belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Riport

Szoták Orsolya

„Azt szeretem, ha jönnek!”

Különleges pillanatok egy lelkésznő életéből

Laczkó Gabriellával  – Gabika nénivel  –, a Tiszáninneni  Református Egyházkerület Alsó- Felsőberecki gyülekezetének vezetőjével beszélgettem.

…Üdvtörténeti ünnep a parókián:

Három család volt elszállásolva nálunk. Nekem mint háziasszonynak kellett helytállnom. Emlékezetes kép, ahogy a gyerek végzi reggeli folyó ügyeit, közben a vendégek éppen reggelihez ülnek, de már indulnunk is kellene a szolgálatba, és éppen betoppan valaki. Kész szerencse, hogy a vendégeink közül mindenki tud harangozni, vagy ha nem, egy nap alatt szakképzett harangozóvá válik. Ilyenkor csúcsforgalom van a konyhában és persze mindenhol. Asszonybeszélgetés folyik, de közben a kezünk is jár, és minden elkészül. Pontosan kerül az ebéd az asztalra, megterítve, mindennel együtt. Az ilyen ebédeket szeretem a legjobban…

…Lelkészbeiktatás:

A két gyülekezetbe 10 év után iktattak be. Tehát már 10 éve ismertük egymást. Ezért teljesen másképp is készültünk a gyülekezettel. Nem egyszerűen csak lelkészbeiktatásról volt szó, hanem Isten áldását kérve egy szövetség megpecsételéséről köztük és köztem…

…Hát az esküvő…

Szolid esküvőnk volt, de minden presbitert és gyülekezeti tagot meghívtunk. Emlékszem, az egész gyülekezet itt táncolt. Mindent megvettünk, mégis mindenki hozott egy-egy tál süteményt vagy valami apróságot, közösen. Mi sem gondoltuk, hogy olyan jól fogjuk magunkat érezni, hogy játszunk is majd. De még egy jelképes összeget is összetáncoltam, mert a nénik menyasszonytáncot rendeztek nekem. Játszottunk, együtt, közösen.
A kicsik is, hogy várták a menyasszonyi tortát!…

…Szili

Mikor megszületett Szili, micsoda pezsgés volt! Mindenki úgy izgult, hiszen hosszú idő után érkezett meg. Olyan volt, mintha az egész gyülekezet várta volna őt. Elég mord tavasznak indult, hiszen mikor megszületett, esett a hó, hiába volt március 6-a. Mikor hazajöttünk a szülőotthonból, borzasztó nagy eső és sár volt, de már annyira hiányzott a gyülekezet, hogy fogtam Szilit a pólyában, és az ebédlő ablakába álltam. És az istentisztelet után mindenki sorban feljött, megnézte a babát és integetett. Végtelen örömöt láttam a tekintetekben. Nemcsak nekünk, nekik is Csoda volt, hogy Ő megszületett…

…Aztán a keresztelő.

Szinte mindenki ott volt a gyülekezetből. Azért volt ez óriási jelentőségű, mert akkor vér szerinti élő rokonom csak az édesapám és Szili volt. Olyan, mintha ez a gyülekezet lenne a családom 24 éve. És a család mindig ott van a fontos eseményeken…

…Azt szeretem, ha jönnek.

Tegnap Szabó Dániel megosztott velem egy apukájával kapcsolatos történetet. Végigsétálva a parókián megdicsérte édesapja könyvespolcát. Mire az apa megfordult és azt mondta neki, hogy a parókia legszebb bútordarabja nem más, mint az imádkozó ember, az ember. Tehát ha ott vannak az emberek. Az az ember, aki a parókián egyszerűen csak leül egy székbe, és ott van… 

…Közösség

az, ahogy 10 év alatt felújítottuk a parókiát. A gyülekezet nagyon szegény, egy forintjába nem került a felújítás. De mindig mindenben tiszta jóindulattal ott van. Mindig észreveszik, ha éppen szükség van egy szorgos kézre a parókia körül…

…A legnagyobb bizalom,

hogy nem tudom, hány embernél van parókiakulcs. És nem kérjük vissza a kulcsokat. Mert valóban a közösségé a parókia, meg a kert, meg itt minden. És ez nemcsak a gyülekezetre igaz, hanem a falura is. Mert akármilyen vallásúak legyenek is, ha éppen a közmunkások jönnek és dolgoznak, ők is vigyáznak rá, ránk, a miénkre.

…És a másik oldal:

Ha volt hittanosaink körében van esketés vagy keresztelő, mi sem érezzük idegennek magunkat. Mintha az ő családtagjaik lennénk. Nem csak egyszerűen a lelkipásztoraik vagyunk, hanem (a készülődés során vagy a vacsorán) olyan, mintha egy nagy család lennénk. Ugyanúgy izgulunk értük, az esküvőjükért, mint a vérszerinti rokonok. Néha úgy érzem magam, mint egy harmadik örömanya.

…Mint két testvér,

olyan a két gyülekezet. És bizony, hol egyiknek fáj, hol másiknak van valami baja. Soha nem bízhatjuk el magunkat, hogy mind a kettőnél minden rendben és most már lazíthatunk. Ha egymást megbántják, nekünk az még jobban fáj. Az is lehet, hogy ők már rég megbékéltek, minket még mindig bánt.

…Karácsony

este nincs karácsonyi vacsora. Esterházy tortát eszünk, egy kis aszút iszunk.
És nincs más, mert közben beszélgetünk, és jön a nagy ajándékbontás.
A legnagyobb megelégedéssel az tölt el, amikor mindenki jókedvűen megy haza az istentiszteletről. A karácsony, annak a transzcendense számunkra a templomban van. Voltak nehéz karácsonyok is. Nagyon nehéz volt lent ülni a gyerekekkel és szerepelni, miközben Szili fent, a parókián nagyon beteg, nagyon lázas volt. Szégyelltem is magam az Isten előtt… Néha eszembe jutott, hogy jobb lenne fent vele. Visszagondolva rá azonban úgy volt jó, ahogy volt. A legnagyobb ajándék a gyülekezet igaz jókedve és Szili egészsége. Közösség, ahogy istentisztelet után kántál a tornácon a gyülekezet. Aztán mi megyünk kántálni református gyülekezeti tagjainkhoz. Mikor még Szili nem volt, egyszer fél kettőre értünk haza. Ez az esténk is közös velük.

…A legaranyosabb sztori

az, amikor Szili megszületett és a gondnokunk jött, halkan bekopogott. Annyit kérdezett csak, hogy a fiú fenn van? Mindig a fiúnak hívta. Mondtam neki, hogy alszik. Jó, akkor bekapcsolom a harangot – hangzott erre a válasz. A fiú első naptól fogva kitűnően alszik harangszó mellett.

…Ilyenek vagyunk.

Az is a családhoz tartozik, hogy egy szál virágon összeveszünk. Ha feszültség van, egy fa kivágása is kirobbanthatja, de ezt is a közösségnek kell megoldani, mert az egész gyülekezet megérzi. A legrosszabb karácsonyunk az volt, amikor a kárpótlási jegyeken földet lehetett venni. Rengeteg feszültség volt abból, hogy ki hol kap. Karácsony előtt. Nem mondtak egymásra rosszat, egyszerűen csak éreztük, a templomban, a faluban, mindenhol. 

…Fáj

tudni, hogy a polgármesteri hivatal nem tudja fizetni a számlákat. Fáj, hogy van egy gyönyörű iskola, amire egykor azt mondták, hogy szükséges, most meg a bezárás előtt áll. Érezzük azt, hogy az embereknek is fáj, tehát nekünk is fáj. Fáj a családok szerencsétlensége, fáj a szegénységük, de fáj azoknak a gazdagsága is, akik azt hiszik, hogy minden az ő érdemük. A legjobban az fáj, amikor a temetésen látjuk, hogy majdnem a hitetlenséget súrolja a fájdalom, a csalódottság.

…Mégis,

még mindig megvan a közösség. Ha a gyülekezetben esküvő vagy temetés van, ott vannak a tagok. Ha keresztelő van, együtt örülünk a kicsinek. Örömben-bánatban közösség vagyunk- ahogy egy imádságos könyv címe is szól.

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 20., szombat,
Tivadar napja van.
Tartalom
Gyertyánként

Jakus Ágnes
A karácsony közepe
A legjobban azt szerettem...

Géczy Katalin
Adventi hangoló
Felcsendül, árad és átjár

Bagdán Zsuzsanna
A Prédikátor és a kabát
Igemeditáció gyertyákkal

Bölcsföldi András
Adventi fényfüzér
Izzó szeretet

Pete Violetta
Koszorú-meditáció
Kifelé a körből

Gondolkorzó

Szakács Gergely
Ami látszik és ami nem...
A sajtóhatalom diktál, vagy egyes kezdeményezések jobbak, mint mások?

Felszín

Pete Violetta
A tökéletes nő egy férfi?!
Minden határon túlmennek a divatcégek

Erbach Viola
Külső és ami mögötte van
Mi van, ha a belsőből fakad a máz?

Hajduk Zsófia
What Would Jesus Wear
Amit a pólód mond rólad…

Magasság

Juhász Ábel
Az egyházi „dísztárcsa”
Megújulás vagy cicomázás?

Tóth Sára
Szerepeink, és ami mögötte van
Mitől is vagyok keresztény?

Miklya Zsolt
Te ki vagy?
Csak a gyerek, a bolond és a költő privilégiuma a szerep?

Mélység

Miklya Luzsányi Mónika
Békából királyfi
Egyszer volt, hol nem volt a felnőtté válás és a párkeresés

Miklya Luzsányi Mónika
On-line személyiség – ki vagy te?
kishercegnő86 hozzászólt a tevékenységedhez…

B. Tóth Klára
Sült krumpli gyertyafényben
Ünnep még a fogyasztói idők előtt…

Teljesség

Szűgyi Zoltán
A gondnok karácsonyáról
Áthatol a fenyő illata

Péter-Szarka Katalin
A mi márkánk
Miről árulkodik a címkéd?

Pete Violetta
Egy szép ünnepi napon Pilátus udvarában…
A felszínen túl

Üzenet

Bella Péter
Hogyan rontsuk el az ünnepeinket?
a visszájáról

Bagdán Zsuzsanna
Megorrolva a karácsonyillatra
Kiszagolható-e, hol van az igazi karácsony?

Koczor Tamás
Ruha teszi az embert
Fügefaleveleink

Áthallások

Dull Krisztina
János szomorú
Egy festmény üzenete a ma karácsonyának

Hancsók Barnabás
Tükör által homályosan?
Mit nem veszünk észre…

Riport

Szoták Orsolya
„Azt szeretem, ha jönnek!”
Különleges pillanatok egy lelkésznő életéből

Kitekintés

Hajdú Éva
Október 31. Wittenbergben
Búcsúcédula, reformáció emlékfesztivál, kolostor, Halloween.

Látogatóink száma a mai napon: 162
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44167092

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat