E levelet a hegytetőn találtam,

Hóban feküdt, az erdőhöz közel,
Fákról hullt gyémántporral beszitáltan.
Míg zöld volt, írni rá nem lehetett.
De hogy megbarnult, megkeményedett:
Az írás felcsillámlik rajta,
S tűnődvén, lelkem elsóhajtja:
Kellett a dér, a tél, a hóvihar,
S a zúzmara, a zordfényű palást,
Hogy egy Kéz azt írhassa ránk, amit akar.

/Reményik Sándor/