Csuthy Zsigmond emléktáblája

Kihirdette a függetlenségi nyilatkozatot

Annak, aki először látogatja meg templomunkat és a templomkerten át a templom felé halad, szembetűnik egy márványtábla, ami a templom falán van elhelyezve. A márványtábla és a rajta lévő felirat, Csuthy Zsigmond református lelkésznek állít emléket.
A Verőcei Református Egyházközség Presbitériuma 2003-ban határozta el az emlékezést, és az emléktábla felavatását.
Erről az alábbi dokumentum tanúskodik:
Csuthy Zsigmond emléke
A verőcei református gyülekezet a helyi önkormányzattal egyetértésben a 2003 március 15.-i nemzeti ünnepünk alkalmából tervezi Csuthy Zsigmond volt verőcei református lelkész templomunk falán elhelyezett emléktáblájának a felavatását. Ezzel összefüggésben, jogos igényként felmerült, hogy nevezett életútjával, tevékenységével kapcsolatban községünk lakosságának adjunk bővebb tájékoztatást.
Csuthy Zsigmond Verőce /az akkori Nógrádverőce/ református lelkésze volt az 1848/49.es forradalom és szabadságharc idején. Amikor az 1949-es dicsőséges tavaszi hadjáratban a honvédsereg sok csatában győzedelmeskedett, a császár az orosz cárhoz fordult segítségért.
Magyar részről megszületett a „Függetlenségi Nyilatkozat". Ebből az alkalomból Csuthy Zsigmond a kisváci templomban ünnepi beszédet mondott, további harcra és az oroszok elleni keresztes hadjáratra buzdítva az embereket. A beszédet ötezer példányban ki is nyomtatták és kiadták. Mindezekért a szabadságharc bukása után haditörvényszék elé állították, s Pesten, az „Újépületben" töltött 15 havi fogság után kötél általi halálra ítélték. Az ítéletet másodfokon 6 év várfogságra, hivatalvesztésre és teljes vagyonelkobzásra változtatták.
Ezután 36 társával együtt a csehországi Josefstadtba deportálták. A várfogságból 1853-ban amnesztiával szabadult. Alsó-Dabasra került azzal a megkötéssel, hogy lakóhelyét tilos volt elhagyni, és a katonai parancsnok elrendelte, hogy a zsandárok minden nap ellenőrizzék. Reá nézve is kiterjedt az abszolutista kormánynak az a rendelkezése, hogy a haditörvényszék által elítélt lelkészek csak mint káplánok, s úgy is csak az un. „bizalmi férfiak" mellett szolgálhatnak. Az egyházkerület ezután Csuthyt Dömsödre rendelte tanítókáplánul, míg végül 1859-ben sikerült a Tolna megyei Kajdacson rendes gyülekezeti lelkészi szolgálatba állítani. Itt is maradt 1884 november 22.-én bekövetkezett haláláig.
Csuthy Zsigmond egész életét egyháza és a magyar nemzet szolgálatába állította. Hétgyermekes köznemesi családban született Kajdacson, 1814-ben. Elemi iskolái után a gimnázium 8 osztályát Pápán végezte. Nagykőrösön 3 esztendőt töltött a grammatikai osztály köztanítójául, majd Debrecenben jogi-és teológiai tanulmányokat folytatott. Gyalog bejárta Erdélyt, ezután több helyen is volt káplán. Vácra rendelték 1847-ben, a már idős Kallós Mózes református lelkész mellé.
Közéleti, irodalmi tevékenysége jelentős. Több heti-, napi- és egyházi lapnak volt a munkatársa. Megírta és kiadta a magyar protestáns egyház történetét a szatmári békétől /1712/ a türelmi rendeletig /1782/.
Csuthy Zsigmond örök példakép az egyházát és hazáját híven szolgáló, ezért minden áldozatra kész hazafinak. Méltó arra, hogy mi késői utódok megőrizzük emlékét és tisztelettel adózzunk életének.
Verőce, 2003 február 20.
Verőcei Református Gyülekezet Presbitériuma
A fenti dokumentumhoz adalék Hajdú János tanár börtön krónikája, aki szintén a Josephstadt várbörtönében raboskodott, és szabadulása után (a kiegyezést követően) a Vasárnapi Újságban írt rabságuk körülményeiről:
Az 1869-ben közzétett tudósításában a következőképpen mutatta be fogságuk helyszínét:
„Josephstadt Csehország észak-keleti határán fekvő szép kisváros és várerőd az Elba folyó partján, hol a Metau kis patak - melyben a fürdés katonai fedezet mellett a foglyoknak meg volt engedve - az Elbába szakad. Környéke magaslat, talaja sovány, éghajlata zord, tele hosszú. Bástyáiról - melyeken katonai őrvigyázat alatt naponként egy órai séta engedélyeztetett a foglyoknak - látható a cseh óriás hegylánc Szilézia határán. - A kis város, mint Olmütz, a vár kellős közepén van, körítve bástyák és sáncművek által. A börtön ablakaiból, míg be nem rakattak, az egész város szemlélhető volt. A foglyok Pardubitzig vasúton, onnan König-grätzen át, kocsikon szállíttattak Josephstadtba. Várparancsnok ez időben gr. Spanucki, térparancsnoki ezredes Borosini volt."

Csuthy Zsigmond emlékét, gyülekezetünk és Verőce község lakossága egyaránt ápolja. 2013 év őszén, egy vasárnapi istentiszteleten köszönthettük Csuthy Zsigmond ükunokáját, aki méltatta felmenője kiállását.
Elmondása szerint, ősének hősies magatartása, mint követendő példa, eddigi életében neki is mindig tartást adott. Megrendítő érzés számára, hogy ükapja emlékét gyülekezetünk ápolja.
Verőcén, az 1848-49-es forradalom és szabadságharcra történő községi megemlékezések egyik helyszíne minden évben a Csuthy Zsigmond emléktábla, ahol fejet hajtunk a 48-as mártír lelkész emléke előtt.

Hagyománnyá vált, hogy a konfirmációs fogadalomtételek után, a frissen konfirmált fiatalok (és egyre gyakrabban idősebbek is) emlékképet készítenek Csuthy Zsigmond emléktáblájánál.