2011. december
42. szám
Izzó szeretet
„Itt kell ennek lennie” – nyúltam olyan biztonsággal a kamrapolc egyik zugába, mint aki tudja: tavaly télen pontosan hova is tettem el a karácsonyi égősort.
Nem volt ott, helyesebben a doboz megtaláltam, de az égősor hiányzott belőle. Megállított ez a magabiztos rutin, kis keresés után aztán mégis megadta magát a díszsor, és szinte simogató mozdulattal húztam elő az ismert égőket.
Húsz apró fényforrás, húsz kis mécses, mintha az Advent a Hargitán egymás után kigyúló lámpásai elevenednének meg. Minden adventben feldíszítjük az ablakunkat (a teológiára nézőt), amelynek fő ékessége a zsidócseresznye nevű növény (lampion-virág), melynek narancs-piros virágkelyheit húzzuk rá egyenként a fehér égősorra, fantasztikus fényeket varázsolva otthonunkba, sőt a külvilág számára is. 20 piros lampion.
Egy lámpácska anyukámé, aki az idén nyáron halt meg. Éppen advent küszöbén kérdezett rá valaki: hogy van? Jól, ő már jó helyen van.
Egy apukámé, mert ő most egyedül van, milyen nehéz lehet neki az advent, mivel tudom könnyíteni?
Egy a feleségemé, hiszen mindig neki fonom meglepetésnek e fény-koszorút.
Egy a barátaimé, mert rájuk mindig számíthatok. (Kivéve Gyimest)
Egy a vendégeinké, akik mindig meggazdagítják otthonunkat.
Egy a munkatársaimé, akik többnyire segítik és nem hátráltatják a munkámat.
Egy a lelkészeké, akiknek jellegzetes társadalmába tartozom.
Egy a tanároké, mert az is vagyok, hiszek e szép hivatás értelmében.
Egy a teológusoké, mert őket nagyon szeretem.
Egy a lelkészfeleségeké, mert igen fontos poszton állnak helyt.
Egy a távolabbi rokonoké, akikre mindig kevés idő jut; de majd most, adventben!
Egy a magyarságé, mert amíg írok „ők fogják ceruzámat”.
Egy a határon túliaké, mert úgy érzem, nekik mindig tartozom.
Egy a régi elfeledett barátoké, mert figyelmeztetnek fogyatékosságaimra.
Egy azoké, akik nem jutnak eszembe, pedig fontosak!
Egy a szegényeké, akik miatt sokszor szégyellem gazdagságom.
Egy azoké, kikre figyelnem kellene, de csak elrohanok mellettük.
Egy azoké, akik szomjazzák a szeretetemet, de magamtól nem vagyok képes megelégíteni őket.
Egy az egyházé, mert „hiszem, hogy annak élő tagja vagyok, és örökké az is maradok”.
Egy Istené, de hisz mit beszélek, minden és mindenki az övé! E nélkül mégis mire mennénk?
Úgy imádkozzunk mi is az adventi időben, hogy minden fellobbanó kis fényforrás jelzés legyen számunkra, és szabadítson fel bennünket a másokért való imádságra. Saját fény-füzéreink, fellobbanó mécseseink, meggyújtott gyertyáink segítsenek minket az adventben. Várjuk valóban Jézust, a világ világosságát.
Jakus Ágnes
A karácsony közepe
A legjobban azt szerettem...
Géczy Katalin
Adventi hangoló
Felcsendül, árad és átjár
Bagdán Zsuzsanna
A Prédikátor és a kabát
Igemeditáció gyertyákkal
Bölcsföldi András
Adventi fényfüzér
Izzó szeretet
Pete Violetta
Koszorú-meditáció
Kifelé a körből
Szakács Gergely
Ami látszik és ami nem...
A sajtóhatalom diktál, vagy egyes kezdeményezések jobbak, mint mások?
Pete Violetta
A tökéletes nő egy férfi?!
Minden határon túlmennek a divatcégek
Erbach Viola
Külső és ami mögötte van
Mi van, ha a belsőből fakad a máz?
Hajduk Zsófia
What Would Jesus Wear
Amit a pólód mond rólad…
Juhász Ábel
Az egyházi „dísztárcsa”
Megújulás vagy cicomázás?
Tóth Sára
Szerepeink, és ami mögötte van
Mitől is vagyok keresztény?
Miklya Zsolt
Te ki vagy?
Csak a gyerek, a bolond és a költő privilégiuma a szerep?
Miklya Luzsányi Mónika
Békából királyfi
Egyszer volt, hol nem volt a felnőtté válás és a párkeresés
Miklya Luzsányi Mónika
On-line személyiség – ki vagy te?
kishercegnő86 hozzászólt a tevékenységedhez…
B. Tóth Klára
Sült krumpli gyertyafényben
Ünnep még a fogyasztói idők előtt…
Szűgyi Zoltán
A gondnok karácsonyáról
Áthatol a fenyő illata
Péter-Szarka Katalin
A mi márkánk
Miről árulkodik a címkéd?
Pete Violetta
Egy szép ünnepi napon Pilátus udvarában…
A felszínen túl
Bella Péter
Hogyan rontsuk el az ünnepeinket?
a visszájáról
Bagdán Zsuzsanna
Megorrolva a karácsonyillatra
Kiszagolható-e, hol van az igazi karácsony?
Koczor Tamás
Ruha teszi az embert
Fügefaleveleink
Dull Krisztina
János szomorú
Egy festmény üzenete a ma karácsonyának
Hancsók Barnabás
Tükör által homályosan?
Mit nem veszünk észre…
Szoták Orsolya
„Azt szeretem, ha jönnek!”
Különleges pillanatok egy lelkésznő életéből
Hajdú Éva
Október 31. Wittenbergben
Búcsúcédula, reformáció emlékfesztivál, kolostor, Halloween.
Látogatóink száma a mai napon: 2741
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 59763974
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.