Korábbi számok Elküld Nyomtat Kitekintés

Épp a héten beszélgettem a keresztanyámmal, aki kicsit nehezményezve beszélt a 3D-s mozik és filmek világáról. Azt mondta, nem jó az, hogy egyre fentebb és fentebb kerül az emberek ingerküszöbe. Voltak, akik az első ilyen filmeken szédülésről és hányingerről számoltak be.
És valóban érdekes a kérdés, hogy szabad-e ilyen művalóságokat és ingerhalmazokat adnunk egymásnak. Az én véleményem az, hogy minden forma önmagában semleges, igazából a tartalom teszi azt értékessé vagy ártalmassá.

Mindenesetre vitán felül áll, hogy az emberek ingerküszöbe az információ-áradatban fentebb és fentebb kúszik. Sok esetben ezért nem hallják meg a szelíd, hívogató hangot. Az istentisztelet túl eseménytelen egy ilyen embernek, az énekeink élettelenek, a rendezvények laposak.
Mert a showk, a mesterséges ízesítők, az adrenalinbombák korszakát éljük. Magamat is e generáció egy tagjának tekintem, hiszen már én magam is X-aktákon nőttem fel, 5.1-es hangzás mellett.
Tapasztalom magamon is, hogy sokszor már immunis vagyok a templomi beszédekre, egyetemi előadásokra. Elkalandozom, hiszen nem minden érzékemet fedik le az ott történtek.

Ezért örültem nagyon annak, amikor a Kontrasztkiállításról hallottam, és nemrég élőben meg is tapasztalhattam. Mert hitem szerint ez olyan kiállítás, amely képes szólni a mai élmény-társadalomban felnőtt fiatalokhoz.
Ráadásul még egy dologban meg is haladja a mai szórakoztatóipar rengeteg termékét: elgondolkodtat. Mert nem csak a mai emberhez szóló nyelvet találták el, hanem a témákat is, amelyekkel küzd. Releváns, aktuális problémákat hoznak fel a filmek. A házasság és családalapítás gondolatától a hazaszereteten át egészen az olyan megdöbbentő anyagokig, mint a családon belüli erőszak problémája, az öngyilkosság vagy az abortusz kérdése. Az utóbbi két-három témának a képei élénken megmaradtak a fejemben.



8 téma fény- és árnyoldala – kíméletlenül. Talán néha sokkolóan, talán néha megdöbbentően. Én azt hiszem, hogy ez a kiállítás és minden egyes filmje egy ébresztőóra. Ébresztő, hogy vegyük észre, szépen-lassan milyen változásokon esett át a társadalom, merre formálódott az emberi értékrend, és feltegyük a kérdést: mi lesz, ha így haladunk tovább.
„ELŐDBE ADTAM AZ ÉLETET ÉS A HALÁLT, AZ ÁLDÁST ÉS AZ ÁTKOT, TE AZÉRT VÁLASZD AZ ÉLETET!"
(5Mózes 30,15)
Mint ahogy tette egy tinilány is, miután megnézte a kiállítást. Kiderült, hogy kisbabát vár, és a szüleitől való félelmében el akarta vetetni. A látott kisfilmek viszont elgondolkodtatták.
A kiállításban közreműködő lelkészeknek sikerült leülni, beszélni a lánnyal és a családdal. A család vállalta, hogy minden segítséget megad a gyermek felneveléséhez.

A világ szépen-lassan romlik, egyre távolabb kerül az eredeti állapotoktól, attól a rendtől, amelyben teremtetett, a feladatoktól, amelyekre teremtetett.
De ha megszólal egy-egy ilyen ébresztő, ha feleszmélünk az élet elszenvedésének bénultságából, akkor van, akkor lesz lehetőségünk az életet választani.
Mint ahogyan ezt értünk Valaki már megtette, aki egyszülött fiát adta oda értünk.
Válaszd azért az életet!