkész. Aki szeretné, annak a homlokára vízzel keresztet rajzol az evangélikus lelkész, de erre nemet is lehet mondani. Közös tapasztalatunk, hogy ez a liturgikus mozzanat megerősíti a fiatalok elköteleződését Krisztushoz és a közösséghez.

Nagy hangsúlyt fektetünk a papok, lelkészek spirituális jelenlétére. A lelki hátteret ők adják mind a képzésekhez, mind a fesztiválon való szolgálathoz. Mindhárom felekezet lelki embereinek jelenléte segít a saját felekezeti identitás megőrzésében, megerősítésében, hiszen a cél az együtt szolgálás és nem az egybeolvadás. Emellett segít abban, hogy egy protestáns fiatal lelki vezetőre találhasson egy katolikus papban és egy katolikus fiatal ugyanezt élhesse meg egy protestáns lelkésszel kapcsolatban. A spirituális feladatokat ellátónál a hitelesség és a szolgáló fiatalra való nyitottság, érzékenység az elsődleges, a felekezeti hovatartozás itt is másodlagos.

Ez a fajta ökumenikus szemlélet sokban hozzájárul az önkéntes fiatalok ökumenikus látásmódjának formálásához. Mondhatni, egy „KP-s” fiatal elfogadó és nyitott más felekezetek irányában, saját élménye az együtt imádkozás, közös szolgálat, egymás terhének hordozása.

A KözösPont Misszióban megélt, befelé ható ökumené kifelé, a fesztiválozó fiatalok felé is erős üzenettel bír. Többször döbbenten tették fel a kérdést: „Ti nem utáljátok egymást?!” Az is előfordult, hogy én magyaráztam el egy médiából informálódó fiatalnak, nem minden katolikus pap pedofil és homoszexuális, sőt, a többség komolyan veszi hivatását. És római katolikus fiatal is kiállt a reformátusok mellett egy-egy beszélgetésben. Így mutatkozik meg igazán a közösen végzett szolgálat hatása. Számunkra valóság mindaz, amiről Jézus beszél: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szakács Gergely
„A jövőt nem sejthetem... Ahogy lesz, úgy lesz!”
Jövőfürkészés vagy belesimulás?

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
A kerítés másik oldalán
Utópia a két protestáns felekezet egyesülése?

Bolla Zsuzsa
Rajtunk nem múlik
Válasz Bölcsföldi András felvetésére

Tóth Sára
Létezhet-e tudományos bizonyíték a mennyországról?
A híres idegsebész túléli a „halált”

Felszín

B. Tóth Klára
Csikasz
Úrvacsora helyett vörös zászló

Magasság

Miklya Luzsányi Mónika
A másik kertje mindig zöldebb
Chagall kilátása

Mélység

Laurinyecz Péter Pál
Miért nem Istennek hiszünk?
A New Age-tanok becsapósak!

Teljesség

Horváth Zsuzsanna
Isteni utak, emberi kanyarok
Egy bibliadráma margójára

Horváth Dániel
Keresztény kilátások
Az „elvégeztetett” és az „újjáteremtek mindent” között élni

Szakács Gergely
Így látom az ökumenét
„Ti nem utáljátok egymást?”

Üzenet

Pete Violetta
Ima a jövőért
Nem számíthatom ki a napokat, hónapokat, éveket

Szoták Orsolya
Ünnepek újratöltve
Bekapcsolódni és gyökeret ereszteni

Áthallások

B. Tóth Klára
A reformáció hatása a művészetre
Érzékeny művészi reakciók egy felbolydult korban

Miklya Luzsányi Mónika
Eleget látni
Táncos a sötétben

Réz-Nagy Zoltán
Kilátás a falra
Elválaszt vagy összeköt?

Riport

Pete Violetta
Az istentisztelet jövője
Riport Ferenczi Zoltánnal a liturgia irányairól

Kitekintés

Gueth Péter
Különös királyság
Harangszó nélkül Indonéziában

Látogatóink száma a mai napon: 2158
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57374372

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat