belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

B. Tóth Klára

Sült krumpli gyertyafényben

Ünnep még a fogyasztói idők előtt…

A hajdani karácsonyok emléke úgy lengi be az eltelt időt, hogy szinte tapintható közelségben érzem a hatalmas karácsonyfát, hallom a csillagszórók sercegését, érzem a bejgli illatát, mindazt a varázslatot, titkot, amit a karácsonyvárás jelentett.

Szüleink az ötvenes évek legnagyobb nélkülözései ellenére is vigyáztak arra, hogy ne veszítsék el a humorukat, a játékos kedvüket. Hatgyermekes lelkészcsalád lévén jóformán nem is pénzből éltünk, hanem az Isten kegyelméből.
Mikor nem sikerült húst szerezni az ünnepekre (sem…), apukám készített egy helyes kismalacot krumpliból, hogy mégis legyen malac az ünnepi asztalon… Hurkapálcikából volt a négy lába, szalonnabőrből a fülei, kunkori farka kócból, és derűsen szemlélt minket az asztal körül. Míg jóllaktunk sült krumplival, remekül eljátszottunk a kismalaccal is.

Azok voltak a legizgalmasabb vacsorák, amikor már tényleg semmi nem volt a háznál, csak krumpli, mert azt megtermeltük a kertben. Amikor már olcsó Liga margarin sem volt, amit rákenjünk a krumplira, akkor találta ki a papánk:
- Ma különleges vacsora lesz: sült krumpli mesével!

Mindig új mesét talált ki, sosem untuk meg. A legizgalmasabb résznél váratlanul rámutatott valakire: folytasd!  Így alakult ki a körmese. Megtanultunk türelmesen figyelni egymásra, továbbfűzni mások gondolatait, és amíg kimentettük a törpelánykát a gonosz manók fogságából, vagy más, megoldhatatlannak tűnő helyzetből, észre sem vettük, hogy közben az önálló, felnőtt életre készülünk…

1957 karácsonyán a kis faluban nem lehetett fenyőfát kapni. Apukám nem esett kétségbe, vett egy seprűnyelet, fenyőágakat szerzett a szomszéd faluból, és szabályos lukakat fúrt a seprűnyélbe. Sosem volt olyan szabályos karácsonyfánk, mint akkor! Csodájára jártak a szomszédok.

Az ajándékkészítés volt mindig a legizgalmasabb. Kitalálni, hogy kinek mit készítsünk, amivel valóban örömöt tudunk szerezni. Megérezni, kipuhatolni, mire vágynak a testvéreink, szüleink, barátaink. Hetekkel, hónapokkal előbb elkezdtünk puhatolózni, mert idő, míg beérik az ötlet és tetté nemesül. Így a karácsonyvárás időszaka aktív sürgés-forgásban telt. Ilyenkor a titkolózás bocsánatos bűn volt, persze azért voltak szövetségesek, beavatottak a testvérek között, hiszen csak az előtt kellett titkolózni, akinek az ajándék készült.

Amikor szüleink nem tudtak nekünk mesekönyvet venni, hiszen egyrészt nem telt rá, másrészt olyan volt a színvonala, hogy nem kértünk belőle, titokban, éjszakánként elkészítették a saját mesekönyvüket. Együtt találták ki a történetet, anyu versbe szedte, apu megfestette a képeket.

A Fényesszemű manó története végigkísérte a gyermekkorunkat. Copfocskát, a kis törpelányt elrabolják a gonosz manók, és egy faodú-börtön mélyére vetik, ahol Fényesszemű manó vigyáz rá, aki beleszeret, és megszökteti. Változatos kalandok között jutnak el Törpeországba, ahol Fényesszemű őszinte szívvel törpévé akar változni, de ennek is megvannak a feltételei. Többször volt szó a kiadásáról, de a kiadónak az aktuális politikai elvárások szerint feltételei voltak: a jóságos törpekirály  legyen inkább párttitkár, az öreg törpe pap – aki összeadja Copfocskát és Fényesszemű manót – legyen anyakönyvvezető, a törpék legyenek sztahanovista gyári munkások… Így aztán szüleink letettek a kiadásról.

 A sors úgy hozta, hogy ötven év telt el, mire mégis kiadták a mesekönyvet.

Amikor végre eljött a várva várt karácsony estéje, átmentünk a templomba az ünnepi  istentiszteletre, ahol a lelki felkészítés megtörtént. Otthon amikor meghallottuk az első csengőt, átöltöztünk ünneplőbe, hiszen kívül-belül méltó módon akartunk ünnepelni. A második csengetésnél sorban álltunk a titkot rejtő ajtó előtt, mind a hatan, mint az orgonasípok, és elkezdtünk énekelni. A hosszú évek alatt kialakult a repertoár. Ez a várakozás, az összemosolygás volt a legnagyszerűbb. Hiszen tudtuk, hogy ki mit készített a másiknak, vártuk: fog-e örülni az ajándéknak?

Ilyen boldog együtt-várakozással telt az idő a harmadik csengetésig. Akkor aztán feltárult az ajtó, ott állt a karácsonyfa teljes pompájában, mint maga a Rejtély, a titokzatos égi lény, aki hosszú készülődés után végre kitárulkozik az ámuló világnak.

