"Jövevény voltam, és befogadtatok..." Máté 25,35

Böttger Antal verőcei református lelkész beiktatásáról készült videó az alábbi képre kattintva megtekinthető. A továbbiakban a beiktatásról készült fotók láthatók.

A fotók végén dr. Márkus Mihály nyugalmazott dunántúli református püspök, és Rétvári Bence államtitkár (térségünk országgyűlési képviselője) köszöntő levele, az utolsó képre kattintva pedig a PARÓKIA c. internetes újság beiktatást összefoglaló cikke olvasható!

Fotók a beiktatásról:

Dr. Márkus Mihály nyugalmazott dunántúli püspök köszöntő levele:

Ünneplő Gyülekezet, és
beiktatásodhoz érkezett kedves Lelkipásztor társam!
Majdnem úgy volt, hogy odaérek erre a szép ünnepségre. Sajnos, ebből "majd - nem" lett.
Áldáskívánásomat ezért most ez úton mondom el.
"Egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek Istent, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját. Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus befogadott minket az Isten dicsőségére (Római levél 15,6-7, Károlyi fordítás).
A meghívón olvasható bibliai üzenetet gondoltam tovább.
A lelkészválasztással, a lelkész beiktatásával kezdődik/folytatódik egy tartós folyamat, amelynek az első szakasza a tapasztalatok szerint 3-5 esztendeig tart: "egymás befogadása". A gyülekezet elfogadja, befogadja lelkészt. A lelkész elfogadja, befogadja a gyülekezetet.
A gyülekezetében él egy "elgondolt" kép a lelkészről. A lelkészben él egy "elgondolt kép" a gyülekezetről. Ez a néhány esztendő szükséges, és általában elegendő ahhoz, hogy a gyülekezet megismerje a lelkészét, és a lelkész megismerje a gyülekezetét a maga teljes valóságában. Megszűnnek az "elvárások": és egy szívvel, egy szájjal dicsőítjük Istent.
Ha esetleg lennének "döccenők" ebben a következő fél évtizedben, kedves verőcei gyülekezet, kedves Nagytiszteletű Uram, mindig gondoljatok arra:
"Krisztus befogadott minket" - és sikerülni fog a folytatás. Nem a "gyülekezet dicsőségére". És nem a "lelkipásztor dicsőségére".
Egyedül, egyedül Isten dicsőségére!
Isten áldja a lelkészt befogadó gyülekezetet, és Isten áldja a gyülekezetet befogadó-elfogadó lelkipásztort!
Szeretettel: dr. Márkus Mihály