belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Dobóczky László

Gyermekorom elvárásai

Úgy éreztem magam, mint egy plüssmaci, akit csak akkor tesznek odébb, ha le akarják alatta takarítani a polcot.

1978 januárjában születtem. Zord tél volt. Akkoriban Érden laktunk egy kis házban, ami akkor szüleimnek palotának tűnt. Óvtak, szerettek, védtek. Hárman éldegéltünk ott: édesanyám, édesapám és én. Apukám tűzoltó készülék ellenőr volt, így nem sokat volt otthon; anyum nevelt. A feszített munkatempó, a növekvő kiadások felőrölték édesapámat. Először csak a cigarettát hívta segítségül, majd az alkohol lett a legjobb barátja. Három évig bírta ezt a tempót, azután magához szólította az Úr. Nem tudtam, mi történik, nem volt beleszólásom semmibe, hisz még csak három éves voltam.

Felköltöztünk Pestre a nagyapámékhoz. A nejével mindketten tanár végzettségűek. Abba a suliba kerültem, amelyben nagymamám tanított, így a tanár néni unokája címet kaptam mind a tanároktól, mind a tanulóktól. Nekem jobban kellett olvasnom, írnom, számolnom, mint a többi kisdiáknak. Persze ez nem sikerült. Hiába tanultam órákat délután, hiába áldoztam fel a játszótéren való rohangálást. Hatalmasak voltak az elvárások, de én nem tudtam eleget tenni nekik. Akkor még nem tudtam pontosan, mi is történik velem, csak annyit tudtam, hogy magányos és feszengő vagyok. S ez így ment éveken keresztül. Úgy éreztem magam, mint egy plüssmaci, akit csak akkor tesznek odébb, ha le akarják alatta takarítani a polcot.


Általános iskola végén kezdtem el sportolni. Akkor sláger volt, hogy kajakozni jártak az osztálytársaim, így én is lementem. Jellemzi a gyerekkorom mivoltát, hogy véletlenül a kenu-edzőhöz mentem oda s ott is ragadtam. Nem tudtam érvényesíteni az akaratomat, pedig így utólag visszagondolva nem lett volna nehéz kiállnom a véleményem mellett, valamiért azonban mégsem tettem. Vállat vontam: jó lesz az is - s még mosolyogtam is hozzá. Több évig űztem ezt a sportot. Mivel a sportszakosztályok akkoriban válságukat élték, az ifi rész pár év után megszűnt, de a felnőttek edzője kiválogatott másodmagammal egy edzésen, aminek akkor nagyon örültem. Végre sikerül valami, jó úton vagyok, büszkék voltak rám az ismerőseim. Lassan az eredmények is jöttek, bár zömével második-harmadik hely, ami semmire sem volt elég. Folyamatosan azt hallottam, hogy nekem kell a leggyorsabbnak, a legjobbnak, a legerősebbnek lennem. Persze ez sem sikerült. Hiába jártam minden nap délután edzésre, hiába töltöttem a nyaramból 2 hónapot délelőtt-délután a vízen, mégsem értem el a kellő eredményeket. Még nagyobb teljesíthetetlen elvárásokat gördített elém az élet.

Végül a heroinhoz menekültem.

Én gördítettem magam elé ezeket a leküzdhetetlen akadályokat? Miért nem tudtam felismerni gyerekként ezeket a hatásokat? Teszem fel mostanában magamnak ezeket a kérdéseket. Mennyire az én felelősségem és mennyire a szüleimé?

Amire rájöttem, hogy nincsenek hibások. Hibák vannak, de hibások nincsenek. Így, ezzel a gondolatmenettel tudom elfogadni a történteket s élni tovább az életem, nem keseregve a múlton. Ami miatt meg tudom ezt tenni, az az Istenbe vetett hitem. Tudom, hogy semmi sem véletlen, hogy terve van velem, s hiszem, hogy terelgeti az életem. Pont ezért minden reggel elmondok egy békesség-imát: "Istenem, adj lelki békét annak elviselésére, amin változtatni nem tudok, bátorságot hogy változtassak, amin tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a kettő közti különbséget."

