2010. május
23. szám
Ahol az erőtér hat az életre
Szelíd erő
Feltöltődés, erőtérbe kerülés. Nem feloldódás valamiféle sodró, alaktalan tömeg masszájában, hanem egy többszázezres nagyságú, öntudatos zarándoksereg szelídségében való megmártózás. Megtapasztalni azt, hogy egy sokaság egyéneinek erővonalai egy irányba hatnak, s ezáltal közösség teremtődik. A megelevenedő és megelevenítő múlt megélhető jelenné válik. Ilyesmik jutnak az eszembe, ha a pünkösdi csíksomlyói búcsúkra gondolok. Ja, és még az a József Attila-i idézet, hogy „Hiába fürösztöd önmagadban, /Csak másban moshatod meg arcodat."
Csíksomlyón az egyén és a közösség kettőssége mellett a nemzethez és a keresztyén világhoz való tartozást is egységben élhetjük át. Miként évekkel ezelőtt hallhattuk a két Somlyó-hegy közötti nyeregben: „Jogunk van ahhoz, hogy keresztény hitünket nemzeti színekben, anyanyelvünkön ünnepeljük meg... Mi büszkén valljuk magunkat egyszerre kereszténynek és magyarnak, és anyanyelven dicsérjük Istent..."
Reformátusként megtanultuk, beláttuk a hittanórákon, a családi beszélgetések alkalmával, a konfirmációs felkészítőkön, traccspartik ad-hoc vitáiban - ki hol -, hogy micsoda megtartó erőt jelentett, milyen áldások származtak az egész magyar népnek és benne az egyes egyéneknek a kálvinista vallásból. Most itt az ideje megtanulnunk, hogy Istennek tetsző lehetett az is, ha egy közösség tudatosan választotta a régi hitben való megmaradást. A gyergyóalfalusiak ilyen irányú döntésének helyességét többek között éppen a csíksomlyói búcsú léte igazolja. Annak idején, 1567-ben János Zsigmond erőszakkal akarta rájuk kényszeríteni az új hitet, tegyük hozzá, az unitárius vallást. A falu lakói viszont István papjuk vezetésével fegyvert ragadtak, s az ellenállásukat siker koronázta. Ezt követően pünkösd szombatján elmentek hálát adni, köszönetet mondani Csíksomlyóra. Vannak, akik innentől számítják búcsújáró helynek e gyönyörű völgyet...
Idekívánkozik még egy másik történet is. A gyergyóalfalusiak zarándoklásának útvonala egy románok által lakott falun, Vaslábon is áthalad. 1947-ben vagy 48-ban - a pontos dátumra már nem emlékszik az esemény egykori elszenvedője - hazafelé tartva a búcsúból megtámadták az itteniek az alfalusiakat. „Még kereszt is tört akkor" - mondta nekem a visszaemlékező. Majd így folytatta: „abban az esztendőben közel s távol sehol másutt, csak a vaslábiak határát verte el a jég." Persze logikus módon felmerülhet bennünk a kérdés, vajon minek tekintsük ezt: véletlenszerű események egymásutánjának, vagy az Isten figyelmeztetésének? Mindenesetre a vaslábiak ez utóbbinak vették. A következő évben, mikor megtudták, hogy az alfalusiak keresztalja a békesség kedvéért ki akarja kerülni a falujukat, megijedtek, s gyorsan megkérték őket, hogy ne változtassanak az útvonalukon, haladjanak át nyugodtan Vaslábon, mert itt ugyan soha többet nem érheti bántódás a búcsúsokat! Úgy vélem, hogy ezzel Isten visszaigazolta a mellette való kiállás nem kiüresített, hagyományos, közösségi szokásrendjének helyességét is.
S miképpen a Szentlélek kiáradása sem felekezetfüggő, úgy a csíksomlyói búcsú atmoszférája, szakrális erőtere, „sűrűsége" is - bár valószínűleg különböző mértékben - minden résztvevőt megérint. Mára ez az ünnep a magyar népi vallásosság legjelentősebb alkalma lett. Talán éppen ez a nagyon mélyből fakadó, intézmény által kevésbé irányítható népi vallásosság adta annak lehetőségét, hogy a protestáns és az úgynevezett maguk módján vallásos magyarok is megtalálják az utat Csíksomlyó felé. Ugyanis a nemzeti, kulturális önazonosságunk mélyrétege az, ami összeköti közösség-kötelékkel a vállfőhímes ingbe és katrincába öltözött csángó asszonyt a Lewis farmerben feszítő Chanel napszemüveges miskolci lánnyal.
Csíksomlyó az a hely, ahol fizikai valóságként élhetjük meg a szakrális, a vallási és a nemzeti közösségi létet... Ahol azt érezhetjük: „Íme, hát megleltem hazámat"... Ahol - kicsit tudálékosan szólva - meghaladván individuális identitásunkat, a közösség szerves részévé válhatunk...
Ahol ihletet meríthetünk, nem (csak) egy-egy alkotáshoz, hanem az egész életünkhöz...
Bella Péter
Életművészet
Foglalkozása: egy Istenarc hordozása
Pete Violetta
Hangos-e a Szentlélek?
Betöltekezés, de hogyan...?
Hozzászólás:
Hangos vagy csendes?
Az újonnan jövő áramlatok tükröt tartanak a történelmi egyházaknak
Hozzászólás:
Ahol én tartok hitbeli utamon
Csend és mély belső nyugalom a félelem helyett
Hozzászólás:
Karizompacsirta vagy csak pacsirta, esetleg szellemi bicepszbajnok? De lehet, hogy nekik van igazuk?
„ha elítéled az egészet, lehet, hogy azt is elítéled, amit valóban Isten cselekszik"
Hozzászólás:
A keskeny út: senkinek sincs igaza
Nem nyilvános a Szentlélek
Hozzászólás:
Gyümölcsökből lehet megismerni a fát
Isten bármikor újra megteheti
Hozzászólás:
Egy lelkész édesanya útkeresése
Vissza a lelkészgyermekek témájához...
Süll Mária
"All those things"
Dominancia harc a dolgaimmal
Hajdúné Tóth Lívia
Hahó, Isten!
Csak te intézheted el... hogy talán én is...
Jéger-Pete Renáta
Inspirált business világ
Lehet-e az Úrnak terve Bill Gates-sel, és a Facebookkal?
Nagy Dávid
Arany ajtókitámasztó
Kísérlet filozófiára
Réz-Nagy Zoltán
Az ihletettség csapdájában
Fordítási variációk egy témára: A teljes írás Istentől ihletett, vagy minden írás Istentől ihletett?
Turcsik Ferenc
Homo analiticus
A boldogság útját kereső
Tóth Sára
Múzsa és Szentlélek
- a világi és szent „ihletről"
Gueth Péter
Művészet és teljesség
A történelem véget ért, az események láncolatának ismerete már nem jelent kapaszkodót a valóságba való visszataláláshoz.
Nagy László
Dr. Happyvel pünkösd felé
Akkor és most - elrendelt önmagunk keresésének útján
Szabó István
A Szentlélek ádventje
Túlcsorduló isteni szeretet haszon élvezői - mi
Pete Violetta
A Szentlélek ígérete a fogságban
Megelevenítő erő a pusztában
Szabó István
Erő a tanúskodás szolgálatához
Pünkösd ünnepére
Faragó Dávid
Az Öt Érzék Lelke
Igenis megfogható
Géczy Katalin
Vagy – vagy
Élet, vagy halál van a szemében?
Rácz Róbert
A tizedik
Homo renatus - az újjá született ember
Bölcsföldi András
Hetvenhétből hét
Novellákkal bejárt lelki úton zötyög a megértés szekere
Szerkesztő
Fogadd el a szeretetet
– Virtuális ölelés Simon Andrástól
Szerkesztő
Mátrix-beszélgetések
Egy új út a közösség teremtésre és a keresztény üzenet meghallásához
Miklya Luzsányi Mónika
Illatfelhők
Egy parfümőr vallomása a komponálás rejtelmeiről
Szerkesztő
Felfelé néző élet
- a parlamentben
Békési Sándor
A méltóság misztériuma
„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre"
Jéger-Pete Renáta
Indíttatás a segítségre
Szeretethíd - légy két napra önkéntes!
Rusznák Emese
Ötletmustra
Csapatban minden sokkal jobb, főleg, ha egy jó ötlet is adódik
Jeney Edit
Csíksomlyó
Ahol az erőtér hat az életre
Miklya Luzsányi Mónika
Hamuban sült pogácsa és extrudált kenyér
(Instant) megoldások gyermeink tarisznyájába
Látogatóink száma a mai napon: 5104
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57899712
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.