Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Köszönjük!

Gondolatok szeptemberhez közeledve

Évtizedek óta augusztus vége a munka kezdetét jelenti számomra. Akkor most miért ülök itthon a teraszon, s gyönyörködöm a kerti fák, bokrok sokárnyalatú zöldjében?

Mert ezt a tanévet már nem kezdem el...

Nyugdíjba vonulásommal eddigi életem talán legnagyobb fordulópontjához érkeztem. Persze korábban is jöttek fordulópontok az életemben, de azok nem fordították fel fenekestül addigi mindennapjaimat.

Fordulópont volt, amikor érettségi után felvettek a tanárképző főiskolára, s Derecskéről egy távoli városba kerültem. Aztán férjhez mentem, Hosszúpályiban kezdtünk dolgozni, majd jöttek a gyerekek. 14 évet töltöttünk itt, amikor a kunhegyesi nagyközségi tanácstól küldöttség érkezett: hívják a férjemet oda dolgozni.
Újabb fordulóponthoz értem: Kunhegyes, Dózsa iskola. Szerettem ott dolgozni, sokat versenyeztettem, műsorokat rendeztem, imádtam az osztályaimat. S 17 év után, amikor úgy döntöttem, nem vállalok több osztályt, hisz lankadt a korábbi lelkesedésem, s mindössze négy évre voltam az akkori nyugdíjkorhatártól, a Jóisten újabb lehetőséget kínált számomra: az egy éve alakult református iskola igazgatói székét. Először nagyon megijedtem, tiltakoztam, kifogásokat kerestem. Kaptam egy napot a gondolkodásra, s akkor elkezdtem gyűjteni az „igeneket", az okokat, amelyek miatt igenis el kell vállalnom a feladatot. Nem sok embernek adatik meg, hogy betöltve az ötvenet, hozzálásson létrehozni egy iskolát, olyan iskolát, ami az ő elvei szerint működik, ahol a gyerekeket ellátják a szükséges tudásanyaggal, ugyanakkor figyelnek rájuk, óvják őket, a szépre, Jézus Krisztus s egymás szeretetére nevelik.

Hét évet töltöttem az intézmény élén. Ez alatt a 82 fős tanulólétszám 217-re duzzadt, az 5 főállású, teljes munkaidős pedagógus helyett 16 főállású pedagógus dolgozik, az 5 kisméretű tanterem helyett 9 szép, nagy tanterem új bútorokkal, természettudományi és informatikai szaktanterem, könyvtár, fejlesztőszoba, csoportszobák, tornaterem, szabványméretű műfüves sportpálya, díszudvar. Fejlődött az eszközkészletünk is, jelenleg 6 db interaktív tábla, 3 db projektor, 30 db új vagy felújított számítógép, színes, többfunkciós fénymásoló, 9 db tv készülék, minden pedagógusnak laptop, CD, DVD-lejátszók stb. állnak rendelkezésre.

Nem volt könnyű ez az időszak, de nagyon szerettem a munkám. Örömmel indultam nap mint nap az iskolába, hisz tudtam, ma megint izgalmas, érdekes események várnak rám. Ami nem azt jelenti, hogy problémáktól mentes lesz a nap, de izgalmas kihívás lehet egy probléma leküzdése, sikeres megoldása is.

Természetesen egyedül semmit nem értem volna el! Mellettem álltak kiváló kollégáim, a nagyszerű pedagógusok, a kiemelkedően precíz gazdasági dolgozók, a gyerekekre is figyelő technikai munkatársak. Ott voltak a gyerekek, akiket név szerint ismerek, s akiktől én csak tiszteletet, szeretetet kaptam. S mögöttem álltak a szülők, akik, ha kellett bíráltak, de sokkal gyakrabban szeretetükről, támogatásukról biztosítottak.

S mögöttem álltak az iskolafenntartó presbitérium tagjai, s különösképpen Nagy Kálmán tiszteletes úr, akinél jobb fenntartót keresve sem találhattam volna. Valahogy egy rugóra járt az agyunk, vagy ő, vagy én találtam ki a megvalósítandó újításokat, s a másikunk mindig lelkesen mellé állt az elképzelésnek, azonnal kerestük a forrást hozzá: pályázat, hitel, önerő, mikor miből sikerült megvalósítani.

Jogosan merül fel a kérdés: ha ilyen nagyon jó volt nekem, miért kértem mégis a nyugdíjazásomat? Azt mondják, a hetedik év nemcsak a házasságban, de a munkahelyen is vízválasztó. Nos, nem ezért, nem merült fel semmi probléma, csupán a kor! 38 év munkaviszony után kissé megfáradtam, lelassultam, s a közoktatásban várható változások fiatalabb, az újra fogékonyabb, tettrekész, menedzser típusú vezetést igényelnek.

Tudom, nem fogok unatkozni az előttem álló években. Különleges adományként férjemmel egyidőben mehettünk nyugdíjba, s együtt tervezgethetjük a jövőt. Természetesen, továbbra is figyelemmel kísérem az iskolában folyó munkát, a gyerekek fejlődését, mint a gyülekezet egy- de az iskolához száz szállal kötődő- tagja.

Kívánok a helyemre lépőknek Istentől megáldott, sikeres éveket, a tantestület tagjainak békességet, bölcsességet, sok erőt a folyamatos megújuláshoz, a tanulóknak, szülőknek olyan iskolát, ahol jól érzik magukat, ahol képességeiknek megfelelően fejlődhetnek, ahol törődnek velük. A fenntartónak kívánom, hogy maradjon meg a jövőben is a fenntartói státusza, s büszke lehessen intézményére. Áldást, békességet kívánok a Kunhegyesi Református Iskola nagy családjának!

Baranya Pálné
nyugdíjas igazgató

(Foto: Lódi Lili)

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 28, összesen: 465630

  • 2019. július 16., kedd

    Ahol az Isten hozott nem csak szlogen – a sellyei Biztos Kezdet Gyerekházban jártunk.
  • 2019. július 14., vasárnap

    „Nem tudom garantálni a gyerekeimnek, hogy lesz nekik mit enni és inni, de arra nevelem őket, hogy bármilyen körülmények között lesznek, gondoljanak I...
  • 2019. július 12., péntek

    – Nemsokára jövünk! – nevetett rá a férfi és sietve felpattant a biciklire, hogy utolérje a két fiúcskát, akik már az utca végén kerekeztek. Mosolyog...
  • 2019. július 10., szerda

    Schaffner Antóniát megérintette a Wycliffe Világszövetség Afrika területi igazgatójának beszéde, és elhatározta, jótékonysági vásárral segíti a biblia...
  • 2019. július 09., kedd

    El kell hagynunk elefántcsonttornyunkat keresztyénként – szólt a felhívás az egyik rendezvényen. Volt olyan az életemben, amikor valóban kiléptem a me...
  • 2019. július 09., kedd

    Együttesen 3261,4 millió forintnyi többletforrást szavazott meg a parlament a tűzkárt szenvedett kollégium újjáépítésére és az ezzel egy épületegyütte...
  • 2019. július 08., hétfő

    Vajon bűn-e a gazdagság? Milyen alternatívája létezik annak a gazdaságnak, ami növekedésre van ítélve, ha fenn akar maradni? Miért éri meg a pénzre vá...
  • 2019. július 07., vasárnap

    „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” (Mt 4,17) – ezzel az igei mottóval szervezték meg idén az ökumenikus lelkészi és munkatársi konfe...
  • 2019. július 05., péntek

    A teremtett világ megőrzésében nagy szerepük van a helyi közösségeknek. Kis lépésnek tűnő cselekedeteink is sokat számíthatnak környezetünk védelmében...
  • 2019. július 04., csütörtök

    Ahol a Szentlélek munkálkodik, ott könnyebb minőségi médiatartalmat készíteni, a felszínesség bizalomvesztést eredményezhet. Egyházunk jövője attól is...