"...nem vagyok magamra hagyva!"

„Nagy mozgástér, nagy felelősség!"

Honlap: Gyakorlati tapasztalata alapján van-e különbség egy magyar tanár, és egy hittant is oktató magyartanár tanítási módszere, stílusa között? Ha igen, melyek azok?

- Magyar György: Buffon jól tudta: A stílus maga az ember. A tanítási stílust is átjárja azember egész lényének stílusa. Ennek alapján válogathat aztán - nem kis felelősséggel a vállán - a módszertani lehetőségek között. Az tehát egy közös alap a magyartanár és a hittan tanár módszere között, hogy a tantervi követelmények tananyagát a legújabb eszközökkel, változatos módszertani eljárásokkal, a szeretet és a rend légkörében adja át a diákoknak. Emellett különösen ügyeljen arra is, hogy a tanár egyénisége és a gyermek személyisége mindig szem előtt legyen!

Bár a két tárgy között temérdek kapcsolódási pont van, ami megkönnyíti a feladatot, a különbség mégis számottevő. A magyar nyelv és irodalomnál a cél, az érdeklődés felkeltésén túl, hogy értő olvasó, a magyar nyelvet szépen és helyesen beszélő, művelt fiatalokat képezzünk, figyelembe véve azt, hogy a tanulmányaik végén nem azt kérdezik majd tőlük, hogy Szereted-e?, hanem azt, hogy Tudod-e? Nincs mellébeszélés! A hittan tananyaga viszont az általános iskolában még inkább csak eszköz, mert az alapvető ismeretek megszerzésén túl az elsődleges cél: a hitre nevelés. Nagy mozgástér, nagy felelősség!

H.: A jelenlegi tantervek engedik-e, hogy jó néhány költőnknek az úgynevezett másik oldalát is meg lehessen ismertetni a diákokkal? (Gondolok itt a "nagy proletár költő" József Attila: Istenem, és "Uram" című költeményeire, vagy különösen Ady un. Istenes verseire, de Tóth Árpád, Nagy László jó néhány költeményét is említhetném...)

- M GY.: Szerencsére igen, engedik. Be kellett ugyanis látnia mindenkinek, hogy ezeket a nagyszerű embereket nem lehet kisajátítani senkinek, semminek. Mert például Ady Endre nem ős Kaján, nem Góg és Magóg fia, nem egy vijjogó, síró héja az avaron, nem egy föl-földobott kő, nem az, akinek álma az Isten, hanem egyszerre mindegyik! Ha valaki ezt nem így tanítja, az nem csak óriási szakmai hibát követ el, hanem egyszerűen nem érti ezeket az embereket.

H.: Miért indult a képviselő választáson? Úgy gondolja, hogy segíteni tud egy - az iskolánál is nagyobb - közösségnek?

- M GY.: Mindig is érdekelt a politika. A 2002-es események serkentettek aktívabb közéleti szerepre, és beléptem a Kunhegyesi Polgári Körbe. S bár a politika egyetlen személyes kapcsolatomat sem mérgezte meg, azt azért nagyon rosszul éltem meg, hogy a mögöttünk hagyott 8 év mennyire félelmetesen eltékozolt idő minden ember életében, így az enyémben is. Ezért gondoltam, hogy az ország szekerének helyrebillentésében helyi szinten is segíteni kell. Megkerestek, hogy vállalnám-e a képviselői jelöltséget? Én pedig egy "klasszikust" idéztem válaszként: ,,Miazhogy! Nagyon is!"

H.: A politikusok nem egyszer fondorlatos és erőszakos módszerekkel próbálják ráerőltetni más emberekre az általuk vélt igazságukat. Egy hitoktató meggyőzési, tanítási módszereit alapvetően Krisztusi elvek irányítják. Hogyan képzeli: milyen módon őrizhető meg, hogy küldetését teljesíteni tudja egy politikai közösségben?

-M GY.: Nagyon fontos kérdés, hogy emberi, vagy isteni akarat jelölte ki ezt az utat számomra. Ha emberi, akkor nincs esélyem arra, hogy a politikai fondorlat és erőszak világa ne nyeljen el engem is. Ha isteni, akkor a küldetés, a feladat fontosabb az egyénnél, s ez olyan erő, amely nem azt ígéri, hogy megkíméli az embert a próbatételtől, hanem azt, hogy mindig megmutatja a helyes utat, és megadja a helyes válaszokat is. Nekem csak egy feladatom van, követni az utasítást: ,,Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport!"

H.: Az iskolai rendezvények állandó és fontos szereplőjeként láthatjuk viszont Önt egy-egy rendezvényen, ünnepségen is. Jólesően hallgathatjuk szabatos, érthető mondatait, pontos hangsúlyozását, választékos szóhasználatát. Mennyiben segíthetik ezen tulajdonságok a képviselői munkája során?

- M GY.: Sajnos túlságosan is! Mire gondolok: sokan azt hiszik, hogy szépen beszélni minden. Magyarország, ez a jobb sorsra érdemes ország is mindig akkor került bajba a történelem során, ha olyan emberek irányították, akik jól kommunikáltak, csak éppen semmi egyébhez nem értettek. Így a politikus mára egyenlővé vált a szófacsarás mesterével. Mennyivel szimpatikusabb ,,politikus" volt Mózes, aki beszédhibás volt, s az Úr adta neki a szavakat. S hogy meddig vitte a ,,politikai pályán"? Egészen a honfoglalásig, az Ígéret Földjéig vezette népét. Ez már igazi politikai teljesítmény, nem pusztán beszéd. Rám szerencsére nem vár ekkora feladat, de nekem is tisztában kell lennem a valós képességeimmel, a  hasznosítható tudásommal. Azokat állandóan pallérozni is kell! Emellett pedig folyamatos ön-és külső kontroll alá kell vetnem magam. S bár telve vagyok hittel, elszántsággal, de várakozással és kérdésekkel is. Hál' Istennek nem vagyok magamra hagyva!

Persze mindezek mellett úgy gondolom, hogy számomra a beszéd, a szó isteni ajándék, amelyet feladatom használni, kötelességem jól használni.

H.: Hogyan érzi magát Képviselő Úr? Hogyan érzi magát Tanár Úr?

- M GY.: Jelenleg Magyar György a világ egyik legboldogabb embere!

(101015-szala)