belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Kitekintés

Rácz Róbert

A reménység irányt mutat

Meghalni készül az utolsó is..(?) 

Soha nem gondoltam végig az egyházunk plakátján található marketing mondatot, amely az adónk 1%-os felajánlására szólít fel, pedig majd' mindennap elolvasom csak úgy kutyafuttában, amikor a gyülekezet hirdetőtáblája mellett megyek el. Az Ígéret havának közelsége, ahogyan a régiek nevezték az áprilist, ha nem is teljes, de egy kis meditálásra késztetett elhagyó, újjászülető, irányt mutató reményeinkkel kapcsolatosan.

Egyházunk reménysége irányt mutat... Méghozzá két irányba. Először is vertikális irányba. Felfelé irányítja figyelmünket, mint Kálvin, aki minden tanításával, rezdülésével, de szótlanságával is minden reménység forrására, Istenre mutatott. Pecsétje is a menny felé irányítja figyelmünket.
"Szívemet égő áldozatul ajánlom Istennek."
"A reménység Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által."
 (Róm 15:13) 
Az Istenbe vetett bizalom mutat kiutat a kilátástalanságok labirintusából, visszautat tékozlásainkból Őhozzá, esélyt minden rendű és rangú embernek az egyenlőségre. Református egyházunknak ezt az Istent kell tudni felmutatnia igehirdetései, diakóniája, missziója, egyszóval szolgálata során. Másodszor egyházunk reménysége horizontális irányt mutat a földi életnek, és válik, válhat példamutatóvá. Mintegy magához, maga után vonz és hirdeti, hogy lehet tenni, élni, lenni. A mennyei reménnyel bíró egyház többek között ezt az ajándékát adja tovább a világnak, ahogyan él és cselekszik, mert a munkájában értelmet és célt lát. Hiábavalóságra ítélné önmagát és a rá bízottakat egyaránt, ha nem hinné munkájának majdani eredményét és nem reménnyel tenné azt, amit tesz. Az említett kettős irányultságot üzeni az "Orando et laborando" jelmondat is. Az imádságunk Istenben, a munkánk a megváltott világban reménykedik.

De ahogy egykor kísértet járta be Európát, úgy, és legyünk ennyire patrióták, nálunk Csokonai "csalfa, vak reménye" már nemcsak a csalódott szerelmes szívét, hanem korunk református egyházát is átjárja. A valamikori szent kedvnek, reménynek, szerelmes hivatástudatnak köszönünk: "Isten véletek!"-et. Egyre pesszimistább hangokat hallatunk. Lelkészek három-öt-, esetleg tízéves intervallumban látnak még esélyt egyes vidéki gyülekezetek fennmaradására, és "a többi néma csend"... Megszorítások, túlélések, vegetálások, nehézségek, csökkenések fogalmazódnak meg értekezleteken, testületi üléseken vagy éppen asztali beszélgetések alkalmával. Az Ige egyházának, a reménységében és reménységével irányt mutatónak nem marad más, mint a beletörődés, a néma, sőt a síri csend. Meghalni készül az utolsó is... Napi gondok között feledünk minden istenit és bizonytalanodunk el munkánk értelmét illetően.
Lassan-lassan olyan eredményekről álmodunk, olyan sikerektől leszünk ittasak, amelyek már nem oda fel mutatnak. Kezdünk evilági módon gondolkodni és berendezkedni. Már jellemzőbb, hogy mi tanulunk a világtól, és nem mi tanítjuk azt. Mintha a nemrég elhunyt amerikai író, Kurt Vonnegut egy gondolatát sajátítottuk volna el: "Nem igaz, hogy a jó nem győzedelmeskedhet a gonosz fölött. Csak az angyaloknak is úgy kellene szerveződniük, mint a maffiának." Reménységünk valóban így maradhat életben, ha a világhoz lesz hasonlóvá? Valóban azonosulnunk kell a mindenben "sikeresekhez"? Így hitelesebb útmutatóknak bizonyulunk?

Református tradíciónk, lelkiségünk azonban másra kötelez. Különösen így tavasz kapujában. Egyházunk mindig is érzékeny, fogékony volt a népi lelkiségre, a paraszti kultúrára. A tavasz reménysége, a kikelet bizonyossága mindig arra ösztönözte apáinkat és anyáinkat, hogy szántsanak, vessenek, metszenek. A természet örök példát ad ebben a tekintetben. "Mert a fának van reménysége, ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak." (Jób:10:7) Ma sem a multik felvásárlási ígéretei(?) határozzák meg ezt a műveletet, hanem a tavaszban, a búzamagban, a rügyben rejlő életigenlés. A falvak hitvallása ez, ahogyan minden nehézség, kiszolgáltatottság, az elemek szeszélyessége ellenére szorgoskodnak, és munkaeszközeik hirdetik "itt állok, másként nem tehetek", és hálás sóhajában ott van a köszöntés: Isten hozott, remény! Tudja, hogy annak a magnak földbe kell esnie, ott meg kell halnia, hogy aztán sokszoros termést hozzon. A mag is génjeiben kódoltan tudja, hogy a fény felé kell indulnia, növekednie. "Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem." (Ján.:12:24.) Mag és magvető hiszi, hogy terméssé, szüretté lesz elvetése. 
"...Üdvösséggé lesz reményed..." (426.dics. 4.v.) Ez az analógia adja vissza közösségeink bizalmát. A böjt időszakában élve, ami mindig együtt jár a gyásszal, (bűn)bánattal, a keresztyén világ már a Szenvedéstörténetre, a Passióra figyel, azaz Krisztus szenvedésére és halálára, vagyis a jézusi tanításnál maradva a búzaszem földbe hullására és meghalására. De a kép folytatódik, és az elvettetés mellett felhangzik a feltámadás evangéliuma, a földbe hullás mellett megjelenik a sarjadás, a termés, a gyümölcs öröme. A remény mindig ezt a messzit, de sohasem valótlant láttatja az emberrel. Vagyis az üdvösségét. A meghaló Krisztus-magból élet fakad. Belőle szökken szárba a megújult világ, az egyház, a mag-yar, a család, az értelmes, nem hiábavaló munka. Belőle sarjad a megújult szellem és erkölcs. Belőle kel ki az új élet lehetősége, és mindaz, ami az élethez kell: hit, remény, szeretet, erő, akarás. Ahogy Pál apostol szemléletesen fogalmazza a korinthusi levélben: "Amit vetsz, nem kel életre, míg előbb el nem rothad, és amit elvetsz, azzal nem a leendő testet veted el, hanem csak a magot, talán búzáét vagy valami másét... Elvettetik érzéki test, feltámaszttatik lelki test."
Ez a krisztusi megújulás kell, hogy legyen reménységünk. Nem kell alvilághoz, de még e világhoz hasonlóan sem szerveződnünk. Ugyanakkor kell a mag hitével szárba szöknünk, ég felé nőnünk, irányt mutatnunk a csüggedőknek, a fejüket leszegőknek.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. március 19., kedd,
József , Bánk napja van.
Tartalom
Felszín

Turcsik Ferenc
Remélni, de hogyan?

Nem csak az ember halott reménység nélkül, de a reménység is halott nélkülünk. 

Turcsik Ferenc
Reménység-szavak

Szemezgetés egy furcsa szótárból, ahol minden mindennel összefügg és minden mindennek szinonimája.

Magasság

Tóth Sára
"Csalfa, vak"?
Az ember csupán félig él, ha nem a jelenben él.

Mélység

Czapp Enikő
Remény és pszichológia
A remény nem pszichológiai fogalom.

Teljesség

Nagy László
A reménységtől a reményvesztettségen át a bizalomig
A fel nem vállalt élet, a meg nem élt élet azonban csak olyan mennyországképig vezethet el téged, mely maga a pokol...

Turcsikné Révész Judit
Élő reménységgé válni...
Akinek nincs embere, annak nincs reménye sem?

Szerkesztő
Öt betű
A föld csendes. Minden alszik. Kezdődik a feltámadás.

Üzenet

Fekete Ágnes
Ég és Föld

"Bűneinket maga vitte fel a fára!"

Miskolczy József
Párhuzamok

Jézusnak semmi szüksége elképzeléseink szépen felvirágozott temetőkertjére.

Szerkesztő
Remény a reménytelenségben
Mintha Noé bárkájának fekete doboza lenne itt előttünk megnyitva.

Áthallások

Nagy Zsuzsanna
A balkonláda
Olyan árva volt az a láda, olyan elveszett, hogy jobban sajnálta már a ládát, mint saját, nyomorult életét, elhagyott otthonát

Réz-Nagy Zoltán
A Boldog Szigetek frankomán zarándoka
- tűnődések Paul Gauguin-ről -

Pete Violetta
Azon a tárgyaláson
Borzasztó érzés megvádolva lenni...

Pete Violetta
Homokóra
Rá kellett jönnöm: lefolyok én is...

Farkas Zsófia
Most elképzelem
- Dsida Jenő: Templomablak -

Riport

Szerkesztő
Közhely
(és ami mögötte van/ lehet)

Kitekintés

Rácz Róbert
A reménység irányt mutat
Meghalni készül az utolsó is..(?)

Turcsik Ferenc
Fiatal reménység, reményteli fiatalság
A Fészek olyan hely, ami a miénk.

Miskolczy József
Reménység a nyitott koporsók mellett...
"Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él"

Látogatóink száma a mai napon: 7146
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57379356

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat