A reformáció és advent között, karácsonyra néző tekintettel mondunk hálát a mi Teremtőnknek, aki annyi jóval megáldott az immár lassan elmúló esztendőben is.

Az ünnepes félévben sokkal láthatóbbá válik a gyülekezeti élet, hiszen gyakoribbak az alkalmak (és ünnepélyesebb is), amikor találkoznak egymással a barátok, testvérek, rokonok. Ilyenkor (Karácsony, Húsvét, Pünkösd) követeket fogad gyülekezetünk, akik a Protestáns Teológiai Intézettől ( "papnevelde") érkeznek, és ők végzik az ünnepi szolgálatok nagyobb részét. Igaz hogy méltó bérüket is megkapják ilyenkor. A gratulációkon kívül némi anyagi hozzájárulással segítjük tanulmányaikat.
Amint elmúlnak az úgy nevezett "Sátoros ünnepek", nemsokára jön az ifjak és gyerekek által annyira várt VAKÁCIÓ! Ez az időszak a kirándulások, táborozások, utazgatások ideje. Hálaadással mondunk köszönetet kazincbarcikai testvérgyülekezetünk vezetőségének és tagjainak, hogy testvéri szeretetükből adódóan 15 ifjút tudtunk küldeni csaknem egyheti táborozásra, amely együttlét hármas ifjúsági testvértalálkozó is volt (tornaljai ifjak is voltak).
Erről az eseményről számol be a következőkben Király Ella diakonisszánk, aki elkísérte csoportunkat erre a találkozónkra.

"Nagy örömmel indult útnak július 23-án kora hajnalban 15 ifjú Szilágyballáról Kazincbarcikára. Már hetekkel azelőtt lázasan készülődtek az első közös ifjúsági táborra a barcikai és a tornaljai ifjakkal. Néhány órás utazás után gyönyörű környezetben pihenhettük az utazás fáradalmait, s mindannyian kíváncsian foglaltuk el helyeinket a kellemes erdei házban. Batyuink elrendezése után alig vártuk, hogy megismerkedhessünk a velünk együtt érkezett ifjakkal.
Nem kellett sokat várni hogy azt lássuk, hogy immár nem külön csoportban ülnek a három gyülekezet ifjai, hanem együtt, vegyesen. Ebben voltak segítségül a napi játékok, az erdei séták és a késő esti beszélgetések, amelyek -úgy látom- ma is felejthetetlenek ifjaink számára.
Lelki táplálékként reggeli- és esti áhítatokban hallgathattuk Isten Igéjét Tóthné Magyari Ágota és Fazekas Ágnes tolmácsolásában. Az Ige és magyarázata világos útmutatást nyújtott számunkra abban, hogyan kell élnünk ebben a világban, mi egy keresztyén ifjú feladata, hogyan kell imádkozni és várni az imában elmondott kéréseink, kérdéseink válaszadására. Szintén rendszeres és elmaradhatatlan programmá vált az éneklés, énektanulás, amelyet mindannyian örömmel, vidáman tettünk hangszeres kíséretben.
Az utolsó napon, pénteken Debrecen városát látogattuk meg, benne a Református Nagytemplomot és a Múzeumot, amely nem csekély érdekes látnivalót nyújtott számunkra. Végül debreceni strand medencéiben lubickolva moshattuk le magunkról az út porát, és innen indult mindenki szülőfaluja, szülővárosa irányába.
Azt, hogy ifjainkban maradandó élményt jelent az ott töltött hét, abból is látom, hogy ma is szeretettel emlegetik az ifjúsági bibliaórákon a tábori eseményeket, szeretettel énekeljük az ott tanult énekeket, s idézzük fel az ottani arcokat.
Végül, de nem utolsó sorban nagy örömet jelent az, hogy néhány fiatal a varbói tábor óta lett rendszeres résztvevője ifjúsági bibliaóráinknak. Adja az Úr, hogy még sok hasonló "építő- tábor résztvevői lehessenek ifjaink."

Gyülekezeti életünk kellemes színfoltja volt még az az egynapos kirándulás, amelyen presbiterek és kórustagok feleségeikkel, férjeikkel együttesen Egyházmegyénk Ifjúsági Központjában (Hidalmáson), festői környezetben, Ige és énekszó mellett dicsérték Istenünket. A bőséges bográcsgulyás a testi éhségünket is megszelídítette. Úgy jártunk, hogy Krisztus Urunk csodája megismétlődött. Jóllaktunk 60-an, de a maradékból még másnap 30-an részesültek.
Természetesen nem csak kirándulás, szórakozás, hanem munka is volt gyülekezetünkben. Az idei esztendőben is tettük, amit tennünk kell.
Július közepén megtartottuk az immár hagyományos Vakációs Bibliahetet, amelyen nagy létszámmal és nagy jókedvvel vettek részt gyermekeink. A tanultakból bemutató volt a templomban.
Híveink adakozásából belső felújítást végeztünk a visszakapott volt felekezeti iskolán. Jelenleg közösségi alkalmakra használjuk.
Isten iránti hálával mondunk köszönetet, hogy mindezeket megvalósíthattuk. Imádkozunk, hogy Isten adjon növekedést a hitben, legyen még számos alkalmunk együtt, testvériségben tölteni el napokat, alkalmakat, időket.
Köszöntünk minden testvért az Úr Jézus Krisztusban. Az Ő kegyelme legyen veletek!
Ámen!

/Boros Árpád/