A gonosz szőlőművesek

278. A gonosz szőlőművesek

 

Máté: 21:33-46.

Márk: 12:1-12

Lukács 20:9-19

33. Hallgassatok meg egy másik példázatot

1. Jézus ekkor példázatokban kezdett szólni hozzájuk

9. Azután ezt a példázatot mondta a népnek:

Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, őrtornyot épített benne

körülkerítette, borsajtót ásott és őrtornyot épített

„Egy ember szőlőt ültetett

aztán bérbe adta a munkásoknak

aztán bérbe adta a munkásoknak

és munkásoknak adta bérbe,

és idegenbe távozott

majd hosszú időre idegenbe távozott.

34. Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte a szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki való termést.

2. Amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből

10. És amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből.

A mai időkben minden tevékenységhez valamilyen iskolát vagy tanfolyamot kell végezni. Az oktatás ennek következtében nagyon fontos üzleti ággá vált, mint sok minden ebben a világban. Vannak emberek, akik - mint régen a jó papok - holtig tanulnak, de nem valamilyen szent tudományt űznek, hanem holtig tanfolyamokon, felkészítő terápiákon vesznek részt. Jézus idejében azonban az oktatás, a tudományos életben forgolódás egészen másképpen ment, mint manapság. Ahhoz, hogy bármit is megértsünk Jézus életéből, előbb meg kell értenünk azt a világot, amelyben az evangélium megjelent.

Jézus sokat beszélgetett a körülötte lévő emberekkel, a tanítványainak és hallgatóinak példázatokban is tanított, és egyben vitatkozott is a farizeusokkal. A ránk maradt történetek motívumai, egyes alkotórészei esetenként máshol is megtalálhatók pl. a népmesei, vagy mitológiai anyagban, de főleg a bölcsességmondásokban. Azonban nagyon nagy részük eredeti jézusi történet. Ezt az is aláhúzza, hogy az elmúlt tíz évben angol írástörténeti kutatók arra hívták fel a figyelmünket, hogy az evangéliumok anyaga sokkal hitelesebb, mint eddig vélték. Alig vagy semmit sem változott az elhangzott és az első leírt szöveg, valamint a reánk maradt töredékek tömegéből összeállított bibilai szöveg. Egyedül az esetleges betoldások okozhatnak változást, de ez a történet teljesen kerek egész.

A gonosz szőlőművesek története tökéletesen érthető, egyszerű kép. Ráadásul oktatási és tudományos szempontból jól vizsgálható. Az elmélet és a gyakorlat, ha úgy tetszik a dogmatika és az etika egyaránt jelen van. Rendkívül mélyre, időben és térben messzire mutató igaz gondolatok vannak itt képbe rendezve. Nekünk talán éppen az a vonás a legérdekesebb, ahogyan a gonosz szőlőművesek elhiszik, hogy övék minden. Nap mint nap keményen dolgoztak, végül is minden az ő kezük munkáját dicsérte, hiszen a szőlővel nagyon sokat kell dolgozni: metszeni, öntözni, kacsolni, kötözni, kapálni, majd szüretelni, s bort készíteni. Hosszú, nehéz, sok hozzáértést követelő, de szép, s akkor még jövedelmező munka volt. A szőlőművesek elhitették magukkal, hogy joguk van az egész szőlőhöz.

Ilyen ez az egész világ. Elhitte az emberiség, hogy minden, ami a kezünk ügyében van, a miénk. Mi magunk rendelkezünk minden felett. Ma ugyan már nagyon sokféle környezetvédelmi törvény és szabály van, végre hallatják a szavukat az egyes környezetvédő társaságok, talán az egyház is hajlandó erről végre beszélni, de ha pénzről van szó, akkor senkit sem érdekel igazán a környezet, hanem bátran elpusztítunk mindent. Mert nekünk, mai embereknek jogunk van a föld minden kincséhez, a pénzhez, minden vagyonhoz, szó szerint mindenhez, ami csak „van”, mert mienk ez a világ. Igen nagy veszélybe sodorja az emberiség magát azzal, hogy elhitte, csakugyan minden az övé, joga van hozzá.

Maga a mondanivalója a történet végén olvasható: a főpapok és az írástudók már abban az órában reá akarták vetni a kezüket.... Tehát pontosan tudjuk, mikor történt az esemény. Akkor, amikor kiderült, hogy Jézus Isten fia és a hatalmasok azonnal el akarták pusztítani. Sajnos így van ez ma is. Ha valaki esetleg csak egy kicsit is hordozni meri Jézus Krisztus szentségét ezen a földön, máris veszélybe kerülhet ebben a mai totális, mindet önuraló, álságos világban. Nincs annál nagyobb veszély ma, mint mások könyörtelen eltiprása helyett szeretetben ÉLNI az életünket.

A farizeusok és az írástudók nagyon is jól tudták, hogy nem az övék ez a világ, hanem az Atya tulajdona. De maguknak tartották fenn a tulajdonos megbízottja, a tulajdonos szóvivője szerepét úgy, hogy közben mégis mindent a maguk tulajdonának és teljesítményének tekintettek. Mintha ma történne az egész. Csakhogy megjelent Jézus, az élet valóságos tulajdonosa, aki tetteivel, gyógyításaival, valóságos és képes cselekedeteivel romba döntött mindent. Félreérthetetlenül világossá tette, hogy kié a hatalom, kié az erő, ki a valóságos tulajdonos. Hát persze, hogy meg akartak szabadulni tőle.

Lehetséges-e lemondani valamiről is? Mondjuk, megnyerünk egy állást és másnak adjuk át, ha a másiknak nagyobb szüksége van rá... Megtehetünk-e ilyet a családunk vagy a magunk rovására? Sajnos az emberiséget lelkében és cselekedeteiben gyakran a hüllőkhöz lehetne hasonlítani. Ezek ugyanis mindent felfalnak, még a közelükbe kerülő saját utódaiknak sem kegyelmeznek. Ez az alaptulajdonság sikeres volt, és évezredekig fenntartotta a hüllők szinte teljes uralmát a földön. Ám egyszer csak, ki tudja milyen változások lévén, megjelentek kicsiny emlősök, akik már anyai szeretettel gondozták fiacskáikat. A kezdetleges anyai gondoskodás megvédte az utódokat, s lassanként teret nyertek, kiszorították a hüllőket. A mai emberiség is vadul csapkodva védi önmaga érdekeit, mint egy krokodil, s hirdeti mindenkinek, hogy te is légy kegyetlen, harcold meg a magad harcát és pusztíts el mindenkit, aki utadba áll.

S ebben a helyzetben érkezik meg hozzánk az Ige testté lételében az Atya szeretete. „Az a kő, amelyet az építők megvetettek, - mert különbözött a többitől - lett a sarokkő, a szegeletkő. Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben.” Ebben az erőszakosságban, amely a világ tartalma lett, megjelent az a szeretet, amely egyedül mégis megtarthatja az életet. Nekünk pedig az a feladatunk ebben a helyzetben, hogy mi legyünk az első zsenge, Krisztus követői úgy, hogy a világ ellenére Isten szeretetét befogadva minden erőnkkel a szeretet kell meghatározza az életünk minden egyes cselekedetét, még akkor is, ha ez nagyon sokba kerül.

Erre az a válasza a mai világnak, hogy mindez lehetetlen, hiszen elpusztulunk, ha nem küzdjük ki a magunkét ebből a világból. Csakhogy minden időben voltak olyan családok és közösségek, amelyek képesek voltak megőrizni Isten kegyelméből Krisztus köztünk és rajtunk nyugvó szeretetét a Lélek által. Ezek a közösségek egyben a láthatatlan Lélektől való Egyház tagjai is Krisztus földi testeként. Kérjünk hát erőt arra, hogy jézusi szeretetben tudjuk megélni életünket ezen a földön.