Északkelet Magyarországon jártunk

Nőszövetségünk egy csodálatos útvonal és programtervvel indult útnak június 23-án.

Az ötletet Nagy Kálmán lelkészünknek köszönhetjük.

Kirándulásunk első állomása országunk egyik legrégebben fennálló oktatási intézménye a Sárospataki Református Kollégium volt, ahol hazánk számos nagy alakja töltötte diákéveit. A történelem során számos jelzővel és elnevezéssel is illették: Bodrog - parti Athén, Csokonai szerint Múzsák székhelye, legújabb neve: Magyar Cambrige, hisz itt lehetett elsőként angol nyelvű diplomát szerezni.

Annak ellenére, hogy sokan voltunk, akik nem először látogattuk az ódon falak közé, most is új dolgokra csodálkozhattunk rá. Az Európa hírű könyvtárban éppen Comenius-ra emlékező kiállítást nézhettünk meg, és eredeti munkáira is rábukkanhattunk. Büszkék vagyunk arra, hogy a világ egyik legjelesebb pedagógusa éppen Sárospatakon töltött, tanított 4 évet. Talán kevesen tudnak arról, hogy ő magyar szülők gyermekeként jött a világra és a keresztségben a „Szeges János" nevet kapta. Patakra érkezvén köszöntő szavai ma is érvényes üzenetnek tűnnek:

„Ha, ti hunjaim tudtok élni tehetségetekkel, bölcsesség dolgában Európa egy népénél sem lesztek hátrább."

Pedagógiai elvei ugyancsak modernek, hiszen azt vallotta, hogy az emberek földi életében képzettségre, erkölcsi fejlettségre és vallásos érzületre kell szert tenni. S tette ezt a gyakorlati tevékenysége során optimista és mélységesen demokratikus módon.

Utunk következő állomása Makkoshotyka volt. Itt vártak bennünket az ottani Nőszövetség tagjai, valamint Pocsai Ferenc és Pocsainé Eperjes Eszter lelkészek. A falucska közel ezer lakosával néhány kilométerre Pataktól festőien szép környezetben, egy erdővel körülölelt völgyben fekszik. Mint azt a vidéki emberektől már sokszor megtapasztalhattuk, hallatlan kedvességgel, közvetlenséggel és szeretettel fogadtak bennünket. Megcsodáltuk szép templomukat, tájékoztatót kaptunk a gyülekezet, a nőszövetség életéről, tevékenységéről, nehézségeiről. Ezt követően a gyülekezet vendégházában bensőséges szeretet-vendéglátás során megköszöntük a szíves fogadtatást s egyben átadtuk ajándékunkat: egy Szekeres Ilike által hímezett terítőt. A finom házi sütemények és finom borok hatására még nótázásra is sor került, s mindannyian éreztük, hogy a két gyülekezetnek még találkozni kell...

Egy rövid séta során megnézhettük a falucska tájházát is, valamint egy páratlan agancsgyűjteményt is egy családi ház szobájában. Ebben a házban él ma is a 93 éves Nagy Gyuri bácsi, aki sok évtizedes erdészi tevékenységének trófeáit őrzi itt.

Még szívesen maradtunk volna Makkoshotykán, jó lett volna még több beszélgetés, de várt kirándulásunk következő helyszíne a csodálatos történelmi Tokaj borvidék: a bodrogkisfaludi  Hudácskó pincészet borkóstolóval egybekötött ebédje.

A pincészettel való kapcsolata gyülekezetünknek illetve Nagy Kálmán lelkészünknek közel egy évtizedes. Számos rendezvényre innen érkezik a nemes nedü. Sőt, gyülekezetünk jótékonysági estjein e borkülönlegességek kerülnek árverésre is. E pincészetet az teszi többek között különlegessé, hogy a borászmesterség női ágon öröklődött: Hudácskóné Magyar Katalin szüleitől kapta és lányának adja tovább tudását. Katika oly szépen és mívesen beszélt a tokaji hagyományokról meg arról, hogyan őrzi a bor a talaj, a napsugár, a csapadék mennyiségét, minőségét, hogy alig vártuk a kóstolás pillanatát. Talán csak egy női borász tud ilyen finom nőiességgel, intelligenciával, eleganciával beszélni borászatról, a természet csodáiról, a gasztronómia titkairól. A sárga muskotályok, a furmintok, szamorodnik és végül a híres tokaji aszú a hangulatos borpince atmoszférájában mindenkit lenyűgözött, s igaziból nagy dilemmát csak az okozott, hogy melyik bor ízlik legjobban. Sokan palackokkal felpakolva búcsúztak a pincétől. Nekem meg az jutott eszembe, hogy még soha ennyire nem azonosultam ennyire Hamvas Béla: A bor filozófiája című könyvének gondolataival, hiszen ebben az egyedülálló alkotásban tudhatunk meg a legtöbbet a bor spirituális, metafizikai tartalmairól, s nemcsak mélységes filozófiai megalapozottsággal, de páratlan emberi és szórakoztató stílusban.

A felemelő gasztronómiai élmények után már csak Tokajban álltunk meg, ahol a Tisza és a Bodrog találkozásának pazar látványában gyönyörködhettünk.

A buszon hazafelé énekelgetés és viccmesélés tette derűssé és kellemessé az utazást.

Ezúton is megköszönjük a makkoshotykai gyülekezetnek, nőszövetségnek a meghívást, e szép alkalom megszervezését és áldozatvállaló szeretetét.

Ugyancsak köszönjük Kocsis Gáborné és Baranyáné Katika szervező munkáját is.

(120625-Sné J Klára)