belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Kitekintés

Pete Violetta

Jubileum, visszaemlékezés

Valami elkezdődött egy negyed évszázada...

A világháborúk és rendszerek pusztítása után jószerivel alig maradt az egyháznak olyan intézménye, amelyben még gyakorolhatta a diakóniát - a szeretetszolgálatot. Ezek is öregotthonok és szellemi fogyatékkal élők otthonai voltak; nehogy az egyház „megfertőzze" nézeteivel az egészséges, önálló gondolkodású felnőtt embereket. Egyetlen csecsemőotthonunkból is három éves korban kivették a gyermekeket, és nevelőszülőkhöz vagy egyéb intézményekbe terelték.

Aztán szépen lassan a nyolcvanas években kezdett nyílni a tér. Azonban sem finanszírozási háttér, sem tapasztalat nem volt a szolgálathoz, ezért ahogy Szabó István püspök mondta: egyéni partizánakciókban folyt a kallódó ifjak mentése például azzal, hogy Erdős Eszter összegyűjtött egy csokor drogost valahová - nem ritkán a saját lakásukba. Az időnként összegyűlő csoportból alakult egy kezdő rehabilitációs csoport egy családi házban, majd a kezdeményezéshez modell társult, módszerek, segítő emberek, így állhat ma a ráckeresztúri otthon, vagy a zsibriki.

Október elsején volt 25 éve, hogy hivatalosan is létezik a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió. Nem köztudott, de az első igazgatója éppen Szabó István volt. Azóta sokan becsatlakoztak, és a misszió olyan szintre fejlődött, amelyre már az egyházon kívüli segítő szakmának is fel kellett figyelnie.

Így amikor meghirdette a misszió a jubileumára rendezendő konferenciát, biztosra lehetett venni, hogy a szakma színe-java jelen lesz és felszólal. Így történhetett meg, hogy egy asztalhoz kerültek volt szerhasználók, orvosok, politikusok és lelkészek. Mindannyian a saját szempontjukkal gazdagítva a beszélgetéseket a Kallódó ifjúságról, a Mentésről és a Misszióról.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2024. április 24., szerda,
György napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
Emlékkapszula
Vajon a reformátorok, vajon az 56-osok tudták-e anno, mit vesznek be?

Magasság

Turcsik Ferenc
Bölcsészmatek
Így lesz a 2x2 néha 5

Mélység

Pete Violetta
Ismeretlen férfi ismerős illattal
Még az orrunk is emlékezik…

Kovács Szilvia
Tükör az ajtó mögött
Elég egy aprócska dolog, amellyel megindul az emlékek áradata.

Teljesség

Turcsikné Révész Judit
Emlékezés és felejtés
Az emlékezés mégiscsak kivételes dolog…

Dr. Michna Ottóné Ablonczy Ágnes
Ki visz virágot?
Mert mifélék Isten útjai?

Üzenet

Nagy László
Emlékezés a focistára
„a labda választott engem, s nem én a labdát"

Áthallások

Gueth Péter
Amíg élünk, emlékezünk
Eljövök egy idegen helyre, hogy olyan valakire emlékezzek, aki sohasem járt itt, amíg élt?

Fekete Zsuzsa
Balázs álma
Eltelt csaknem harminc év…

Turcsik Ferenc
Emlékezem, tehát vagyok
Nem bánom, hogy nemcsak a jóra emlékezem.

Hajdúné Tóth Lívia
Így van jól
Előbb a lábát add neki!

Riport

Szerkesztő
150 éves a Budapest-Németajkú Egyházközség
"Lesz ebből egyszer újra templom?"

Kitekintés

Fodorné Ablonczy Margit
Emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkodásotokat…
Emlékezés: áldás vagy átok?

Pete Violetta
Jubileum, visszaemlékezés
Valami elkezdődött egy negyed évszázada…

Látogatóink száma a mai napon: 8140
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57855350

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat