Lukács 1: 57-80

2009.12.20.                                                                      1107 Budapest, Bihari út 9/a.  364 13 80

Advent IV                                                                        .

            Ádvent a várakozás, az eljövetel időszaka. S egyben az ítélet időszaka is, hiszen Isten földi megjelenése minden esetben önmagunkkal életével való  szembesülés is.  Mindennek a kezdete ugyanis a vágy, hogy Isten belépjen az életembe. Ennek a különös természet fölöttinek gondolt, de nagyon is természetes dolognak az az értelme, hogy ne  azt a világot kelljen éljem, amit számunkra a világ s az emberi-társadalmi törvények meghatároznak, hanem azt a csodálatos életet, amelyet Isten készített mindannyiunk számára személyesen. Az az út ugyanis,a melyet a hétköznapi élet ajánl számunkra, nem visz sehova, míg az az élet, amelyet a Teremtő Atya adott Jézus Krisztusban, a Szentlélek által- az életre visz.

A várakozás, a lelki felkészülés és a változás igénye tölti ki ádvent négy hetét. Készüljünk együtt tehát a karácsonyra, hogy mire meggyújtjuk mind a négy gyertyát, valóban megtisztuljon, megváltozzon életünk, befogadva a kicsi Jézust. Magát a tiszta fényt, az életet. Keresztelő János születésének történetét  egyedül Lukács írja le. Lukács ugyanis mindennek alaposan utánajárt. Megkérdezte a szemtanúkat, akik Jeruzsálemben vagy Galileában éltek abba az időben, amikor Keresztelő János és Jézus született. Lukács figyelt az apró részletekre, hiszen ő maga nem volt szemtanúja az evangéliumi eseményeknek. A többi három evangélista nem írja le, hogy Keresztelő János születése is éppen olyan csodás elemeket tartalmaz, mint Jéztus születése.

            A Keresztelő Jánosról szóló történet Lukácsnál szinte hosszabb, mint Jézus születésének története. Részletes Zakariás és az angyal találkozásának története. Zakariás hálaéneke és Mária énekének hossza, amelyek bőségesen tartalmaznak régi szövegtöredékeket- teljesen megegyezik. Azaz Keresztelő János születése és Jézus születésének a története Lukács evangéliumában ugyanolyan súllyal jelenik meg, annak ellenére, hogy Lukács a későbbiekben természetesen mégiscsak Jézus életéről ír. Keresztelelő János azonban csak és kizárólag Jézus megjelenése felől értelmezhető.   Ugyanis ő Jézus Krisztus előhírnöke, hogy tündököljön azoknak, akik a halál sötétségében és árnyékában ülnek, hogy igazgassa lábunkat a békesség útjára.

            Tehát nem Keresztelő János a Messiás, ő csak elvezette az embereket Jézus Krisztusig. Keresztelő János volt az, aki a pusztából jőve, a pezsgő világi életet élő ókori Jeruzsálem és Galilea városi népeinek a Jordán vizénél bemutatta Jézus Krisztust.  A keresztelés ellenére Jézus környezete és Keresztelő János, tanítványaival együtt, nagyon sokáig bizonytalanok voltak, hogy tényleg Jézus-e a megígért Messiás, vagy mást kellene várniuk. Valószínűleg azért, mert nagyon meglepő volt Jézus minden egyes megjelenése, cselekedete, ugyanis azok a csodák, amelyeket tett, nemcsak elemi erejűek voltak, hanem minden esetben mély tartalommal, az életről szóló tanítással voltak telítve.

Jézusról kiderült már 12 éves korában, hogy tökéletesen birtokában van minden emberi tudománynak, ezért minden kérdésre - legyen az a törvény ismerete vagy gyakorlata - meg tud felelni. Ő a törvény és az írások mélyét is jól ismerte, ezt az igazolja, hogy Nikodémus, a zsidók egyik főembere megkereste őt, hogy tanuljon tőle. Mégis bizonytalanok voltak az emberek. Ott volt Jézus előttük, tökéletességében, az Isten megjelenésében, mégis nehezen hitték el, hogy valóban ő az, aki eljövendő. Talán azért, mert nem mertek hinni, de méginkább azért, mert másféle messiást vártak. Egy olyan embert, aki igazolja az életüket, vallásgyakorlatukat, és nem pedig olyant, aki a világ legjobban felépített vallását, az akkori zsidó törvényvallást megjelenésével egyeszerűen elsöpörte és helyette önmagát adta az egész világ számára. Még Keresztelő Jánost és a tanítányait is megzavarta Jézus tisztasága, tanítása, s az az érintethetetlensége, hiszen egészen a szenvedéstörténet kezdetéig hozzá sem tudtak nyúlni, meg sem tudták érinteni.

            Keresztelő János története az Istenre való várakozás és az Isten igazságában és kegyelmében való megváltozás, megtisztulás  története.  A mai várakozásokat figyelve már november közepén feldíszítik az áruházakat műfenyőgallyakkal, és elkezdik árulni az ajándéknak valókat. A karácsony minden átmenet nélkül és teljes összevisszaságban jelenik meg a kirakatokban. Pedig az Isten megjelenését minden esetben meg kell előzze a várakozás, a vágyakozás. Van-e várakozás a szívünkben, várjuk-e egyáltalán, hogy a karácsony változtasson az életünkön, vagy pedig már annyira megszoktuk, hogy minden évben megjön a kicsi Jézus, hogy változtatás nélkül, a változás igénye nélkül folytatjuk megszokott életünket. Ahogyan Keresztelő János volt az ókori Jeruzsálem és környékének az örömhírvivője, éppen úgy a mai világban nekünk kell hirdetnünk  az Isten megjelenését, Jézus Krisztus eljövetelét erre a földre, annak ellenére, hogy nagyon nehéz feladatot kaptunk Istentől.

            Minden korban és minden emberben ott van a gondolatai és érzelmei mélyén a várakozás a fény felé. Azonban az évszázadok során annyira eltorzult az általános emberi gondolkodás, és annyira elvetemedett a mindennapi élet, annyira én központúvá vált, hogy szinte mindenki, sokszor éppen mi magunk is önmagunkban keressük a boldogulást s nem merünk kilépni önnön világunkból. Pedig ahogyan Keresztelő Jánosnak és a Jézust megismerő embereknek át kellett lépniük önmagukon, s ki kellett lépniük évszázadok alatt meggyökeresedett gondolatok közül és életformából, éppen úgy minden évben a nagy ünnepeken, minden vasárnapi istentiszteleten, és minden alkalommal, amikor imádkozunk, minden pillanatunkban meg kell nyitnunk életünk zártságát, hogy az Istent megláthassuk, és  beengedhessük Istennek szeretetét.

            Keresztelő János életére Malakiás próféta igéje illett: Az úr előtt jársz, hogy útait elkészítsd.  Igen, ez a feladatunk, ez az életünk értelme. Akkor változik meg az életünk, ha emberi kapcsolataink is megtisztulnak. Ha képesek vagyunk cselekedeteinkben képviselni az Istennek rajtunk nyugvó szeretetét. Tudva, hogy ez a mai világ és az emberek többsége, akik között élünk, nem akarja elfogadni mindezt, ennek ellenére nekünk kell hordozni az Isten szeretetét.Kezdődjék meg áldással és békességgel az új egyházi év, ádvent szent időszaka, és engedjük, hogy átjárja testünket-lelkünket Istennek mindent megtisztító és megvilágító jelen-  léte. Ámen.