A hajnal

„...hirdetnem kell az Isten Országának evangéliumát, mert ezért küldettem." (Luk. 4:43)

Jézus különös történetét olvashatjuk Márk és Lukács tolmácsolásában is. Az, hogy ez a jelenet két helyen is megmaradt, azt mutatja, hogy erősen élt az emberek emlékezetében, amikor végül előbb Márk - aki talán szemtanú lehetett a tömegben -  majd a hagyomány és Márk után Lukács is leírta. Ráadásul fontosnak is ítélték ezt a történetet, mert az idők során is megmaradt, azaz nem húzták ki a szövegekből.  Többféle fordítást is olvashatunk a történet kezdetéről: „kora reggel", „nagyon korán hajnali szürkületkor", „a nap felkeltekor", "napkeletkor". Vagyis nem pontos időpontot akartak megjelölni, csak a napszakot, annak is a jellemző vonását. Milyenek a reggeleid? Nyűg a felkelés, a munka, másokkal az érintkezés, ez az egész élet -  vagy jó kedvvel vágsz neki a napnak?

A virradat, szép régi szóval a naptámadat a legreménytelibb napszak. A teljes sötétséget lassanként felváltja a világosság ígérete. Amit addig csak sejteni lehetett, az most nyilvánvalóvá válik, ami eddig rejtőzött, az most teljes valóságában van előttünk.  Nemcsak hajnalonként élhetjük át, hogy alakot öltenek az elgondolt és reménylett dolgok, hanem minden évben a tél közepén túl, a tél végét közelítve is bizakodunk már, hogy változáshoz közeledünk kívül is, belül is. Reggel ugyan fagyott a keréknyom, de délelőtt már madarak kerülgetik a megolvadt pocsolyákat. Hideg és havazás jöhet még, de már érzékelhetően hosszabbodnak a nappalok, megindul újra az élet. És nemcsak a természetben van ez így, hanem mindannyiunk, nemzetünk életében is. Az eddigi bezártságot, kedvetlenséget felváltja apránként a bizakodás, az óvatos reménykedés. Ez az időszak az év hajnali szürkülete, kora reggele, amikor még csend van, de már megindul az új élet, még ha alig látszik is belőle valami. Az utcai és közlekedési lámpák megszokott fényei mellett megláttad már az erősödő világosságot, a hosszabb nappalokat?

Jézus nekikezdvén földi feladatának, az evangélium hirdetésének, előbb elvonult a pusztába jókor reggel imádkozni.  Az a közösség, amellyel addig volt, megismerhette és befogadhatta már az evangéliumot, így hát Jézusnak most már tovább kellett indulnia. Mint minden nagy elindulását, ezt is imádsággal kezdte meg. Mert nem lehet semmiféle földi célt elérni Isten szándékának és szeretetének befogadása nélkül. Ezért most mi is gondoljuk át, hogy mi dolgunk is van a világban, merre indulunk, mit bírunk és mit vállalunk. Nagyon sok helyen van ránk szükség, sok mindent el kell végeznünk. Az előretekintést gyakran megalapozza, ha visszapillantunk, mit hagyunk magunk mögött. A mostani napok sokak számára kitörölhetetlenül Budapest elestének szörnyű élményét, vagy ha fiatalabb, a történetét idézik fel. Ugyancsak emlékezünk a rettenetes, sok magyart is érintő, teljesen értelmetlen drezdai bombázásra, a rengeteg szenvedésre és áldozatra. Elfelejtettük volna a történelmi múltat, a régi időket? Szüleink, nagyszüleink életének nehéz napjait? Minden megindulás előtt emlékeznünk kell arra, hogy mit is hagyunk magunk mögött.

Az emlékezést követően aztán újra előre tekintünk, de jó, ha - Jézus példájára - megelőzi egy szívünk mélyéből fakadó imádság a gondjainkat és reményeinket soroló töprengést. Akinek holnap munkát kell keresnie, előzze meg az igyekezetét egy hajnali fohász.  Akinek a családját kell felnevelnie, egyben tartania szívben, lélekben, erőben,  türelemben, az úgy fogjon hozzá, vagy úgy folytassa az új héten, hogy legyen előbb egy pillanat, amikor befogadja Isten szeretetének jelét, a hajnalt. Akinek ezt a világot kell megsegítenie bölcsességével, akinek a nemzeti műveltséget, a magyar nyelv által is őrzött ősi gondolatokat kell megtartania, az imádság nélkül bele se fogjon! Van, akinek társat kell keresnie, hogy egymásba fogózva értelmet kapjon az életük - el ne induljon, amíg nem hívja segítségül vigyázó őrangyalait! A nekikezdés, elindulás ideje a fényhozó hajnal, ekkor erősödik meg test és lélek az új célok és feladatok elérésére. A mai vasárnap a házasság vasárnapja is. Gondoljunk megújuló elkötelezettséggel a házasságunkra, ha házasok vagyunk! Erősítsük meg imádságunkban egykori házassági fogadalmunkat, és kérjük a Mindenség Urát, hogy legyen ura a szeretetünknek, házasságunknak is!

Jézus hajnali imája ezt a képet, ezt a tanítást helyezi elénk. Fergeteges hatása volt ennek a hajnali imának. Az egész város felébredt és kutatni kezdték, mi is történt. Ahogy Márk írja: „Mindenki téged keres." Micsoda izgalom és öröm lehetett úrrá közöttük, hiszen mióta várták már, hogy megérkezzen az a valaki, aki Istenhez vezeti őket. Ma ez nagyon is szokatlan helyzet, mert azt látjuk, hogy egyre kevesebben keresik Istent, s ha mégis, valahogy máshol keresik, mint ahol föllelhető.  Ott abban a városban a lakók fölismerték, hogy ami megérintette őket, az összefügg Jézus jelenlétével, hogy Isten szeretete újra kiáradt erre a világra az imádkozó Jézuson át. Ezért aztán fáradságot nem kímélve kitódultak hozzá a városból a pusztába, kérlelve, hogy maradjon ott közöttük, hiszen oly sok erőt, bizonyosságot, boldogságot kaptak általa.  Az emberek meg akarták állítani a hajnalt, a Napot, ahogy mi is szeretnénk, ha megállna az idő, amikor megérint bennünket az igaz és tiszta szeretet.

De nem szabad megállni. S nem is tudjuk megállítani sem az időt, sem a világ sodrását. Tovább kell menni, ahogy Jézus is továbbment más városokba, hogy hirdesse az evangéliumot. Abból a kicsi városból szétáradt az egész világon a jó hír, hogy Isten kegyelmes szeretete megtart bennünket, hogy Jézusban bízva és őt követve nyomorúságaink ellenére boldogok lehetünk e földön.  Ez a boldogság nem anyagi természetű, nincs köze az éppen divatos rendhez: ez annál lényegesen több, lényegében más. Jézus nem azért indult, s szava nem azért tölti be minden akadályt legyőzve a világot, hogy egyenként biztonságban legyünk, hanem Isten Országát hirdette meg mindannyiunk számára.

Ez pedig nem politikai, földrajzi, sem gazdasági fogalom, de még csak nem is égi, ahogy  sokan a mennyekbe, a túlvilágra, s ezzel a megfoghatatlanság világába száműzik. Jézus Istennek azt az országát<uruszágát<uraságát hirdette meg, amely itt van miközöttünk, és éppen szeretetkapcsolatainkban: a családunkban, a gyülekezetünkben, a munkahelyünkön, az iskolánkban, s a nemzetünk épségében valósulhat meg. S meg is valósul nap mint nap, amikor „ketten-hárman az én nevemben összegyűltök": amikor a nehézségek ellenére nem szakadunk el egymástól, amikor jószándékú cselekedeteinkkel egymás javát keressük, amikor egymást segítve, egymást felemelve tanúságot teszünk Isten nem múló szeretetéről. Az örömhír mindenkire vonatkozik, mindenkinek megvan a lehetősége beengedni az életébe a hajnalt, a Szentlélek megújító erejét. A közös imádság után fogjuk meg hát mi is, régen összetartozók egymás kezét és bátran vágjunk neki az előttünk álló feladatoknak!

39. Jézus elhagyja Kappernaumot

Márk. 1. 35.  Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén, kiméne, és elméne egy puszta helyre és ott imádkozék

Lukács. 4.42.A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne;

36. Simon pedig és a vele lévők utána sietének;

de a sokaság felkeresé őt, és hozzámenének,

37. És a mikor megtalálák őt, mondának néki: Mindenki téged keres.

és tartóztaták őt, hogy ne menjen el tőlök.

38. És ő monda nékik: Menjünk a közel való városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.

43. Ő pedig monda nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát;  mert azért küldettem.