A gyertyák imbolygó fényében alig kivehetően csillogtak az ajándékok, a szikrázva égő  csillagszórók  a Tejutat  hozták le közénk, mint egy mennyei ösvényt,  amin járnunk kell, hisz megnyílt az ég, az Ige testet öltött, lejött a földre, beáramlott a szobába, fénykoszorút vonva apám homlokára, ahogy kezében a Bibliával ott állt teljes papi méltóságában, mégis gyermekien tiszta lélekkel, mintha egy picit elemelkedett volna a földtől, szemében tükröződött a mennybolt, és én azt akartam, hogy ne múljon el a pillanat…

Azóta minden karácsony estén, mikor én olvasom fel Lukács evangéliumát, és körbeáll a család, ott látom őt fényglóriával a homlokán, ahogy kissé felemelkedik a földről, áldásra emeli a kezét, palástja, mint sötét angyalszárny lebben utána, égszínkék szemében felfénylik az örökkévalóság.

 

 

 

 

 

Hozzászólások

1. Nagy István - 2011-12-17 13:08:33

Valljuk be azért akármilyen kommunizmus is volt, akkor még meghittebbek voltak a kraácsonyok. Az emberek figyeltek egymásra. Törödtek egymással...

40 év kommunizmus nem tett annyi kárt mint 20 év liberalizmusa...

A fent leírt történet valóban karácsony volt. Mert volt misztikuma az ünnepnek. volt leleményessége... Találékonyabbak voltak az emberek még a nehéz helyzetben is....

Ma pedig. Inkább nem folytatom...


2. B.Tóth Klári - 2011-12-18 14:09:09

Mi ma is igyekszünk találékonyan megoldani. Míg más a plázákban tülekedik, és szídja azt a tömeget, aminek maga is része, mi otthon készítjük az ajándékokat, legalábbis a nagy részét. Batikolunk, fémet domborítunk, bőrözünk, tárasjátékot készítünk, mesekönyvet írunk-rajzolunk, hanganyagot, filmet készítünk, pl. ma is itt forgatott nálunk a fiatalság az ifis karácsonyra. Ha ismerjük és szeretjük azt,akit meg akarunk ajándékozni, mindig izgalmasabb, ha magunk találjuk ki a személyre szóló ajándékot, és ha sikerül eltalálni, sokkal nagyobb az öröme is, mintha bármilyen drága pénzen vett gyári terméket kapna.



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Gyertyánként

Jakus Ágnes
A karácsony közepe
A legjobban azt szerettem...

Géczy Katalin
Adventi hangoló
Felcsendül, árad és átjár

Bagdán Zsuzsanna
A Prédikátor és a kabát
Igemeditáció gyertyákkal

Bölcsföldi András
Adventi fényfüzér
Izzó szeretet

Pete Violetta
Koszorú-meditáció
Kifelé a körből

Gondolkorzó

Szakács Gergely
Ami látszik és ami nem...
A sajtóhatalom diktál, vagy egyes kezdeményezések jobbak, mint mások?

Felszín

Pete Violetta
A tökéletes nő egy férfi?!
Minden határon túlmennek a divatcégek

Erbach Viola
Külső és ami mögötte van
Mi van, ha a belsőből fakad a máz?

Hajduk Zsófia
What Would Jesus Wear
Amit a pólód mond rólad…

Magasság

Juhász Ábel
Az egyházi „dísztárcsa”
Megújulás vagy cicomázás?

Tóth Sára
Szerepeink, és ami mögötte van
Mitől is vagyok keresztény?

Miklya Zsolt
Te ki vagy?
Csak a gyerek, a bolond és a költő privilégiuma a szerep?

Mélység

Miklya Luzsányi Mónika
Békából királyfi
Egyszer volt, hol nem volt a felnőtté válás és a párkeresés

Miklya Luzsányi Mónika
On-line személyiség – ki vagy te?
kishercegnő86 hozzászólt a tevékenységedhez…

B. Tóth Klára
Sült krumpli gyertyafényben
Ünnep még a fogyasztói idők előtt…

Teljesség

Szűgyi Zoltán
A gondnok karácsonyáról
Áthatol a fenyő illata

Péter-Szarka Katalin
A mi márkánk
Miről árulkodik a címkéd?

Pete Violetta
Egy szép ünnepi napon Pilátus udvarában…
A felszínen túl

Üzenet

Bella Péter
Hogyan rontsuk el az ünnepeinket?
a visszájáról

Bagdán Zsuzsanna
Megorrolva a karácsonyillatra
Kiszagolható-e, hol van az igazi karácsony?

Koczor Tamás
Ruha teszi az embert
Fügefaleveleink

Áthallások

Dull Krisztina
János szomorú
Egy festmény üzenete a ma karácsonyának

Hancsók Barnabás
Tükör által homályosan?
Mit nem veszünk észre…

Riport

Szoták Orsolya
„Azt szeretem, ha jönnek!”
Különleges pillanatok egy lelkésznő életéből

Kitekintés

Hajdú Éva
Október 31. Wittenbergben
Búcsúcédula, reformáció emlékfesztivál, kolostor, Halloween.

Látogatóink száma a mai napon: 2030
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57374244

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat