„Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek…” (Róm 13,8)

A nemzeti összetartozás jegyében 2020 szeptember 6-án, ünnepi istentiszteleten és családi napon emlékeztünk a trianoni országcsonkítás 100. évfordulójára.
Gyülekezetünk lelkipásztora Böttger Antal református lelkész elmondta, hogy a megemlékezést eredetileg június 4-ét követő vasárnapra terveztük, de a járványügyi helyzet akkor ezt nem tette lehetővé. Igehirdetésében többek között kihangsúlyozta: „Az volt a célunk, hogy véletlenül se legyen olyan a Trianonról való megemlékezésünk, hogy gyűlölködünk, acsarkodunk, haragot szítunk, keserűséget táplálunk bárkiben is.
Sokkal inkább próbáljunk együtt emlékezni arra, hogy bár 100 éve szétszakítottak minket, mégis létezünk! Élünk, összetartozunk, és reménységgel tekintünk előre a jövendőbe.” A szeretet jegyében. „A szeretet azonban nem azt jelenti, hogy egymásra nézünk, hanem hogy együtt egy irányba nézünk…” elevenített fel egy ismerősétől származó mondatot, majd Pál apostol Rómaiakhoz irt leveléből idézett: „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek…” (Róm 13,8) Ez az egy adósságunk legyen, és ezt törlesszük szüntelenül. Mert ez az Isten legnagyobb parancsolata! Megtanulni, szeretni egymást. Mondta.
Erről szólt az Istentisztelet, és az istentiszteletet követő családi nap is. És ez volt az igehirdetés vezérigéje: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsoltárok könyve 133,1) Ez a szeretet, és egyetértés valósult meg az istentiszteletet követő családi napon, ami a gyülekezet életében különleges, és reménységünk szerint hagyományteremtő alkalom volt. Ezen a családi napon, és az előkészületek során, szeretettel és egyetértéssel „néztünk egy irányba.” Isten áldásával ez meghozta a gyümölcsét.
A nagyszámú résztvevő családias hangulatban költötte el a közös ebédet, ami a nemzeti összetartozást szimbolizálta. A családi ebéd menükínálata ugyanis, amit a lelkes egyháztagok otthon, vagy a templomkerti helyszínen készítettek, lefedte az egész Kárpát-medencét. Olyan ételválaszték volt, melyek a hazai ételek mellett elsősorban a leszakított országrészekből valók.
Csak néhány étel a teljesség igénye nélkül: Erdélyi csorbaleves, Székelykáposzta, Felvidéki juhtúrós sztrapacska, Hortobágyi húsos palacsinta, Erdélyi padlizsánkrém, Kolozsvári vargabéles, Pozsonyi kifli, Komáromi mézes sütemény, stb. Ezen az alkalmon közelebb kerültünk egymáshoz, és közelebb kerültünk a leszakított országrészekben élő testvéreinkhez is. /szk/

.