Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Gyülekezeti kiránduás

Otthonról-haza...

Általában ez szokott a válasz lenni, ha megkérdezik tőlünk egy-egy Erdélyi út előtt:hova megyünk? Így volt ez a július 9-én, pénteken induló út előtt is. A Nagykunsági egyházmegye, mint testvéregyházmegyéje a Kézdi-Orbai egyházmegyének, meghívást kapott a Kávin napok elnevezésű program sorozatra.  Két autóval indultunk a 600 km-es útnak, hogy még péntek este elérjük célunkat és szállásunkat Egerpatakot. Gyülekezetünk számára ismerős a helyiség, és az ott szolgáló lelkész Bod Péter, aki Adventi időszakban rendszeresen szolgál Kunhegyesen. A Kézdi-Orbai egyházmegye által szervezett program fő eseményének helyszíne Dálnok volt, ahol szombaton délelőtti Istentisztelettel, Úrvacsorával kezdődött a nap. Ekkor már elkezdődőtt a főzőverseny, amelyen gyülekezetünket lelkipásztorunk, Nagy Kálmán képviselte. Mi is készülhetett más a bográcsban, mint birkapörkölt, amivel a megtisztelő első helyezést érte el. A délután a felhőtlen kikapcsolódásé volt, ismerkedtünk a településsel és a helyi emberekkel. Vasárnap már Egerpatakon az Istentisztelet után, melyen Nagy Kálmán lelkipásztorunk szolgált, felejthetetlen pillanat volt, amikor a parókia udvaron a helyi gyülekezet tagjaival közösen elénekeltük a Székely himnuszt. Többeknek könny szökött a szemébe! A finom ebéd után délután egy szomszédos kis faluba látogattunk, Szacsvára. A száz egynéhány fős település -ahogy ott nevezik- zsákfalu. Azt jeleneti hogy közúton a faluból már nem lehet tovább menni. Megnéztük a kazettás mennyezetű templomot és a parókiát is. A vendégszeretet itt is felejthetetlen volt. Hétfő reggel már a búcsúzkodás és a viszontlátás reményében telt. Azt gondolom, hogy egy-egy ilyen Erdélyi út igazi feltöltődést jelent az oda látogatónak. S akkor még nem is említettem az egyik legemberségesebb, legmeghatóbb, legigazabb hírt: az ottani magyarok jóindulatát jellemzi, hogy miközben ott is pusztított az árvíz, a kézdialbisi gyülekezet közel 500 kg segélycsomagot, tartós élelmiszert és ruhaneműt, gyűjtött össze a magyarországi árvízkárosultak megsegítésére..

Nem csak az  Erdélyi táj gyönyörű, hanem az ott lakók vendégszeretete és embersége is csodálatos. Hazafelé megálltunk emlékeket vásárolni. Azt gondolom, hogy az igazi emléket azt a szívünkben hozzuk. Otthonról haza...

(100722-Kavisánszki János)

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 15, összesen: 476453

  • 2019. december 07., szombat

    Egyetlen szóban egy egész élet.
  • 2019. december 05., csütörtök

    Az Északi-sarktól a hegycsúcsokig, a találkozásoktól a befele figyelésig, az ünnepektől a mindennapokig, Karácsony apótól Jézusig – könyvajánlónk az a...
  • 2019. december 04., szerda

    Gyülekezeti terem úgy válhat Isten eszközévé, ha életünket okos istentiszteletként éljük. Mit jelent ez, és hogyan mutathat példát erre az egyik Fejér...
  • 2019. december 03., kedd

    Az egyetemi közösség nem család, nem gyülekezeti csoport, hanem olyan zarándokút, ahol mindössze pár évet vagyunk egymás mellett. Ez csak kísérés, de ...
  • 2019. december 03., kedd

    – a környezeti cselekvésben sem
  • 2019. december 02., hétfő

    Az igehirdetés akkor jó, ha hat. De hogyan lehet az emberi szó Isten üzenetévé? És miként kerülheti el az igehirdető, hogy manipulálja hallgatóságát? ...
  • 2019. december 01., vasárnap

    „Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás."
  • 2019. december 01., vasárnap

    A fővárosból és környékéről is érkeztek lelkészek, esperesek és gyülekezeti tagok, hogy november utolsó szombatján együtt imádkozzanak Budapest lelki ...
  • 2019. december 01., vasárnap

    Adventi emlékkönyv – advent első vasárnapja
  • 2019. november 28., csütörtök

    Úgy tűnik, nem várakozni nem tudunk, épp ellenkezőleg: amit nagyon is igénylünk, az az izgalommal teli várakozás.