belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Kovách János

Az elveszett gyermekkor

Anya helyett pszichoanalitikus viszi a bölcsibe a minifelnőttet.

Sokszor sok helyről halljuk, hogy átmeneti, bizonytalan korszakban élünk, szinte mindannyiunknak ez az általános életérzése. Természetesen ez érinti a gyermekkorra, gyermeknevelésre ható tényezőket is.

A korábbi értelemben vett gyermekkor fogalma átalakult valami teljesen új jelenséggé, ami sokban hasonlít a felnőttkorhoz, de mégsem ugyanaz. Sokszor egymástól függetlennek tűnő, mégis összekapcsolódó jelenségek alakítják a törvényeket, a közgondolkodást, a nevelés iskolai, óvodai színtereit, a családi életet. Ezek a jelenségek közül járok körbe néhányat, bízva abban, hogy segít ennek a folyamatnak megértésében.

A gyermekek szocializációjával foglalkozó szakirodalmak általában megegyeznek abban, hogy a kisgyermekek fejlődéséhez fontos a biztonságos környezet és az érzelmi kötődés az édesanyához, vagy egy személyhez, aki állandóan a gyermekkel van.

Ezzel szemben egyre inkább elterjedt annak a korábbi gyermeknevelési formának az átalakulása, amely ezt biztosította  (az anyuka az óvodáskor kezdetéig, 2-3 évig otthon volt a gyermekével), ehelyett  a gyermekek egyre korábban kezdenek bölcsődébe járni, vagy babysitter vigyáz rájuk, esetleg más alternatív formában van megoldva a felügyeletük. Ennek oka elsősorban anyagi jellegű, hiszen egyre nehezebb hosszabb kihagyás után munkát találni, ugyanakkor a legtöbb család fenntartásához szükséges két kereset egy hónapban.  Talán ennek a feszültségnek (a gyereknek szüksége lenne a szülőre, de a szülő nincs vele) a megoldása miatt is egyre népszerűbbek azok a gyermeklélektani elméletek, amelyek megnyugtathatják a szülők lelkiismeretét. Ezek az elméletek arról szólnak, hogy a kisgyermek nevelését bizonyos életkor után már nem is nagyon lehet befolyásolni, illetve akár azt is állítják, hogy a csecsemők és a néhány éves gyermekek is tudják, mire van szükségük, és a szülőnek csupán engedni kell, hogy kövessék a gyermekek ezt a „tudást".  Ezen elméletek népszerűsége akár a szülők önnyugtatásának is betudhatóak, hiszen ha ezek igazak, akkor a gyermekek fejlődése, nevelése egy idő után egyáltalán nem, vagy jóval kevésbé befolyásolható a szülő által. Vagyis nyugodtan lehet másra bízni a gyermeket, nincs a szülőnek felelőssége.

Ez a feszültség (a szülő(k)  hiánya a gyermekek mindennapjaiban) tovább erősödik abban az esetben,  amikor az az egyre általánosabb dolog történik, hogy a  szülők elválnak,  vagy  változó személyekkel élnek élettársi kapcsolatban.

Bár ezek a történések egyre inkább a mindennapi élet részei, továbbra is traumatikusak a gyermekek számára. Az egyedül maradó szülővel sokszor felcserélődnek a szerepek: a szülők gyermekszerepbe, a gyermekek szülőszerepbe kerülhetnek, amivel hatalmas teher és felelősség kerül rájuk. Mindegy, hogy kiderül-e a teljes igazság, vagy éppen elhallgatják az okokat, a gyermeknek nagyon könnyen összeomolhat a bizalma a szüleiben.

Mindezek következménye, hogy a gyermekkor mint a biztonságos tanulás, gondtalan játék időszaka elkezdett a múlttá válni, illetve egyre inkább csak a szerencsés kisebbségnek adatik meg.

Általánosságban megállapítható, hogy egyre inkább a kölcsönös viszony kialakulása a jellemző a szülők és a gyermekek között. A szülők gondolkodása teljesen átalakult az elmúlt évtizedekben, köszönhetően az erkölcsi normák átalakulásának és a pszichológiai elméletek hatásának. A szülő egyre kevésbé nevelője gyermekének, hanem inkább pszichológusa, analitkusa, aki megpróbálja megérteni a viselkedését, problémáit. A 8-9 év körüli gyermekek a sajtóból, a filmekből és a szüleiktől, rosszabb esetben saját tapasztalataikból szinte már mindent tudnak a felnőttkor nehézségeiről.

Egyre nő a verbális agresszió és az erőszakos magatartás a gyermekek között, illetve a gyermekek és a felnőttek viszonyában is. Ez a jelenség bőségesen dokumentálva is van a tömegkommunikációban.    Ennek következtében a gyermekek szerencsétlen áldozatként, vagy félelmetes, kezelhetetlen kis gonosztevőként jelennek meg, mindkét esetben erősítve azt a képet, hogy ezekkel a jelenségekkel szemben tehetetlen a társadalom, az iskola, vagyis a felnőttek világa.  Ezt a tehetetlenséget  kompenzálja túl a gyermekek jogainak túlhangsúlyozása. Ennek negatív következménye az, hogy a nevelés mint eszköz kezd kiszorulni az oktatásból. Ennek következtében a tanárok szinte a gyerekek kiszolgáló személyzetévé válnak.

Ebben a helyzetben tálcán kínálja a segítséget a szülők számára a kereskedelem és a szórakoztató- ipar. A legkülönbözőbb termékeket kínálják a szülőknek és a gyermekeknek, a könnyebb gyermekneveléshez, a boldog gyermekkorhoz, az egyszerűbb hétköznapokhoz. A reklámok révén ugyanakkor a gyermekeken keresztül próbálják rávenni őket a vásárlásra, amivel szemben a szülők sokszor rossz lelkiismeretük miatt tehetetlenek. A gyermekek tehát már gyakorlatilag megszületésük óta profitot hozó eszközök, akik révén bevételt lehet szerezni.

Tehát egyre inkább a félelemérzet, bizonytalanság és agresszió a jellemző a felnőttek és ennek következtében a gyermekek részéről is. Ezeknek a folyamatoknak az eredménye az, hogy bár mindenki hangsúlyozza és fontosnak tartja a gyermekek szeretetét, a gyermekkor szerepét, a gyakorlatban mégis más szempontok fontosabbak, mint a gyermekek érdeke, vagyis az, amiről beszélünk és az, amit teszünk nincs összhangban egymással.

Végül hadd osszam meg személyes véleményemet is. Mindezeket a folyamatokat érzékelve úgy látom,  hogy újra fel kell ismernünk  a nevelés, a nyugodt, békés családi háttér, az érzelmi biztonság fontosságát és erre kell törekednünk a családi életünkben, mert ezzel tehetünk legtöbbet gyermekünk egészséges és boldog  felnövekedése érdekében.  Ehhez azonban szembe kell menni a divatos trendekkel, sokszor megkerülhetetlennek tűnő anyagi kényszerekkel, vagyis elképzelhető, hogy teljesen át kell alakítani eddigi életmódunkat, gondolkodásunkat.

 

A cikk megírásához felhasználtam Marie Winn: Gyerekek gyermekkor nélkül (Gondolat Kiadó Budapest, 1990) című könyvét

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Gondolkorzó

Pete Violetta
Különcök a lelkészgyerekek?
Lelkészszülők áldott jó, vagy átkozottul konok gyermekei

Hegedűs Dorottya
Muszáj tökéletesnek lennem!
Egy lelkészgyerek felismerései

Katona Viktor
Szakma ez is
Lelkészgyermek vagyok, de még nem nősülök

Ráczné Édes Jolán
Bonyolultabb a kép, mint hinnénk
Rászedtél Uram, s én hagytam, hogy rászedj.

Katona Viktor
Utánlövés: Keresni a jézusit
Meddig szabad elmennünk a kritikával?

Ágostonné Szőcs Anna
Nem azért mert lelkészcsalád vagyunk, hanem azért, mert hívő család vagyunk!
Ha a többi gyerek felé is nagyok volnának az elvárások, talán kevésbé lennének különcök

Felszín

Rusznák Emese
Bábu vagy, vagy játékos...?
Most kimaradsz egy körből, hogy megismerd a játékszabályokat.

Nagy László
Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket
Talán be kellene iratkozni egy olyan iskolába, ahol a kisgyermekek a tanárok, ami az ő szellemiségük szerint a játszótársat jelenti.

Szűcs Balázs
Hagyd meglepni magad!
„Az édesanyámtól kaptam az első gitáromat. Biciklit szerettem volna, de arra nem futotta." (Elvis Presley)

Magasság

Turcsik Ferenc
Tabula rasa, avagy a semmi is valami
A tiszta lap nem érdem, hanem ajándék.

Gueth Péter
Beavatás
Egyes helyeken a gyermekekből felnőttek lesznek

Mélység

Kovách János
Az elveszett gyermekkor
Anya helyett pszichoanalitikus viszi a bölcsibe a minifelnőttet.

Tóth Sára
Gyermetegség és gyermekség
A kereszténység infantilis változatban otthonos, komfortos, de igen szűkös világot kreál a híveknek

Teljesség

Szabó István
Ami lényeges
Fontos dolgok köré szervezed az életed?

Jeney Edit
„Ha olyanok nem lesztek…”
Mint aki bátran az óvó kezek közé ugrik.

Pete Violetta
Családi fotó
Kinek a hithőse lehetsz?

Üzenet

Nagy László
Elhagyva és befogadva
Hogyan vezessem vissza a „felnőttet" a befogadott, elfogadott gyermekség élményéhez?

Dobóczky László
Gyermekorom elvárásai
Úgy éreztem magam, mint egy plüssmaci, akit csak akkor tesznek odébb, ha le akarják alatta takarítani a polcot.

Turcsik Ferenc
Rosszcsont kölök
Hogyan is lehetne bűnös ez az ártatlan gyermek?

Áthallások

Szerkesztő
„Visszaöregedett a saját gyermekkorába"
A király, akit csecsemőként nem fogadott be senki, s akit gyermeki szent öregként sem fogadnak be sem a jobb, sem a bal oldalon állók.

Hegedűs Márk
Hetedik Mennyország
Egy sorozat arról, hogy a legaktuálisabb problémákra is léteznek keresztyén válaszok.

Szerkesztő
„Felnőtlen gyermekkor”
Kicsiből naggyá, nagyból kicsinnyé

Riport

Szerkesztő
Fiam, ez itt a Parókia, nem a Sziget!
Akiknek a gyülekezeti terem a gyerekszobájuk

Hegedűs Márk
Gyermekkor a parókián
Előnyök és hátrányok, melyek a lelkész-gyerek-szobából jönnek

Miklya Luzsányi Mónika
Gyermekmentés a földi pokolból
Vannak, akik az általunk elképzelhető világon túlról jöttek

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Iskola és tehetség
Önálló gondolkodásra a közoktatásban nincs módja, és az évek elteltével lassan igénye sem lesz.

Bölcsföldi András
Tiszta hangok
A gyermek, akinek még nincs semmije, nem tud mást adni, csak magát.

Látogatóink száma a mai napon: 1362
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57373577

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat