belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Magasság

Tóth Sára

Szerepeink, és ami mögötte van

Mitől is vagyok keresztény?

Azt gondolod, a saját utadat járod? Büszkén hangoztatod, hogy neked nem számít mások véleménye, nem érdekelnek a hagyományok, nem érdekelnek mások gondolatai, te eredeti vagy, nem hallgatsz senkire, a magad gondolataid gondolod, a magad életedet éled? Ha keresztény vagy, akkor Isten közvetlenül szól hozzád, neked ugyan semmi szükséged közvetítőre, egyházra, tradíciókra?

Barátom, ki kell hogy ábrándítsalak. Mások vállán állunk mindannyian. Már az emberi nyelvet is másoktól tanulod. Mások mondják meg, hogy ki vagy. Nem önmagadban vagy, aki vagy, csakis „másban moshatod meg arcodat”. Prózaibban fogalmazva identitásodnak, önértésednek például egész életedben alapja lesz az a kép, amit a szüleid visszatükrözted rólad. Ha egy kislányt édesapja hercegnőnek lát, akkor az a kislány hercegnő lesz, egész életében! Ha viszont, leírni is fáj, békának látja, akkor meg béka lesz.

De abba is hagyom a tegezést. Hisz rám éppúgy vonatkozik mindez. Épp a minap döntöttem majdnem el, hogy a pár éve turkált bundám mégsem tetszik már. Le kellene cserélni. Erre találkoztam a liftajtóban néhány kolléganőmmel, akik álmélkodva közölték, hogy milyen szép a kabátom, milyen elegáns, és még sosem látták rajtam (évek óta hordom). Azonmód megnyugodtam, hogy a bundám szép, elegáns, jól áll. Azóta máshogy látom a bundámat, és benne magamat.

Közösségi, társadalmi lények vagyunk. És ez jó, ez az emberlét egyik adománya. Egymástól vesszük a dolgainkat. Semmit nem kell nulláról kezdenünk, mindent újra kitalálnunk. Kapjuk. Ez így jó. Életünk sokszoros tükrözések megarendszere. Naiv, aki azt tanítja, hogy nem számít, mit tükröznek vissza mások. Nézzük meg egyszer Jób könyvét ilyen szempontból! Mitől szenved a legkegyetlenebbül Jób? Nem a vagyona vagy a gyermekei elvesztésétől. Nem a felesége viselkedésétől. Nem is a betegségtől. Attól, hogy elvesztette tisztességét a közösségben. Korábban volt valaki, mert mások valakinek tartották. Kikérték a tanácsát, vezető szerepet játszott. Akkor most ki is ő? Légüres térben találja magát (29-31. fejezetek).

Be kell látnunk, hogy ha valami, akkor a keresztény közösség így működik. Még megtérni sem nagyon tudunk „egyedül” (bár elvétve akad rá példa). Amikor beszámolunk egy hittapasztalatról, legyen az akár a legfontosabb, a megtérés, már eleve a keresztény közösségtől kapott szavakat, kifejezéseket használjuk egy végső soron leírhatatlan találkozás megragadására. Azután hívő identitásomat nagyon nagy részben a hívő közösségtől kapom. Ha ők elfogadnak hívőnek, akkor én is hívőnek fogom tartani magam. Igyekszem igazodni a közösség elvárásaihoz, tenni mindazt, amit „hívők tesznek”. Ma, az aktivizmus korában ez gyakran annyit jelent, hogy nekiállok „szolgálni”, pörögni ezerrel. Minél kevesebbet törődöm magammal és minél többet fáradozom az Isten országáért, annál inkább hívőnek fognak tartani és annál inkább megerősödik hívő identitásom. Az identitásgyártás másik fő módja a MI-ŐK megkülönböztetés: mi hívők vagyunk, ami annyit jelent, hogy MÁSOK vagyunk, mint a világ. Ők istentelenek, mi istenfélők.
A kettő egyébként összefügg: mivel a világi ember önző és a saját érdekét hajszolja, a hívőnek valahogy be kell bizonyítania önzetlenségét. És mivel családja, munkája a nem hívő embernek is van, ezért a hívő megpróbálja a „szolgálatban”, az Isten népéért agyonhajszolni magát, hogy ezt a különbözést mindenáron fel tudja mutatni. Fontos állandóan igazolni: ő más, mint a többi.

És van még sok egyéb stratégia. Csak futólag említek néhányat. Például ha valaki kényszerítve érzi magát, hogy állandóan bizonyságot tegyen. Ilyenkor két eset lehetséges. Vagy sorra megnyílnak a szívek, ettől aztán szupernagyra nő a hívő öntudat. Vagy ha inkább hülyének nézi mindenki, akkor Krisztusért szenved, s ettől megint csak kivételesen derék kereszténynek fogja érezni magát.

Cinikus lennék? Nem! Az ugyan igaz, hogy nem tudunk szabadulni a szerepektől, nem tudunk teljes mértékben szabaddá válni identitásgyártó stratégiáinktól. A másoktól kapott dolgok jók, építők, fontosak, részünkké válnak, nem kell és nem is lehet elrugaszkodnunk tőlük. De hisszük, hogy van egy végső alap, egy végső Másik, akitől személyemet, embervoltomat ajándékba kapom. Ő Isten. Isten szeme a végső tükör. Ebben a tükörben kell megpillantanom igazi arcomat. Bíznom kell, hinnem kell, hogy létezik ez a szem. Még akkor is, ha Isten valósága legnagyobbrészt közvetítőkön keresztül érkezik hozzám. Az érett hit egyik ismertetőjegye talán az, hogy elkezd leválni a közvetítőkről. Elkezd rájönni: hopp, ez is csak ennyi! Meg az is csak ennyi! Ez is leginkább csak pótcselekvés. Meg az is.

Jól jönnek ilyen szempontból az identitásválságok. Az aktivista kegyesség viszont igen rosszul jön. Valaki végigpörögheti és szolgálhatja az életét anélkül, hogy egyszer is belepillantott volna a végső Tükörbe. Ezért aztán olykor Isten mindent felforgat. Jóbtól például mindent elvett, ami korábban hívő identitását alkotta. Ült-ült a szemétdomb közepén, teljesen megfosztva, míg Isten közvetlenül nem szólt hozzá. Nem mindenkinek adatik meg, mint Richard Wurmbrandnak, hogy évekig sötétzárkában ülhessen. De legtöbbünknek az is elég, ha megbolygatják identitás-építő stratégiáink némelyikét. Emlékszem, amikor férjhez mentem és gyermekeim születtek, néhány évig még templomba járni sem tudtam, nem hogy látványosan „szolgálni”. Fel kellett tennem a kérdést: mitől is vagyok én keresztény? Hisz nem csak a keresztény anyák törölgetik csemetéik orrát, mosogatnak, főznek, igyekezve türelmesen végezni feladataikat. Ha tehát mostantól úgynevezett normális, polgári életet kell élnem, és azt tennem, amit mindenki más is tesz, akkor mi különböztet meg engem? Persze sok mindent lehet erre mondani. A hozzáállás, belső attitűd, a szeretet, a türelem, az alázat, a kitartás. Higgyük el, ezt is mind-mind lehet szerepszerűen mímelni! Mígnem aztán jön egy újabb válság – például a házasságban, és depresszióba vagy hisztériába hull az engedelmes mintafeleség. És lehet ezért is hálát adni, és újra kezdeni! Lehántani egy újabb réteget, s tán egy kicsit közelebb kerülni emberlétünk végső forrásához, identitásunk egyetlen hiteles megerősítőjéhez.

A válság, az ugye jön, ránk zúdul, nem nagyon tehetünk érte vagy ellene. Egyvalamit talán mégis tehetünk annak érdekében, hogy szerepeinket és azt az igazi önmagunkat (akit magunk sem ismerünk még igazán) egymáshoz közelítsük. Ha megteremtjük a csend tereit az életünkben. Elcsöndesedhetek, átélhetem, ahogy a szerető szem lát engem. Isten tekintetének fényében sütkérezhetek. Csendben. Átélhetem, hogy tenyerén tart engem. Felemelhetem a szívem. Várhatok rá. Ettől leszek, szép lassan, valaki.

Hozzászólások

1. Detzky Panni - 2011-12-02 12:33:29

Sára, köszönöm a cikket! Nekem sokat adott, mert ugyanezzel küzdök, hogy kizárólag az Úrhoz ragaszkodjam. Ő legyen számomra az egyedüli Tükör. Csak az a nehéz ebben, hogy az istenképünket is a szülők / környezet határozza meg. Innentől kezdve, pedig igazán nem könnyű a valódi élő Istennel találkozni. A csendbe is betörnek a gondolatok, érzések, szemlélődő imából tudom. Állandó koncentrációt igényel a jelenlét. Még jó, hogy Isten léte nem belőlünk indul ki, hanem mi vagyunk a teremtmények, így lehet benne bízni, hogy Ő áthidalja a gyengeséeginket és megmutatja Magát nekünk mindennek ellenére. Meg van egy Szentírásunk is, bár azt is ezerféleképpen lehet magyarázni sajnos. Így nagyjából marad a józan paraszti ész a hitelesnek tűnő hívő vezetők. 


2. Tóth Sára - 2011-12-05 12:57:09

Örülök, hogy kaptál belőle valamit. Szerintem mindkettő fontos. Fontos a csendes szemlélődés, de azt is el kell fogadnunk, hogy Isten nagyon gyakran közvetítők által szól hozzánk. Az engedelmes, imádkozó léleknek megmutatja, melyik értelmezés igaz, melyik közvetítés hiteles. Sára


3. Detzky Panni - 2011-12-09 10:46:52

Bocsánat a félregépelések miatt! Utólag vettem észre.


4. Nagy Károly Zsolt - 2011-12-14 15:15:43

Kedves Sára, nagyon jó szöveg! Köszönet érte!



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Gyertyánként

Jakus Ágnes
A karácsony közepe
A legjobban azt szerettem...

Géczy Katalin
Adventi hangoló
Felcsendül, árad és átjár

Bagdán Zsuzsanna
A Prédikátor és a kabát
Igemeditáció gyertyákkal

Bölcsföldi András
Adventi fényfüzér
Izzó szeretet

Pete Violetta
Koszorú-meditáció
Kifelé a körből

Gondolkorzó

Szakács Gergely
Ami látszik és ami nem...
A sajtóhatalom diktál, vagy egyes kezdeményezések jobbak, mint mások?

Felszín

Pete Violetta
A tökéletes nő egy férfi?!
Minden határon túlmennek a divatcégek

Erbach Viola
Külső és ami mögötte van
Mi van, ha a belsőből fakad a máz?

Hajduk Zsófia
What Would Jesus Wear
Amit a pólód mond rólad…

Magasság

Juhász Ábel
Az egyházi „dísztárcsa”
Megújulás vagy cicomázás?

Tóth Sára
Szerepeink, és ami mögötte van
Mitől is vagyok keresztény?

Miklya Zsolt
Te ki vagy?
Csak a gyerek, a bolond és a költő privilégiuma a szerep?

Mélység

Miklya Luzsányi Mónika
Békából királyfi
Egyszer volt, hol nem volt a felnőtté válás és a párkeresés

Miklya Luzsányi Mónika
On-line személyiség – ki vagy te?
kishercegnő86 hozzászólt a tevékenységedhez…

B. Tóth Klára
Sült krumpli gyertyafényben
Ünnep még a fogyasztói idők előtt…

Teljesség

Szűgyi Zoltán
A gondnok karácsonyáról
Áthatol a fenyő illata

Péter-Szarka Katalin
A mi márkánk
Miről árulkodik a címkéd?

Pete Violetta
Egy szép ünnepi napon Pilátus udvarában…
A felszínen túl

Üzenet

Bella Péter
Hogyan rontsuk el az ünnepeinket?
a visszájáról

Bagdán Zsuzsanna
Megorrolva a karácsonyillatra
Kiszagolható-e, hol van az igazi karácsony?

Koczor Tamás
Ruha teszi az embert
Fügefaleveleink

Áthallások

Dull Krisztina
János szomorú
Egy festmény üzenete a ma karácsonyának

Hancsók Barnabás
Tükör által homályosan?
Mit nem veszünk észre…

Riport

Szoták Orsolya
„Azt szeretem, ha jönnek!”
Különleges pillanatok egy lelkésznő életéből

Kitekintés

Hajdú Éva
Október 31. Wittenbergben
Búcsúcédula, reformáció emlékfesztivál, kolostor, Halloween.

Látogatóink száma a mai napon: 3470
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57375683

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat