Gyülekezeti kiránduás

Otthonról-haza...

Általában ez szokott a válasz lenni, ha megkérdezik tőlünk egy-egy Erdélyi út előtt:hova megyünk? Így volt ez a július 9-én, pénteken induló út előtt is. A Nagykunsági egyházmegye, mint testvéregyházmegyéje a Kézdi-Orbai egyházmegyének, meghívást kapott a Kávin napok elnevezésű program sorozatra.  Két autóval indultunk a 600 km-es útnak, hogy még péntek este elérjük célunkat és szállásunkat Egerpatakot. Gyülekezetünk számára ismerős a helyiség, és az ott szolgáló lelkész Bod Péter, aki Adventi időszakban rendszeresen szolgál Kunhegyesen. A Kézdi-Orbai egyházmegye által szervezett program fő eseményének helyszíne Dálnok volt, ahol szombaton délelőtti Istentisztelettel, Úrvacsorával kezdődött a nap. Ekkor már elkezdődőtt a főzőverseny, amelyen gyülekezetünket lelkipásztorunk, Nagy Kálmán képviselte. Mi is készülhetett más a bográcsban, mint birkapörkölt, amivel a megtisztelő első helyezést érte el. A délután a felhőtlen kikapcsolódásé volt, ismerkedtünk a településsel és a helyi emberekkel. Vasárnap már Egerpatakon az Istentisztelet után, melyen Nagy Kálmán lelkipásztorunk szolgált, felejthetetlen pillanat volt, amikor a parókia udvaron a helyi gyülekezet tagjaival közösen elénekeltük a Székely himnuszt. Többeknek könny szökött a szemébe! A finom ebéd után délután egy szomszédos kis faluba látogattunk, Szacsvára. A száz egynéhány fős település -ahogy ott nevezik- zsákfalu. Azt jeleneti hogy közúton a faluból már nem lehet tovább menni. Megnéztük a kazettás mennyezetű templomot és a parókiát is. A vendégszeretet itt is felejthetetlen volt. Hétfő reggel már a búcsúzkodás és a viszontlátás reményében telt. Azt gondolom, hogy egy-egy ilyen Erdélyi út igazi feltöltődést jelent az oda látogatónak. S akkor még nem is említettem az egyik legemberségesebb, legmeghatóbb, legigazabb hírt: az ottani magyarok jóindulatát jellemzi, hogy miközben ott is pusztított az árvíz, a kézdialbisi gyülekezet közel 500 kg segélycsomagot, tartós élelmiszert és ruhaneműt, gyűjtött össze a magyarországi árvízkárosultak megsegítésére..

Nem csak az  Erdélyi táj gyönyörű, hanem az ott lakók vendégszeretete és embersége is csodálatos. Hazafelé megálltunk emlékeket vásárolni. Azt gondolom, hogy az igazi emléket azt a szívünkben hozzuk. Otthonról haza...

(100722-Kavisánszki János)