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Gondolkorzó

Pete Violetta
Különcök a lelkészgyerekek?
Lelkészszülők áldott jó, vagy átkozottul konok gyermekei

Hegedűs Dorottya
Muszáj tökéletesnek lennem!
Egy lelkészgyerek felismerései

Katona Viktor
Szakma ez is
Lelkészgyermek vagyok, de még nem nősülök

Ráczné Édes Jolán
Bonyolultabb a kép, mint hinnénk
Rászedtél Uram, s én hagytam, hogy rászedj.

Katona Viktor
Utánlövés: Keresni a jézusit
Meddig szabad elmennünk a kritikával?

Ágostonné Szőcs Anna
Nem azért mert lelkészcsalád vagyunk, hanem azért, mert hívő család vagyunk!
Ha a többi gyerek felé is nagyok volnának az elvárások, talán kevésbé lennének különcök

Felszín

Rusznák Emese
Bábu vagy, vagy játékos...?
Most kimaradsz egy körből, hogy megismerd a játékszabályokat.

Nagy László
Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket
Talán be kellene iratkozni egy olyan iskolába, ahol a kisgyermekek a tanárok, ami az ő szellemiségük szerint a játszótársat jelenti.

Szűcs Balázs
Hagyd meglepni magad!
„Az édesanyámtól kaptam az első gitáromat. Biciklit szerettem volna, de arra nem futotta." (Elvis Presley)

Magasság

Turcsik Ferenc
Tabula rasa, avagy a semmi is valami
A tiszta lap nem érdem, hanem ajándék.

Gueth Péter
Beavatás
Egyes helyeken a gyermekekből felnőttek lesznek

Mélység

Kovách János
Az elveszett gyermekkor
Anya helyett pszichoanalitikus viszi a bölcsibe a minifelnőttet.

Tóth Sára
Gyermetegség és gyermekség
A kereszténység infantilis változatban otthonos, komfortos, de igen szűkös világot kreál a híveknek

Teljesség

Szabó István
Ami lényeges
Fontos dolgok köré szervezed az életed?

Jeney Edit
„Ha olyanok nem lesztek…”
Mint aki bátran az óvó kezek közé ugrik.

Pete Violetta
Családi fotó
Kinek a hithőse lehetsz?

Üzenet

Nagy László
Elhagyva és befogadva
Hogyan vezessem vissza a „felnőttet" a befogadott, elfogadott gyermekség élményéhez?

Dobóczky László
Gyermekorom elvárásai
Úgy éreztem magam, mint egy plüssmaci, akit csak akkor tesznek odébb, ha le akarják alatta takarítani a polcot.

Turcsik Ferenc
Rosszcsont kölök
Hogyan is lehetne bűnös ez az ártatlan gyermek?

Áthallások

Szerkesztő
„Visszaöregedett a saját gyermekkorába"
A király, akit csecsemőként nem fogadott be senki, s akit gyermeki szent öregként sem fogadnak be sem a jobb, sem a bal oldalon állók.

Hegedűs Márk
Hetedik Mennyország
Egy sorozat arról, hogy a legaktuálisabb problémákra is léteznek keresztyén válaszok.

Szerkesztő
„Felnőtlen gyermekkor”
Kicsiből naggyá, nagyból kicsinnyé

Riport

Szerkesztő
Fiam, ez itt a Parókia, nem a Sziget!
Akiknek a gyülekezeti terem a gyerekszobájuk

Hegedűs Márk
Gyermekkor a parókián
Előnyök és hátrányok, melyek a lelkész-gyerek-szobából jönnek

Miklya Luzsányi Mónika
Gyermekmentés a földi pokolból
Vannak, akik az általunk elképzelhető világon túlról jöttek

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Iskola és tehetség
Önálló gondolkodásra a közoktatásban nincs módja, és az évek elteltével lassan igénye sem lesz.

Bölcsföldi András
Tiszta hangok
A gyermek, akinek még nincs semmije, nem tud mást adni, csak magát.

Látogatóink száma a mai napon: 7201
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57379411

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat