Karácsony ünnepéhez hozzátartoznak a népi hagyományok és szokások, amelyek generációkon át formálódtak és élnek tovább az emberek tudatában. Életképességüket misem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy bár hosszú évtizedekig a kárpátaljai ruszinság nem ünnepelhette Karácsonyát, az ma sem veszített rangjából és népszerűségéből. A kárpátaljai ruszinok Rákóczi hű alattvalói voltak és ma is inkább tartják testvéreiknek a Kárpátalján élő magyarokat, mint az ukránokat vagy az oroszokat. Közvetlen szomszédságunkban , Mucsony községben szép számmal élnek ruszin nemzetiségűek, akik a rendszerváltás óta igyekeznek mind inkább visszanyerni identitásukat, gyakorolják vallásukat, gyerekeik tanulják a ruszin nyelvet és megtartják régi hagyományaikat.

A XX. század derekáig a gyerekek körében az ünnepi készülődés már hetekkel Karácsony előtt megkezdődött, a tanulók az iskolában gyakorolták a karácsonyi énekeket. A Karácsonyt megelőző szentestén az asztalra kilenc, de legalább hétféle ételnek kellett kerülnie. A szigorú böjtre való tekintettel ezek a következők lehettek: bab és krumpli, kétféleképpen elkészítve, szárított zöldségek, fehérbab, lencse, káposzta, olajos haluska, hering és mindenek előtt méz vagy cukorpálinka. A szegényebbek az egyszerű pálinkával is megelégedtek.
Karácsony ünnepe izgalmas találgatásokra ösztönözte a fiatal lányokat. Este kimentek a házuk udvarára és figyelték, melyik irányból hallanak kutyaugatást - a hiedelem szerint arról érkeznek majd kérőik is.
Szentestére kerecsunyt (karácsonyi kenyeret) sütöttek, amely búza, rozs vagy kukorica lisztből készült. Sütés előtt rozs, búza és kendermag keverékével szórták be. Ujjnyi vastagságú, hosszútésztákat is készítettek, ennek ki kellett tartani egész Újévig. A tésztából egy-egy darabot korpa közé keverve a háziállatoknak, leginkább a teheneknek adtak, mert gazdáik úgy hitték, ettől kövérek és termékenyek lesznek. A kerecsuny tésztájából szokás volt keresztet rajzolni az istálló ajtajára, hogy megóvják az állatokat a különböző vészektől és betegségektől. Vacsora előtt bőségesen megetették a baromfit és a marhát, mivel a hiedelmek szerint aki ünnep estéjén éhen hagyja jószágait, az súlyosan vétkezik.
Szentestén a kántálást kora este kezdték és éjfélkor fejezték be. A kántálás a Karácsony napján át tartott és nagy sértésnek számított, ha a házalók valamelyik portát kihagyták. Ezek a hagyományok az idők folyamán módosultak, változtak, sok közülük már csak az idősebb nemzedék emlékezetében él.