Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Csermelycseppek Pécsett

Református egyházközségünk kórusa eddigi legbonyolultabb zenei kirándulására szánta el magát akkor, amikor februárban úgy döntött, rész t vesz a ,, Pécs Cantat 2010 " rendezvénysorozaton, vagyis szerepléseket vállal abban a városban, amely Európa kulturális fővárosaként egy hétre a kóruséneklés központja is lesz. Ott, ahol 770 magyar és 430 külföldi kórustagot várnak, megteremtve számukra az önálló koncertezés, a szimfonikus zenekarral, mesterekkel való együttműködés és a nagy közös éneklések lehetőségét.

Az eseményt augusztus 15 és 22 közé szervezték, tehát akkor, télen nagyon távolinak tűnt, mint ahogy távo­linak tűnt maga Pécs, távolinak a szükséges pénz és az a tudás, ami a zenei megfeleléshez elengedhetetlen. És most, szeptemberben távolinak tűnik augusztus. És persze Pécs...



Hogy is volt? Sokat próbáltunk a nyáron, az biztos. Különösen Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricusa eseté­ben éreztük, hogy van mit, no és hogy van miért. Ez a mű várt most arra, hogy augusztus 20-án a pécsi székesegyházban szólaljon meg Prof. Czifra János vezényleté­vel. Aztán az út, az érkezés, a fesztivál-csomag felvétele, az ide­gen arcok, nyelvek, a nem idegen arcok, nyelvek -ismeretlen és ismerős izgalmak. Volt két önálló fellépésünk: egy a Dóm Múzeumban, egy a városnéző vonaton. Mindkettő hangulata fö­lülmúlta a várhatót, nekem, karvezetőnek szerencsémre.

Átéltük a nyitó koncert és az esték ,,tömegéneklésének" hangulatát, a hippik Woodstockának szelídített, kodályi válto­zatát. Kicsit féltem, hogy a KATARZIS a végén esetleg elmarad (mert oly nehéz ma megrendülni), de nem maradt el. Ahogy kell, az utolsó napra tartogatta önmagát, a záró koncertre, ahol a már nevezett mű, majd a Budavári Te Deum csendült fel. A két minden finomsága, rugalmassága, hajlékonysága ellenére mégiscsak monumentális -alkotás méltó zenei párja volt a képzőművészeti remek bazilikának. Utóbbi zenedarab dirigálását Tillai Aurél, Pécs ikonja végezte, nem kisihletettséggel. Megrázó volt a Psalmus előadásában részt venni, de a Te Deum egyszerűen letaglózott. A ránk szakadó hangáradat minden szekunduma új és új csodát hordozott. Az egészből csak annyit értettem, hogy igen, Kodály nevének ott kell lenni a magyar köztudatban.

Még talán a következőket: tanulsá­gos volt látni, milyen sokféleképpen viszonyulnak karmesterek a zenéhez, zenéléshez. Voltak ripacsok, voltak szürkék és voltak nemes szívű bohócok, alázatos akarnokok, megszállott géniuszok. Egy, illetve két ne­vet még meg kell említenem: a Kertész Attiláét, akinek keze alatt megha­tó szépségben hallhattuk Bartók Béla gyermekkarainak zenekar- kíséretes változatát.

Az utunk komoly ,,saját erőt" vett igénybe, ugyanakkor kö­szönettel tartozunk azoknak, akik hathatós anyagi támogatást nyújtottak nekünk, így
-a Megyei Közgyűlésnek és elnökének, Fejér Andornak,
-a Kunhegyesi Református Egyházközség Presbitériumának és lelkészének, Nagy Kálmánnak,
-a Kunhegyes Zenekultúrájáért Alapítványnak és elnökének, Répászky Gabriellának,
továbbá köszönet illeti a kórustagokat kitartásukért, a család­tagokat türelmükért, illetve Imre Pétert a remek fotóiért.

Nagy  Tibor

(Megjelent a Kunhegyesi Híradó 2010. szeptemberi számában)

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 16, összesen: 475179

  • 2019. november 21., csütörtök

    Milyen választ adunk Istennek, ha ő maga teszi fel ezt a sokszor hallott kérdést? Nem bántóan, hanem azért, hogy kimozdítson, felrázzon, szembesítsen.
  • 2019. november 20., szerda

    Hogyan viszonyuljunk hívő emberként a politikai keresztyénséghez? Miért nem vesznek részt a pártpolitizálásban evangéliumi keresztyének? Miért aggaszt...
  • 2019. november 19., kedd

    Tényleg lemegy a nap a mi haragunk nélkül?
  • 2019. november 18., hétfő

    Gyakran a túl nagy elvárásokkal kezdődik az egész, majd megindokoljuk magunknak, miért nem gond ez, utána viszont csőstül jön a baj. Nincs azonban oly...
  • 2019. november 17., vasárnap

    Hajlamosak vagyunk a rutinokhoz való ragaszkodásra, még akkor is, ha állandóan panaszkodunk helyzetünk sivárságára. Tomka János és Bőgel György a régi...
  • 2019. november 17., vasárnap

    Vasárnap délután. A tárgyak nem néznek össze, a vizespohár nem csendül magától. Minden áll és néz. Mire vár? Valami azt nyikorogja, változom. Átmenőbe...
  • 2019. november 14., csütörtök

    „Már nem fogok ott ólálkodni körülöttük. Nem fogom várni a lehulló morzsákat. Nem fájdíthatom a szívem azzal, hogy nézem őket és sóvárgok. Belefáradta...
  • 2019. november 14., csütörtök

    A vidékfejlesztés, a felzárkóztatás és a teremtésvédelem elválaszthatatlanok egymástól, és a hátránykompenzáció mellett a kapcsolati hálózatok megújul...
  • 2019. november 12., kedd

    „Fontosnak tartjuk elmondani, hogy ha valaki nem tudja, milyen irányba induljon el, ne jelentkezzen mindenképpen egyetemre. Lazítani kell a dobozokban...
  • 2019. november 12., kedd

    A Budapest-Déli Református Egyházmegye pályázatot ír ki a Budapest-Pestlőrinc-Erzsébet-Bélatelepi Református Egyházközség lelkészi állására.