Alaptétel: "Hinni nem könnyű; / Hinni (Jézusban) mégis lehet; /A hithez hosszú, küzdelmes út vezet.-

A fenti tétel szemléltetésére álljon itt néhány sor Ady Endrétől, - a költők egyébként is lényegre törően tudják sűríteni azt, amit megláttak, tapasztaltak. Küzdelmes út a hit útja:

"Hiszek hitetlenül Istenben,
Mert hinni akarok.
Mert sohse volt még úgy rászorulva
Sem élő, sem halott.

Szinte ömölnek szívemből
A keserű igék,
Melyek tavaly még holtak voltak,
Cifrázott semmiség.

Most minden-minden imává vált,
Most minden egy husáng,
Mely veri szívem, testem, lelkem
S mely kegyes szomjúság.

Szépség, tisztaság és igazság,
Lekacagott szavak.
Óh, bár haltam volna meg akkor,
Ha lekacagtalak.-

Ezekre a sorokra később még visszatérek.

Azután az Isten után vágyó, a hitre vágyakozó emberben van egy mély félelem is, merhetek én egyáltalán közeledni a hatalmas Istenhez?

József Attila így vall erről Isten című versében:

-Láttam Uram, a hegyeidet,
S olyan kicsike vagyok én.
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,
Hogy küszöbödre ülhessek Uram.
Odatenném a szívemet,
De apró szívem, hogy tetszene neked?
Roppant hegyeid dobogásában
Elvész az ő gyönge dadogása...-

Sok ember, aki bizonytalanul tapogatózik az Isten felé, ilyen babonás félelemmel közelít hozzá, de az egyház, a gyülekezet felé is, - Isten olyan szent, olyan hatalmas, lát egyáltalán engem? A gyülekezet olyan szent, olyan tökéletes,- befogadnak oda engem, a bűnös embert?
Hála Istennek, a hitet kereső, félelmekkel teli embereknek azt mondhatjuk, hogy befogadást, elrejtettséget, segítséget kaphat a gyülekezettől, mert az egyház nem a mennyben létezik, hanem a földön és az időben. A földön, a történelemben él azzal a drága kinccsel, az evangéliummal, amit Isten rábízott. Mint ennek a sáfára, megy a történelmen át a maga útján, erőben és erőtelenségben, hűségben és hűtlenségben, engedelmességben és engedetlenségben. Néha megértve, néha félreértve, amit Isten mondott neki. Mit is jelent hinni?

A hit bizalom.

Keresztyén hitünk egy találkozás ajándéka. Jézus Krisztussal. Ahol az evangéliumot hirdetik, ott mindig lesznek emberek - ha nem is sokan, - akik meghallják és elfogadják az örömhírt. Az igét a gyülekezetben lehet meghallani, az istentiszteleten. Nem véletlenül mondja Rudolf Bohren, hogy a "Prédikáció a csodák ideje. A prédikáció maga csoda.- Ti. ott lehet hitre jutni!
Ha hiszek, akkor hitemnek a tárgya mindenestül betölt és meghatároz engem. Az a fontos, akiben hiszek. És közben megtapasztalom, hogy mialatt rá gondolok, rá tekintek, én is a legjobban járok. A hit úgy beszél Jézusról, mint aki velünk találkozik, aki hitünknek a tárgya.
Az, hogy hiszünk, azt jelenti, Isten kegyelmes hozzánk. Ezt meg is mondja nekünk. Kegyelmes vagyok hozzátok. Ez a központi gondolata a keresztyénségnek.
A keresztyén hit az Immanuellel, Jézussal való találkozás, s benne az Isten élő igéjével való találkozás. Ez a találkozás ajándék. Kegyelem. Kegyelem az is, hogy szemünk és fülünk megnyílik az ige előtt. Ha ezt megláttam, akkor már tudok hálát adni azért, hogy Isten engem kiválasztott, elhívott, szabaddá tett önmaga számára. Ennek alapján hiszek.
És ezután felhasználom ezt az ajándékot. Most már szabadon, boldogan lélegzem, abban a szabadságban, amit nem én szereztem, amit nem kerestem, amit magamtól meg sem találtam volna.
A világban a szavak inflációja van. Ma látjuk, -nincs értékük. De ahol az evangéliumban hisznek, ott bizalom van a szó mögött. A szó, amiben a hit hisz, az Isten igéje, maga Jézus Krisztus. Így lehet a hit bizalom.
A hitben egyszer s mindenkorra való döntésről is van szó. Arról, hogy Jézushoz kötöm az életem, - örökre.
Azért hozzá kell tennünk, hogy a hívő ember is válságba kerülhet. Kételyei is lehetnek. De Isten túlemeli őt ezen a válságon. Meg kell szívlelnünk itt K. Barth szavát, aki ezt mondja: "Mindenki, aki hitetlenséggel küszködik, azt ajánlom, ne vegye túlságosan komolyan a maga hitetlenségét. Csak a hitet kell komolyan venni! Ha csak mustármagnyi hitünk van is, már az is elég arra, hogy az ördög elveszítse a játszmát!-

A hit megismerés

A keresztyén hit az értelem megvilágosodása, melyben az ember felszabadul arra, hogy Jézus igazságában éljen és ezzel bizonyossá lesz élete értelme és célja felől.
A hit megismerés, de Istennek az a természete, hogy nem ismerhető meg az emberi megismerés képességének alapján. Csak Isten döntésének és cselekvésének alapján fogható fel. Az ember Istent csak kigondolhatja, de ezzel nem Istent gondolta el. Isten csak akkor ismerhető meg, ha ő maga akarja és megérteti magát velünk! Ez a kijelentés, a Biblia.
Itt meg kell állnunk, és szólnunk kell a vallásról, mert igen sokan összekeverik a vallást a hittel!
A vallás emberi dolog. A porszem-ember erőlködése, hogy a földről, saját erejéből, emberi praktikák, kiengesztelő áldozatok által eljusson a mennyig! A Bábel-torony építése mutatja ezt. Isten országát lentről, a földről kezdi felépíteni. Amint Izrael népe próbálta. Ezzel szemben a hit az égből indul, Istentől, aki a Megváltót küldte értünk le földre, hogy megváltása által a mennybe jussunk, higgyünk.
Találóan fogalmaz K. Barth: "Amikor Jézust emberi eszközökkel, a történelem és a lélektan eszközeivel vizsgáljuk, csak az evilági részt, az embert fogjuk fel belőle, -amelyik olyan, mint egy üres gránáttölcsér, éppen az hiányzik belőle, az a csodálatos valami, ami felülről, merőlegesen a földbe csapódott. A vallás ilyen becsapódási tölcsér csupán, Isten kegyelmi ajándékának, a hitnek az edénye.-
Tehát a vallás csak edény. A hitnek az edénye. A hit pedig olyan megfoghatatlan csoda, mint maga a feltámadott Jézus! A vallás tehát egy emberi élmény. A humanitás legteljesebb kivirágzása. De a vallás, mivel embertől való, nem mentheti meg az embert!
Nem igaz az, amit Schleiermacher mondott, hogy " a vallás szent muzsika, amely az ember minden tettét kíséri-. Hanem inkább harc, bűn, halál. Ami nem kivezeti az embert a vétek és a sors problémájából, hanem egyenesen bevezeti abba.
Ezért fontos számunkra Pál apostol Rómaiakhoz írt levele, mert az olyan, mint egy erőteljes ökölcsapás, amelyik szétvág a kultúra, a morál és a vallás világában, ennek a világnak az álistenei között, hogy az élő Istennek helyet csináljon.

Összefoglalva: a vallás az ember útja az Istenhez; a hit Isten útja az emberhez..

A hit vallástétel

Nagyon kényelmes lenne, ha az ember a hitét titokban tarthatná, otthon a lakásában, -mert kincs, - jól elzárva, akár egy széfbe betéve, bezárva két kulccsal vagy titkos jelszóval.
Ismerjük a jelszót: a hit magánügy. Sokan erre bíztatnak bennünket, zárjuk el a hitünket!
Ezzel szemben az egész Újszövetség arról beszél, hogy a keresztyén hit az a döntés, mely által emberek felszabaduljanak arra, hogy Jézust megvallják, evilági állásfoglalással, és mindenek előtt tettekkel és magatartásukkal is vállalják.
A titokról annyit, hogy annyi igaz, a hit születése titokban lejátszódó esemény Isten és ember között. De a hit, megszületése után látszik! A hívő ember magatartásán. Boldogan beszél róla.
Igen, mert a hit, az Isten titkának a kirobbanása! Van bűnbocsánat, van örök élet...

A hit engedelmesség

Amelyben az ember a hitet tudatosan választja a hitetlenség helyett, a bizalmat a gyanakvás helyett, az ismeretet a nem-tudás helyett, a hit választás a hit és babona között.
De hát mi is az a babona? A babona hit-pótlék. Aki nem jár templomba, nem hisz Istenben, nincs kapcsolata semmilyen gyülekezettel, valamiben azért hisz. Ez legtöbbször babona, horoszkóp, varázslás, jóslás. Valami ördögi töltésű dolog. Azaz: hit-pótlék.
A hit kilépés a magánélet atmoszférájából bele az elszántságba, a nyilvánosságba.
Aki hisz, az nem háríthatja el magától a nyilvánosságra kerülést.

Hogyan valljuk meg a hitünket?

Szabadságunk van arra, hogy ezt az egyház nyelvén tegyük. Vádolnak minket, "kánaáni- ez a nyelv. De valahogy ki kell fejeznünk, mit jelent a kegyelem, a bűnbocsánat... Ezek fényjelzések, útjelzők, amik csakis ezen a nyelven fejezhetők ki. K. Barth azt mondja, hogy "Ahol a keresztyén egyház nem mer a maga sajátos nyelvén vallást tenni, ott egyáltalán nem szokott bizonyságot tenni. Ott a hallgatagok közösségévé lesz, amelynél csak remélhető, hogy ne váljon a néma ebek gyülekezetévé.-
Mind emellett igaz, hogy az egyház tere a világban van. Mint ahogy a templom is egy faluban, városban az iskola a mozi, a tüzéptelep mellett van. Az élet közepén van! Létezése nem öncélú!
Bárcsak minden hívő ember tisztában lenne azzal, hogy amíg csigaház a hite, amelyben jól érzi magát, de nem törődik a világ életével, addig nem is hisz igazán...
Miért nehéz hinnie a földi embernek?

Azért, mert az ember a menny és a föld határának teremtménye. A földön él, a menny alatt. Az a lény, aki környezetét látja, hallja, értheti, még uralkodhat is rajta: "Mindeneket lábai alá vetettél-. De ugyanez az ember a menny alatt él, amivel nem rendelkezik, ami felett nem uralkodhat, amelytől mindenestül függ.
A teremtésen belül az ember az a pont, ahol az Isten teremtése teljességre jut, de az ember magán túl is utal: ő az a pont, ahol Istent dicsőítheti az ő teremtménye: az ember.
De erre csak a hívő ember képes.

Hogyan lehet hitre jutni?

A tapasztalat azt mutatja, hogy a hithez, Jézushoz, az örök életre eljutni küzdelmes úton lehet.
Valamilyen krízisen, betegségen, családi tragédián, váratlan haláleseten, súlyos anyagi nehézségen vezet át ez az út. Nagy áldások árán hitre jutni: kivétel.
Keskeny út, kereszt, szoros kapu ,- ezek a kifejezések sokat elárulnak ebből.
A megtéréskor, a hitre jutás kezdetén küzdelem van a lelkünkben. Hogyan is mondta Ady Endre? Az igék tavaly még holtak voltak, most minden imává vált, mindegyik egy husáng, mely veri szívem, testem, lelkem. Vajúdik a régi és az új világ. Szépség, tisztaság, igazság tavaly még lekacagott szavak voltak. Mára imává váltak! Hiszek Krisztusban, Krisztust várok. Beteg vagyok, beteg.
De legyen itt egy külföldi példa is: Dorothee Sölle, német teológus így vall: -családi krízise után, - "Észrevettem, hogy mindazok, akik hisznek, sántítanak egy kicsit. Úgy, ahogyan Jákób, miután birkózott az angyallal. Mindannyian meghaltak már egyszer. Senkinek nem kívánná ezt az ember. Ugyanakkor azt sem szabad megpróbálnunk, hogy kioktatás és felvilágosítás által megpróbáljuk ezt megspórolni valakinek. Mindenkinek saját tapasztalatra, hittapasztalatra, saját istentapasztalatra van szüksége.-
Még egy kérdésre válaszoljunk,

Hogyan lehet hitünk próbáin túljutni?

Egy férfi az intenzív osztályon, éjszaka. Megtörtént a műtét, fekszik magatehetetlenül. Figyeli az óráját: hajnali három óra. Az érzéstelenítés ereje lassan kimegy, érzi a sebek helyét. Ki lehet ezt bírni ép ésszel, hitben való megtántorodás nélkül? Nyári hajnal van, lassan már pirkad. És akkor a kórház nyitott ablaka alatt, a kertben váratlanul megszólal egy feketerigó. Úgy tűnik, maga is csak most ébredezik az ágon, még gyönge a hangja. De lassan megerősödik a rigódal, aztán jönnek rá a válaszok a kórházkert fáiról, a többi rigótól. Néhány perc alatt egy sokszólamú, zengő madárkórus hangja tölti be az egész kórházi osztályt.
És a fájdalomban vergődő beteg pislákoló öntudatát egyszer csak betölti a lelkén átvillanó felismerés: De hiszen a Bibliában ígéretünk van arra, hogy nem a fájdalom jajszava, nem a sírás lesz az utolsó hang a világon, hanem az örömé, a gyógyulásé. Jézus is azt mondja: "Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek.- És megbékélten pihen most már, mert átélte, - átölelte őt az Isten.
Ahogyan Ady Endre sem maradt meg annál, hogy lekacagott szavak voltak számára a tisztaság és igazság. Hanem eljutott oda, hogy kimondta:

"Mikor elhagytak,
mikor a lelkem roskadozva vittem,
csöndesen és váratlanul
átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborús éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De Őt, a fényest, nagyszerűt, - Mindörökre látom!

Kívánom a Testvéreknek, éljék át minél többen, fogadják el, hogy amikor a lelküket roskadozva vitték, átöleli a testvéreket Isten. Érdemes hinni Jézusban.

Még egy kérdésre kell itt röviden válaszolnunk:

Hová tagolódjon be a hitre jutott ember?

Semmiképpen ne vonuljon ki elegánsan, és előkelően a helyi gyülekezetből, hanem nagyon is tagolódjon be abba, erősítse azt, most már hívő emberként. Szolgáljon ott a hitével.
Spurgeon mondta, a világhírű angol igehirdető, sokan kérdezték tőlem: Hol van az a tiszta hitű gyülekezet amihez csatlakozhatnék?
Nos, válaszolta Spurgeon,- Én lennék az első, aki oda belépnék! Csakhogy: az akkor már nem lenne tiszta!

Tóth Sándor
lelkipásztor

Elhangzott a Presbiteri Szövetség Sajószentpéteren tartott konferenciáján, 2007 őszén.