Interjú Nagy Tibor karnaggyal

 Nagy Tibor, gyülekezetünk kórusának karnagya, pedagógus, zeneszerző, klasszikus zenész, de otthon van a heavy világában is, most pedig a Pécs Cantat 2010 eseményre készíti fel csapatát. A honlapunk kérdéseire így válaszolt:       

•-         Honlap: Hogyan jött az ötlet, hogy a Csermely részt vegyen a pécsi fesztiválon?

  -- Nagy Tibor: Azt hiszem, ennek a fesztiválnak az a lényege, hogy minél több kórus számára teremtse meg a lehetőséget nívós műhelymunkára, zenekarral való együttműködésre, magasztos keretekben történő szereplésre és, talán a legfontosabb: kórusokat, nemzeteket összekötő közös éneklésre. Nem volt szívünk ebből kimaradni. 

•-         H.: Az önálló koncert repertoárja milyen művekből áll össze?

 --N T.: Döntenünk kellett az egyházi és világi művek között. Logikusan és elvárhatóan az előbbire esett a választás, de titokban világiakat is belecsempésztünk a műsorba; olyanokat, melyek hangvétele nem hat zavaróan. Ilyen például Kodály Veronai tája, ami ráadásul nem is kórusmű, hanem énekgyakorlat, de mi nagyon szeretjük. Éneklünk ezen kívül még három Kodály (valóban kórus)- művet, néhányat a barokk korból, Bárdos Lajostól...

•-         H.: Mi a válogatás koncepciója?

--N T.: Amatőr kórus esetében szempont az is, hogy mit tud elénekelni elfogadhatóan, továbbá az, hogy egységet alkothatnak-e a művek. Mivel nem vagyok autentikus ítész, és a zenére fordított időm kevés arra, hogy kísérletezgessek, szeretem, ha nagy nevek szerepelnek a kottán zeneszerzőként, illetve jónak gondolom azokat a műveket, melyek évszázadokon át fennmaradtak, hisz az nem lehet véletlen.

 •-         H.: Várhatóan mi lesz a pécsi szereplés csúcspontja, s erre hogyan készülnek?

--N T.: Számunkra mindenképpen a Kodály Psalmus Hungaricusában való éneklés.(Egyesített kórusok közös koncertje. Honlap) Nem hinném, hogy az élmény megismételhető lesz...Hogyan készülünk? Nem könnyű: a művet meghallgatjuk videóról( Doráti vezényel);van egy kézirat hasonmás kiadásom, itt vizsgálgatjuk a szólamokat, barátkozunk a darab szerkezetével.

•-         H.: Az egyházi liturgikus éneklésben, annak alakításában van e szerepe az egyházi kórusoknak, dalárdáknak, és az milyennek mondható?

--N T.: Sokkal inkább azt vettem észre, hogy a gyülekezeti éneklési gyakorlat alakítja a kórusok karakterét. Márpedig ez nincs így jól, mert annak alig van erénye. Talán az erőteljes hangvételt említhetném csupán, de ez ugyebár nem is mindig követelmény. Az az alaphelyzet, amit Ön kérdez, azért nem működik, mert nincs a dolog metodikája kidolgozva( vagy nem jól van kidolgozva), és kérdés, hogy van-e elég hadra fogható tehetséges, diplomatikus, elszánt, kitartó munkás...Bizonyára vannak kivételt képező városok, gyülekezetek, kórusok. 

•-         H.: Milyen szerepet vállal a Csermely saját gyülekezetében ezen a téren?

--N T.: Beszéljünk először arról, mi az, amit tesz, mert sokat tesz: istentiszteleteinken gyakorta szolgál, ezáltal felemel, ízlést formál, gyönyörködtet, közösséget teremt, gyülekezetünk jó hírét növeli. Sajnos, adósságunk, egyelőre, az istentisztelet rendjében való direkt részvétel. Ezen a közeljövőben változtatunk. Nemrég volt Kenderesen ezzel kapcsolatban egy hihetetlen élményem. A Soli Deo Gloria Kórus szolgált és énekelt a gyülekezettel, én pedig orgonáltam: jól szólt. Igen, ezt meg kell próbálni Kunhegyesen is!

•-         H.: Nemsokára új református énekeskönyv kerül kiadásra. Mit gondol, mik kellenek, hogy legyenek az énekválogatás szempontjai közül a legfontosabbak?

--N T.: Hű, nagyon szeretnék beleszólni, de ez nem megy! Fő a hagyomány tisztelet és a református szellemű újra való nyitottság egyensúlya. Például a 150 zsoltárt nem nagyon bántanám, de használatra csak azokat javasolnám, amelyek prozódiailag kifogástalanok, és van értelmezhető zenei szerkezetük. A dicséretek szövegén módosítanék is, ha ezt a hibás prozódia vagy a ma már hibásnak mondható nyelvtani szerkezet, a túlságosan régies fordulatok kikövetelik. Kihagynám az azonos dallamra íródott terjedelmes szövegeket, SZÉLES körből bevont zeneszerzőkkel vizsgáltatnám a dallamokat is, és az értékteleneket kitenném. Isten valós dicsérete nem azon áll, hogy neve vagy fia hányszor lett megemlítve. Szigorú bizottság által értékelt, újonnan komponált énekeket tennék be. Figyelembe venném a gyülekezetek szívesen alkalmazott repertoárját. Egyszersmind megelégednék fele ennyi énekkel.

Ha minden így történik majd, jogdíjat kérek.

Köszönöm a megszólalás lehetőségét!

H.: Eredményes szereplést és feledhetetlen élményeket Pécsett!

(Vissza a Pécs Csantat 2010 oldalra!)

(100803-szala)