"Örülök, ha ezt mondják nekem: Az Úr házába megyünk!" (Zsolt.122,1)

Egyházi ünnepeink közül a karácsony a legcsaládiasabb ünnepünk. Hozzátartozik még sokunknak a templom is, az istentisztelet. Miként tartottuk szép családi napunkat szeptemberben is: istentisztelet és utána a nagy család, gyülekezet együtt asztal körül: jó falatokkal. Most azonban másként vannak a dolgok. Advent kezdődik, itt az első adventi vasárnap. Úrvacsorás istentiszteletre szoktunk ilyenkor templomba jönni. És most nem lehet, nincs módunk rá. Talán nem is sokszor gondoltunk arra, hogy milyen jó, micsoda öröm, mikor ezt mondhatjuk egymásnak: "megyek a templomba" Ma így mondhatjuk: "Örülnék, ha ezt mondhatnánk..." Az idei advent most úgy kezdődik, hogy templom és úrvacsorai közösség nélkül. Ám az advent így is advent! Az Úr érkezésére való készülődésünkön, a belső lelki vágyakozáson a külső körülmények nem változtathatnak. Akkor is advent van, ha első vasárnap otthonainkban állunk meg Istenünk előtt! Mert várakozásunk pont arról szól, hogy egyszer, amikor eljön az Úr, akkor belépünk a mennyei templomba! Erre az örömre készülünk: mikor már nem e kézzel épített drága hajlékba megyünk imádni az Urat, hanem a mennyei örök hajlékba ugyancsak imádni az Urat! Advent: eljön az Úr! Hát ne búslakodj, ne keseregj, hanem készülj örömmel, hogy ha újra mehetünk menjünk hálával, áldva Istenünket! Amikor pedig a mennyeibe lépünk... ott is áldjuk Istenünket! Gyújtsuk meg az első gyertyát és legyen áldott adventi készülődésünk! Énekeljük, vagy mondjuk el: "Örülök, ha ezt mondják nekem: Az Úr házába megyünk!" Fogadjuk Szabó Károly testvérünk összefoglalóját őszi családi napunkról! Hozzon ünnepi hangulatot mindnyájunk szívébe! Ámen.

Istentiszteletre advent . vasárnapján is "Pomázra megyünk":
https://honlap.parokia.hu/lap/pomaz-csobankai-reformatus-tarsegyhazkozseg/cikk/mutat/elo-kozvetites/
Köszönöm a megértést!
Böttger Antal